Live Forever (L.S.)

Kilencedik fejezet

"- Én is szeretlek Boo.- adott egy csókot a függőséget okozó ajkakra."

2020. október 15.   04:15

- Szeretnél még aludni? -érdeklődött kissé még mindig meghatódva az angyal.

- Ha nem baj..- hajtotta le fejét Harry.
- Nem, dehogy. Muszáj aludnod még. Így legalább nem kell altatót csempészni az italodba... akarom mondani jó éjt Hazzy. -nyomott egy puszit a göndör fürtök közé, majd kis kifli-nagy kifli pózban lelt rájuk az álom.

"- Harry.. nem akarom, hogy szétváljunk! Sírt Lou, arcát Harry vállába temetve.
- Én sem Lou... De így valamennyire szabadok leszünk. - könnyezett a göndör is.
- Szabadok...- emésztgette a szót. Nem tudta, hogy mondja el az egészet a göndörnek, így inkább nem mondott semmit.- Nélküled semmi értelme a szabadságnak... sőt, ezt nem is lehet szabadságnak nevezni. Megszámlálni nem tudom, mennyi szerződés köti meg a kezeinket. Harry...
- Igen Lou?
- Ígérd meg, hogy élni fogsz. Hogy szabadabb leszel, mint a rád tetovált két madár. Amint hazaérünk, az egész világ fog a lábaid előtt heverni arra várva, hogy meghódítsd. Ígérd meg azt is, hogy továbblépsz. - nézett Lou a smaragdzöld szempárba, amelyből csak záporoztak a könnyek.                                                      - Nem fog menni Lou! Képtelen leszek elfelejteni téged! Miért kell egyáltalán elengednünk egymást? -ölelte szorosan szerelmét a göndör. 
- Harry! Kezeld ezt a kívánságomat úgy, mintha a halálos ágyamon feküdve kérnélek erre!- könyörgött az angyal.
- Rendben.. Ígérem. De ígérd meg te is, hogy vigyázni fogsz magadra, és igyekszel megvalósítani önmagadat.- szorongatta összetörten az apró testet. 
- Meglátom mit tehetek.- törölte le könnyeit Louis, és halványan elmosolyodott.
- Srácok! Gyertek, kezdünk!- nyitott be a sötét raktárhelyiségbe Liam, ezzel megzavarva a két szerelmes talán utolsó közös pillanatát. 
- Adjuk meg nekik, amit akarnak! Zárjuk le méltóan ezt a korszakot- csókolta meg utoljára Louis Harryt, majd könnyeiket letörölve vágtak neki utolsó koncertjüknek." 

10:45

Louis remegve ébredt, Harry ölelő karjai közt fekve. Kellett neki pár másodperc, míg felfogta, mi történik, majd mikor ez megtörtént, szorosan bújt szerelméhez.
- Miért nem alszol?- motyogta bele az izmos mellkasba.
- Rosszat álmodtam, meg amúgy is eleget aludtam már. És te miért nem alszol Boo?- érdeklődött a göndör is érdes, reggeli hangján.
- Én is rosszat álmodtam. Pontosabban újraéltem egy szomorú, de egyben gyönyörű emléket..- gondolt vissza Louis, és realizálta, hogy mekkora mázlista, hogy nem az lett az utolsó közös pillanatuk.
- Van valami programod mára? - terelte a témát Harry.
- Hm.. nem. Freddie tegnap hazament, úgyhogy ma szabad vagyok. Miért kérded?
- Emlékeim szerint ígértem valamit- dörmögte hallójárataiba a göndör, mozdulatairól pedig a hülye is kitalálta volna, hogy kanos.
- Nem emlékszem ilyesmire... -tűnődött el az angyal, majd mikor mégis beugrott neki az emlék, fülig elvörösödött.
- Nem akarod? - nézett kissé aggódva Harry, és szemeiben megcsillant egy kevésnyi csalódottság.
- Dehogynem. Minden vágyam Hazzy. -mosolyodott el perverzen Louis is, Harry pedig nem tétovázott tovább. Szerelme fölé kerekedett, majd vadul megcsókolta. Mikor levegőhiány miatt elváltak, ajkaival Lou nyakát kezdte kényeztetni, amely az angyalból apró sóhajokat, néhol nyögéseket váltott ki. Harry egy jól irányzott mozdulattal rámarkolt Lou férfiasságára, amelyet az érintett egy jól eső nyögéssel díjazott. Tovább haladt lefelé Lou formás testén, a lehető legtöbb felületet apró csókokkal behintve. Hazz a bokszerének szélét piszkálva csókolgatta egyelőre csak a vékony anyagon keresztül hosszát. 

- Harold!
- Igen Boo?- pillantott fel mosolyogva a göndör.

- Csináld mááár!- sürgette szerelmét, aki engedelmesen fosztotta meg őt bokszerétől. Mikor újra befészkelte magát Lou lábai közé, engedélykérően nézett bele a kék szempárba, melynek tulajdonosa aprót bólintott. Louis igyekezett kizárni az elméjéből minden olyasféle gondolatot, amely Simonnal közös titkukhoz kapcsolódhatott, ám mikor Harry óvatosan szájába vette merevedő tagját, Lounak bevillant életének egyik legrosszabb emlékképe.

"Miért nem vállahatom fel, hogy szeretem!?- tette fel idegesen a kérdést. Ekkor Simon egyik gorillája felemelte őt, és teljes erővel a falhoz vágta. Louis igyekezett tudatánál maradni, Simon üvöltözését nagyjából felfogta.
- Mert az én bandámban nincs helye abnormális szörnyszülötteknek! Majd ha képes leszel egyedül annyi pénzt keresni, mint most, felvállalhatod. Ezt pedig írásba is foglaljuk!- majd az egyik gorilla felemelte Louis gyenge testét, és ledobta őt a Simon íróasztalával szembeni székre. A zsarnok egy titoktartási szerződést tolt az orra elé.
- A banda felbomlását követően Harold Edward Stylesról leveszem a kezem, hogyha Louis William Tomlinson betartja a szerződés feltételeit. Simon, ezt nem fogom aláírni!- zokogott a kék szemű angyal, engedetlenségéért pedig egy pofon volt a jutalma. Végül beletörődött, és aláírta a szerződést, amely Hazz számára a szabadságot, Lou számára pedig még 10 év további szenvedést jelentett"

Louis remegni kezdett, és ijedten kapkodta a levegőt, amelyet Harry azonnal észre vett, és egyből leállt eddigi cselekvéseivel, visszaadta szerelmére a bokszerét, majd gyorsan karjaiba kapta. Hamar realizálta, hogy Louis pánikrohamot kapott, így igyekezett minél hamarabb megnyugtatni. Kedves szavakat suttogott a fülébe, és szorosan ölelte.

Körül belül fél óra múlva Louis kezdett megnyugodni. Végül halkan megszólalt.
- Harry.. vigyél haza kérlek.

Harry pedig fájó szívvel, de teljesítette a kívánságot. Külön szobában készültek el, az úton sem szóltak egymáshoz, míg végül megérkeztek a Tomlinson rezidenciához. Lou kiszállt, és halkan búcsúzott el az összezavarodott göndörtől.

- Szia Harry... -hajtotta le fejét, majd az ajtó felé sétált. Összeszorult szívvel nézte végig, ahogy Hazz elhajt. Igyekezett azzal nyugtatni magát, hogy pont az ő szabadságának érdekében csinálta amit csinált, de be kellett látnia, hogy inkább a trauma vezérelte cselekedeteit. Erkélyén üldögélve pár szálnyi nikotinnal próbálta csillapítani fájdalmát. Telefonja folyamatosan csörgött, hiszen Harry tanulva hibájából az alkohol helyett Niallhez fordult tanácsért, aki értesítette Liamet. A papa maci pedig aggódott. Mindenki aggódott...

Pedig Louis jól volt... vagy inkább csak már megbékélt helyzetével...