Live Forever (L.S.)

Második fejezet

2020. október 13.

A nagy nap reggelén Niall kisebb gyomorgörccsel kelt, míg Louisnak szinte ki is ment a fejéből az egész, annyira fiára koncentrált, Liam pedig Zayn társaságában talált egy kevés nyugalomra. A legfurcsább mégis az volt, hogy a göndör ebből nem is érzékelt semmit, hiszen nem tudott semmiről.

-Gratulálok mindannyiunknak! A legutóbbi Instagram bejegyzésünk a One Direction tíz éves megalakulásának évfordulójáról több millió likeot hozott!

Harry, mint az elmúlt 5 évben mindig, már korán reggel próbálta pozitív gondolatokkal életben tartani magát. A solo karrierje szárnyalt, az emberek imádták, Hollywood és a zenevilág is befogadta, mi másra vágyhatott még? Szerelemre.. Egykor tákolt reménye, miszerint idővel Louis iránt táplált gyengéd érzelmei idővel eltompulnak már réges-régen rombadőlt, és nem is igazán bánta. Kívül minden nap mosolygott, és néha magával is sikerült elhitetnie, hogy boldog. Aztán rájött, hogy a jelenlegi „boldogságát" bármikor feláldozná a kékszemű angyalért. Na és ezen hol gondolkodott? Kényelmes ágya helyett a menedzsment által szervezett reggeli meetingen, amit mindennél jobban utált. Leginkább akkor, mikor szóba került a média. Pechjére világsztárként szinte mindig ez volt a téma, és a göndör gyűlölt újra és újra szembesülni a ténnyel, hogy a menedzsmentje mennyire tönkretette a közösségi oldalait, és az életét is valamilyen téren. Igaz, kapott helyette hírnevet és tekintélyt (meg tengernyi pénzt is khmm), de ezért fel kellett áldoznia azt, aki a világon a legfontosabb volt számára. A pöcs főnökének pedig ebből maximum annyi tűnhetett fel, hogy a reggeli megbeszéléseken sosem figyel oda. Helyette  inkább szerelméről fantáziált, ezzel saját szívét marcangolva. Gondolatmenetéből a big boss boss-szantó hangja zökkentette ki.

-Harry! Figyelsz te egyáltalán?

Válaszként csak egy aprót bólintott, jelezve, hogy még nem sikerült elaludnia. Habár mostanság már az álomvilág sem nyújtott neki kellő megnyugvást, ha álmodott is, az mindig Louisról szólt. Egyre gyakrabban játszott el a gondolattal, hogy mi lenne, ha az egész világ elől a nála két évvel idősebb férfi karjaiba menekül.

-Apropó közösségi média! Ki kéne tennünk pár képet Instagramra, amin Harry Olivia Wilde-dal van!

Erre a hatalmas baromságra már ő is felkapta a fejét, és látta, hogy főnöke nem viccel. Általában inkább a passzív-agressziót tartotta előnyben, ám mindig is voltak kivételek. Ugyan az évek során a kiváltó okok egyre csak csökkentek, egy mindig megmaradt. Ez az ok pedig ki más lett volna, ha nem a kékszemű angyal. A tudat, hogy Harry szerelme posztját Oliviával akarják betölttetni, előidézte, hogy a göndör nem bírta magában tartani haragját; azonnal robbant. Önkívületi állapotában csapott az asztalra, felállt, s szemeit haragosan emelte főnökére.

-Azért a pofátlanságnak is van határa! Én értem, hogy kell a dráma, de a szerelmi életemmel épp eleget baszakodott Simon Cowell! Nem kúrtátok még el eléggé a közösségi oldalaimat!?

Mosolyogva fogadta a döbbent tekinteteket, majd angolosan távozott. Egyetlen szavát sem bánta meg, de a vörös felleg még mindig szemei előtt volt. Bepattant az autójába, és hazavezetett. Otthonába érve gyorsan átöltözött, és az alaksori edzőterme nyugalmában vezette le a benne felgyülemlett feszültség megmaradt részét. Bokszkesztyűt vagy egyéb védőeszközt nem volt hajlandó használni, csupasz kezekkel, teljes erőből püfölte az ártatlan zsákot, egészen addig, amíg teljesen le nem nyugodott. Kezein véres sebek keletkeztek, de nem törődött velük. Ezután elgondolkodott, hogy mit kéne csinálnia a nap hátralevő részében, ha a munkával már kis akciójának köszönhetően nem kell bajlódnia. Mivel a legjobb ötletek fürdés közben fogannak, izzadtan sétált fel a fürdőszobába, ott levetkőzött, majd beállt a zuhanykabinba. A csapot megnyitva hagyta, hogy a forró vízcseppek perzseljék a bőrét, és ellazítsák. Hátával a zuhanyzó falának dőlt, majd ülőhelyzetbe ereszkedett, és igyekezett kikapcsolni az agyát. Haragja helyére beférkőzött a melankólikus hangulattal keveredett depresszió és hiányérzet. Emberekkel igyekezett körülvenni magát, hogy gondolatai ne csak Louis körül forogjanak, de mikor egyedül maradt a gondolataival, az felért egy hosszú fájdalmas öncsonkítással. Rosszabb volt, mint egy megszállott rajongó, de nem tehetett ellene semmit. Nem tudhatta biztosra, de legbelül remélte, hogy Louis is hiányolja őt, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy ő teszi. Elmélkedéséből telefonja zökkentette ki, hangos rezgéssel jelezve, hogy üzenete érkezett. Nem értette, ki keresheti ilyenkor, de úgy gondolta, az illető biztosan képes még várni. Pechjére elmélete tévesnek bizonyult, pár másodperccel később már csengőhangját hallotta meg, így kelletlenül felállt, elzárta a vizet, és kilépett a kabinból. Gyorsan megtörölközött, és hívója nevének elolvasása nélkül vette fel a telefont.

-Halló?

-Harold Edward Styles?- Harrynek valahonnan nagyon ismerős volt a hívó hangja, de ha a kst szorítottak volna a torkához sm tudta volna megmondani, honnan. Teljes nevének hallata pedig egyszerre lepte meg, és idegesített fel egy kicsit.

-Igazából csak Harry, de igen, én vagyok. Ismerjük egymást Uram?- igyekezett tiszteletteljes maradni, hiszen az évek alatt megtanulta, hogy sosem lehet tudni, ki van a vonal túloldalán. Ilyenkor mérhetetlenül tudott haragudni magára rossz szokása miatt, melynek köszönhetően mindig a hívó fél nevének elolvasása nélkül vette fel a telefont.

- Pff Uram.. – Niall alig bírta visszatartani a röhögést, de nem akart kiesni a szerepéből, így megemberelte magát- Nos, kedves Harry, az Instagram bejegyzése alapján már tíz éve ismerjük egymást.

- Liam?- Harry össze volt zavarodva, de nagyon örült, hogy végre valaki érdeklődik iránta.

- Harold ennyire hülye még te sem lehetsz.. NIALL VAGYOK TE VADBAROM!- a két régi jóbarát a vonal két oldalán egyszerre nevetett fel.

- Mizu Szöszi? Gondolom nem csak azért hívtál, hogy elmondhasd, mekkora barom vagyok. Habár kétségtelenül igazad van..- Harry szája szélén egy apró vigyor húzódott, de belül önmagát szidta, hogy hogyan engedhette el Niallt. Hiszen mindig olyan jó barátok voltak...

- Nos, Harold, egy kifejezetten fontos okból hívtalak föl ezen a varázslatos napon. Viszont fontos, hogy ne akadj ki!

- Niall.. először is; NE HÍVJ HAROLDNAK! Másodszor; szakad az eső, ez neked hogy a faszba varázslatos? Harmadszor; kifejezetten bíztató, hogy külön kéred, hogy ne akadjak ki... csak mondd már!

- Milyen kis harcias valaki- a szöszi szája füig ért. Amint Harry felvette a telefont, azonnal elszállt minden kétsége, és tudta, hogy nyert ügye van. – Szóval egy hónappal ezelőtt felkeresett engem Liam...

- Niall kérlek térj a lényegre!- szakította félbe a göndör, aki egyre idegesebb lett, bár ő maga sem tudta, miért.

- Oké, szóval azt tervezzük, hogy újra egyesítjük a One Direction-t. Rajtad kívül mindenki beleegyezett, már csak te vagy kérdéses. Szóval mi a válaszod Harold?- és a nehezén már majdnem teljesen túl voltak...

- PERSZE HOGY IGEN!- Harry majd kicsattant örömében, rossz hangulata azonnal elszállt. Már régóta arról álmodozott, hogy újra egyesüljenek a srácokkal, hülye lett volna visszautasítani az ajánlatot.

- Varázslatos! A részleteket egy kávé mellet megdumálhatnánk. Mikor érsz rá bongyorka?- Harry szíve összeszorult a becenév hallatán. Eleinte csak az ő angyalkája hívta így, aztán a srácok is átvették a becenevet.

- Lényegében egész nap. Ma nem dolgozom.- Harry általában otthon dolgozott, ezért is utált annyira bejárkálni a reggeli meetingekre. Teljesen keresztülhúzták a napi rutinját, ami frusztrálta a férfit.

- Oké... 1 óra múlva a törzskávézónkban?

- Nekem megfelel. Csak... ketten leszünk Niall?- kissé remélte, hogy nemleges választ kap, hiszen nagyon látni akarta a többieket is.

-Igen, csak ketten leszünk. Akkor egy óra múlva... NE KÉSS! Na puszi Harreeeeeeeeeey!- és ezzel a szöszi lerakta a telefont.

Azonnal írt Liamnek, hogy igent mondott, Liam pedig Louis házáig meg sem állt, és odaérve kishíján megerőszakolta Tommo csengőjét. Mikor a rangidős felfogta a hírt, sírva ugrott Liam nyakába. Mivel kisfia aludt, nem félt kimutatni az érzelmeit, és Liam tudta, hogy fel kell készítenie őt Harry érkezésére is. Ugyan egyre kevésbé gondolta ezt az egészet jó ötletnek, tudta, hogy ha ők nem segítenek nekik, Harry és Louis soha nem lesznek újra együtt, és ez jobbik esetben is mindkettőjük lelki halálával érne fel. Ők pedig nem akarták végignézni, ahogy távolságtartásukkal tönkre teszik önmagukat és egymást is.