-Nem is szerettél.
-Akkor nem lennél itt.
Enyhén belevágtam karjába a borotva pengével mire felsóhajtott -ahhw Clark te nem vagy normális rohadt, ribanc-
-Jaaj édesem előbb kellett volna gondolkodni te ennél nagyobb fájdalmakat okoztál nekem
-mivel? Sosem mondtam, hogy szeretlek csak te hitted azt...
—feldühített, eléggé még jobban—
-Tudod én ezt egy békés találkának terveztem..pislákoló fájdalommal. De így már nem megy.
—beleültem az ölébe megcsókoltam mikor tudtam, hogy itt az ő ideje...elvágtam a nyaki verőerét annyit mondott: Sosem tudtad Clark, nem tudhattad. Hogy mire célzott nem tudom mert elvérzett.—
Szép nyugodtan haza sétikáltam útközben vettem popcornt majd hazaértem és megnéztem egy Netflixes filmet.
Összességében nyugodt napom volt.
Míg egy csomag anfetaminhoz nem jutottam...
Hm... Anfetamin. Nem nem én lettem tőle kábultabb.. most szépen naplózás szerint levezetem nektek szeretetteljes békéltetéseimet. Mert a Bukottakanak a halál ajándék. Régen én is bukott voltam....de visszatértem.
