Akkor Is

22. rész

Hibákért előre is bocsánat, nem mondok semmit. Jó olvasást!😏

Mina szemszöge:

El sem hiszem. Két baba van a hasamban.. talán még sosem voltam ilyen boldog.
-Úgy látszik lesz egy kisfiú és egy kislány is. -jelenti be mosolyogva az orvos.
-Hoseok-fordulok felé
-Tudom-ad egy rövid csókot a számra.
-Nyugodtan haza mehetnek, viszont az étekzésekre tényleg figyeljen oda Park kisasszony.- az orvos ezután adott egy lapot amin rajta voltak miket ehetek.
Ezután elindultunk haza.
-Azt akarom, hogy nevet változtass.- szólal meg egyszercsak párom vezetés közben

-Ez most honnan jött?-kezdek el nevetni
-Nem akarok hogy Park kisasszonynak hívjanak. Jung asszony. Így lenne jó.- gondolkozik hangosan.
-Akkor vegyél feleségül- rakom egyik kezemet a combjára és gyengéden végig simítok rajta.
-Ez nem okoz problémát- ad egy csókot a piros lámpánál
-Aludj életem, még előbb elugrunk gyorsan valahova és megyünk haza.- suttogja mert már lája hogy félig alszom.

Mikor leparkolt a kocsival autómatikusan felébredtem. Azt hittem otthon vagyunk, de mikor kinyitottam a szemeimet egy csodaszép helyen találtam magamat.

A

korlátok ki voltak világítva ez pedig romatikus hangulatot teremtett. Leterített egy pokrócot a fűre majd elővett a kocsiból egy kosarat.
-Már igazán megérdemeltél egy kis romantikázást nem? Nem lehet könnyű terhesnek lenni és elviselni engem.- harap bele a szendvicsébe.
-Képzeld nem is vagy olyan rossz- kezdek el nevetni
-Ezt bóknak veszem- ő is nevet. Olyan helyes. Mikor már egy ideje a pokrócon feküdtünk és a csillagokat néztük egyszercsak felállt.

-Baj van?- állok fel én is
-Szeretném, ha végig hallgatnál-jajj ne most jön az a rész, hogy már nem szeret .
De...letérdelt elém..ugye nem..?
-Park Mina. Elraboltad a szívemet és kegyetlenül bánsz vele remélem tudod. -kezd bele
-Mikor veled vagyok nem tudom abba hagyni a bamulásodat. Olyan gyönyörű vagy. Nincs még egy ilyen csillag az égen mint te. Minden egyes nap boldoggá teszel és eléred, hogy a szívem esze veszett gyorsan dobogjon. Tudom, hogy az elejen elkövettem egy hatalmas hibát, de te még így is kepes voltál megbocsátani. És ezt nem is tudom hogyan köszönhetném meg. Hagyod hogy szeresselek es ez mindennél jobb. Nekem nem kell más csak te kellesz. Az életem végéig. És sajnálom, hogy nem tudok romantikus szövegeket mondani, de remélem ezt elfogadod és hozzám jössz. - nyújtja felém a gyűrűt

-Ezerszer is igen-dőlök rá és ölelem meg.
-Köszönöm , hogy még azt a csodát is megadtad hogy gyerekeim legyenek. - csókol meg.
-El sem hiszem-kezdek el sírni
-Már csak egy dolog van hátra- látom hogy aggódik
-Mi?-bújok bele a mellkasába.
-A szüleid áldását kérni-na hát emiatt nem kell aggódjon.
-A szüleim nagyon örülni fognak, ne aggódj

Hoseok szemszöge:
Nem vagyok benne biztos hogy helyesen döntöttem. Tegnap este lefeküdtem Taehyungal és úgy érzem tényleg szerelmes vagyok belé. Rájöttem, hogy nem az a szerelem amit Mina iránt érzek. De anyám erőlteti, hogy össze házasodjunk.

Tegnap este:
(Előre is mondom, még sosem írtam 18+sztorit szóval ha szar lesz na haragudjatok. Ha nem bírjátok az ilyesmit csak lapozzatok tovább, nem maradtok le semmiről)

Író szemszöge:
-Nincs kedved egy kicsit rosszalkodni?-suttogta Tae fülébe Hobi miközben a kanapén ültek.
-Neked bármit Hosi- Tae
-Akkkor gyere-Hobi felhúzza a kissé megszeppent Taehyungot egy szobába.
Lelökte őt az ágyra és a nyakát kezdte csókolgatni kesőbb szívás foltokat hagyni. Ahogy a percek teltek úgy lett a két fiú is egyre kiéhezettebb és vadabb. Hoseok megszabadította a fiatal fiút a pólójától, miközben a teste minden szegletét végig csókolta. Lassan a nadrág is lekerült róla mikor a fiatalabb fiú fordított a helyzeten. Ugyan azt tette az idősebbikkel mint az vele pár másodpercel ez előtt. Vadul falták egymás ajkait és közben az alsó neműk is lekerültek. Hobi vissza foglalta a dominans fél helyét majd elkezdte kitagítani Tae-t aki már szinte sírt a fájdalomtól. Mikor már megszokta, Hobi méretével helyettesítette az ujjait. Hihetetlen ejszakájuk volt együtt.
-Ígérd meg hogy nem felejtesz el- bújt Hobihoz Tae
-Teged? Sosem-Adott egy puszit a szájára majd egymásba gabalyodva aludtak el

Vissza emlekezés vége*

-Szeretném elvenni a lányukat- mondom magabiztosan a szülők előtt.
-Én lennék a lehboldogabb ha össze hazasodnátok-kezd el sírva ölelgetni engem az anyuka.

Úgy érzem rosszul döntöttem.

Az eljegyzési gyűrű:

Remélem nem okoztam nektek csalódást amiért csak most hozok részt, az életem olyan mint egy k-dráma csak nem Happy end lesz a végén. Hamarosan hozom a következő részt MEGÍGÉREM! Illetve itt is szeretném megköszönni hogy a könyvön meglett az 1k olvasó. Imádlak titeket, vigyázzatok magatokra🥰💜💜