Minden egy nyári estén történt. Részt vettem a játékban féltem de megtettem. Kár volt játszani....
De ne ugorjunk ennyire előre.
A nevem Sofia Clark egy átlagos 16 éves lány vagyok. A Szüleim mindentől féltenek még a vaj kenő késektől is...borzasztó...
Szokásosan elindultam a suliba. Felvettem a bőr kabátom a kockás Vansemet fülhallgató max hang erő és hallgattam a Black bbyst.
Beértem a suliba a barátnőm egy szórólapot nyomott a kezembe. Valami énekes srác.. javasolta, hogy vegyünk részt ezen csodálatos rendezvényen.
A szüleim nagy nehezen elengedtek meglepődöttségem tetőzött és furcsáltam is. Dehát ki kell használni az alkalmat.
Eljött a koncert ideje.
Ott álltunk az első sorban a barátnőm és még ezer másik lány újjongott mikor a bizonyos pali megjelent a színpadon oké én értem hogy valaki helyes meg minden .....de azért így visítani.
A parádé végén Autogramm, fotó osztás. Sorba álltunk mi is. Engem nem igazán érdekelt a dolog csak Lexy miatt mentem.
Elméletileg valami Olivérnek hívták a hapsit Lexy agyon ölelgette azt hittem letépi a ruháit is..úgy kellett elrángatnom.
Hosszú nap volt..hazaértem csináltam Nachost beültem az ágyamba és filmet néztem. Az életem unalmasnak tűnhet..de még nem is ismertek. A szüleim féltenek mindentől...de azt sem tudják ki vagyok... Egy olyan embert szeretnek aki csak a a szemükben létezik.de vajon van e olyan ember aki ismer? Aki tudja milyen a poklom, a létem, az éltem s fényem aki tudja hogy milyen cigit szívok aki tudja hogy vilagosságra nem vágyom aki csak egy kicsit is ismer. Igen van...az áldozatok. A bukottak.
