Régen bántották, sokat, fájt..vagdostam magam és mikor a 2. Csikket nyomtam el a kezemen rájöttem ez közelt sem fáj annyira mint a lelkem akkoriban.
Új gondolataim lettek, új játékom.
Bosszút állni. Jó kis cél. Törékeny lány, szép külső, visszafogott gondolatokkal. Ez lennék én kívülről.
De belül..nem pszichopatának mondanám magam inkább vagány bosszú állónak.
Én régen féltem de akit egyszer "meglátogatok" az a saját árnyékától is retteg.
A készlet titkon felfedezve. Kínzó eszköz a szó, a szív,a lélek, és a penge.
Nincs is mámorítóbb az égő hús szagánál. A friss vér illatta. A félő fájdalom kiáltás.
Ahogy a vér kicsordul, szemek könnybe lábadnak és aki egykor bántott most kegyelemért kiált.
Rutinként inkább a hajszál erekkel kezdem. Majd jön az olvadt viasz. A körmök kiszakadnak helyükről, a testrészek olykor, olykor leválnak. A verőér..csak úgy sebzem hogy fájjon majd lassú lépésekben viszem az áldozatokat közelebb a jó pokol világához. Igen ők a bukottak. Elbuktak. Elbukták a céljaikat, a vágyaikat, az életüket és persze engem. Ám mielőtt át lépnének a fájdalom mentes világba forró csókot lehellek ajkukra... Végzetes csókot. Ez egy olyan csók amibe belehalnak.
