16:55 van, most keltem.
Korán, tudom. Mentségemre szóljon ma iskolában is voltam. Dehát fárasztó az élet nincs mit tenni aludni csak kell.
A beszámolóimat manapság jól elhanyagolom.. csakhát kicsúszott a talaj a lábam alól. Egybe mosódnak a napok. Le fekszek péntek felkelek hétfő.
Megy ez így.. Azt hiszem eltűnt az a Sofia aki voltam. Keserű szájízt adnak ezek a gondolatok. Tyű micsoda filozógus vagyok...
Idő közben a szüleim szerint drasztikusan változtak a jegyeim..-ha csak azok változtak volna- így át irattak egy másik suliba..
Holnap kezdek ott. Újabb megálló, klassz.
Épp azon gondolkodom hogyan tudnám ellógni az első napom..arghh..minek bejárni. Mindegy megyek alszok egyet..
Reggel a nap csiklandozó sugarai keltettek.
Aha majdnem, a matekfüzetem lapjai rátapadtak az arcomra és levegőt sem kaptam. Pozitívum, hogy meg lett a matek füzetem. Negatívum, hogy nem is tudtam a matekfüzetem létezéséről. Amit meg végképp nem értek az az, hogy hogyan került az ágyamba...? Részletkérdés hogy az általam említett füzet vonalas volt..roppant érdekes...
"A nagy nap"
Iskola. Fájdalmas egy szó. De nos igen hajlandó voltam befaradni. Nem, nem önszántamból. Édesapám berángatott az autójába majd a sulinál kilökdösött onnan és felvonszolt a lépcsőn egészen a terem ajtajáig. Ja, aha jól néztem ki mire oda értünk. Mikor szó szerint be estem a terem ajtón 29 kívancsi szempár irányult rám.
Ebből egy a tanári asztal mögül. Szóval még ő sem tudta, hogy itt leszek. Szuper. De amúgy én sem szóval ezt elengedtem.
Mikor köhintésemre feleszméltek a tanár közvetített felém egy zavart mosolyt majd fejet vakargatva megkérdezte:
-Ne haragudj, segíthetek valamiben?
–ezen akaratlanul is elmosolyodtam, ismerős volt ő nekem..–
-Sofia vagyok, Sofia Clark. Új diák.
Ma kezdek azt mondták ide jöjjek.
10/b. Azthiszem.
-Igen..jó helyen vagy de..ne haragudj utánna kell ennek kérdeznem..
–ezzel kiviharzott, sokáig sajnos nem tartott valószínűleg a titkárságra ment–
-Nos kedves Sofia, én Nick vagyok Nick Thomson a biológia tanár. Ne haragudj, nem értesítettek az érkezésedről.
-Ugyan, nem gond
–Legyintettem lemondóan–
-Kérlek ülj hára Melissa mellé.
Intett az említett lány felé Nick.
Oda vánszorogtam és egy hanyag mozdulattal le dobtam magam mellé.
A lány csupán félénken rám pillantott majd mikor észre vette, hogy nézem elkapta tekintetét. Pedig ennyire ilyesztő azért nem lehettem.. az órára nem igazán figyeltem inkább az embereket térképeztem fel. Nick igazán elnéző tanár ahogy észre vettem mindenki kedveli. Mivel nem szól bele semmibe. Nagyjából, semmibe.
Az egyik srác az első padban aludt ha jól láttam még a nyála is folyt. Guszta.
Rajtam kívül még 3 lány volt.
Egy a mellettem ülő "Melissa"
Egy a hátam mögött helyet foglaló Mrs. Tökély valamint a terem másik vegében elhelyeszkedő vörös hajú szeplős szépség.
A fiúk..átlagosak. A csengőre kaptam fel a fejem Melissa engem nézett. Illetve bámult.
Mire felhúztam a szemöldököm ezt látva gyorsan elkapta tekintetét, ezért megböktem a combját de gyorsan felugrott.
Szünet végéig vissza sem jött. Ravasz..
De becsengettek.. végig sétált a padok mellett majd leült mellém. Csak most figyeltem meg milyen aranyos. Alcsony, az arca letisztult, ajkai egészen picik homokóra alkata és egészen formás feneke van. A haja dús és barna akár a csillogó szemei. Törékeny és gyönyörű. Mint egy angyal. De sajnos nem tanulmányozhattam őt tovább mert egy igen erős női hang ütötte meg a fülemet.
-Óh Sofia ne is haragudj el felejtettem szólni a kollégáknak a mai érkezésedről. Én Amanda Schloss volnék az osztályfőnököd.
Mesélnél nekünk magadról?
Válaszra nyitottam a számat de helyettem egy morcos fiú hang szólalt fel:
-Mégis mi lessz a töri órával?
- Ugyan Ewans engedd már el, mintha érdekelne hagyd a szöszit had fecsegjen.
–Mondta egy kedves de annál gyűrtebb arcú sötétes barana hajú osztálytársam.–
-Devon csitulj-
Csupán ennyit fűzött hozzá az imént említett "Ewans".
-Fiúk elég legyen!
–Szólt rájuk az osztályfőnök.–
-A további órák elmaradnak már csupán 3 osztalyfőnöki óra lesz megtartva tanári értekezlet miatt. Tehát, Sofia?
Komótosan ki sétáltam a táblához és amit létfontosságúnak tartottam nos..abba belekezdtem.
-Tehát..a nevem Sofia Clark.
16 éves vagyok és rossz átlag miatt száműztek ide. Ja, és szeretem a mézet!
–Húh.. hat ez fontos volt..–
-Rendben, hát ez nem volt valami bő információ áradat. Van még valami amit szívesen megosztanál velünk?
-Nem, nincs.
- Rendben, leülhetsz. Az óra további részében csendben fogalaljátok el magatokat. Mivel ezután még kétszer negyvenöt percet kell itt eltöltenünk kereshettek kedvetekre valami kultúrált filmet.
Hát több sem kellett az osztály több mint fele elő kapta a mobilját és böngészett. Bár van aki inkább játszott. Valami féle csörömpölésre figyeltem fel. Hátra néztem és valaki megdobta a mögöttem ülő Mrs. Tökélyt egy műanyag palackkal. Aki ezt egy hangos "jaaaaj neee a frizuráám" féle nyávogással jutalmazott.
De Ewans ezt nem hagyhatta szó nélkül.
- Ugyan ne aggódj Valery a "frizurád" közelt sincs olyan borzalmas mint a személyiseged.
–Huh valakinek nincs jó kedve, de mostmár legalább tudjuk, a lány neve, Valery–
Abba hagyták a vitát így én Melissához fordultam. Ő valamit rajzolgatott. De mikor észre vette, hogy figyelem gyorsan elrakta mire fel nevettem.
-Hééj nemár látni akartam
-Bocsi.
Kuncogta aranyosan Melissa
Beszélni akartam vele de nem tudtam hogyan szólíthatnám meg..ha egyfolytában "Melissa" -nak hívom az olyan hivatalos..
De angyalomnak csak nem szólíthatom.
-Khm..Meliss
Szólitottam meg mire érdeklődve felkapta a fejét egy darabig el bambult majd egy könny fátyol jelent meg a szemében.
Nem bírtam, hát rákérdeztem.
-Mm..minden oké?
-Persze..csak..régen anyukám szólított így.
-Ne haragudj nem tudtam én..
-Ne érts félre, szólíts így nyugodtan
-Rendben, van itt valahol egy büfé?
Éhen halok..
-Gyere, körbe vezetlek-felelte nevetve
-Nahát, kössz
Melissa egyfolytában magyarázott, hogy mit merre találok. Végül büfé helyett a könyvtárban kötöttünk ki.
-Szeretsz olvasni?
Kérdeztem tőle, mire mosolygott egyet
- A könyvekben arról olvashatok mit ember meg nem élhet. Ostobaság lenne kihagyni mindezt.
–Mutatott körbe a hatalmas könyvtárban–
Az utolsó két órát végig szenvedtem többnyire Melissát figyeltem akit emiatt rendszeresen elöntött a pír.
Mikor indultam kifelé kiderült újdonsült barátnőmmel egyfelé tart utunk.
2 utcával előbb fordult le Melissa, mint én..miért nem láttam őt eddig..?
Melissa aranyos lány.
Egy cseppet félénk de mind emelett van egy roppant erős személyisége. És nem mellesleg..káprázatos.
Ami a biosz tanárt illeti..nos Nick..kíváncsi vagyok fel ismer-e..annyi év után..rég volt talán igaz sem volt.
Azthiszem hiaba zárjuk le a múltat az minden hová követni fog.
Nick elbukott és én futni hagytam.
Én magam is elbuktam.
