Live Forever (L.S.)

Negyedik fejezet

"- Szervusz Angyal..."

Louis könnyei a becenév hallatán ismét megeredtek, pedig azt gondolta, aznap már akarva sem tud többet sírni. Nos, tévedett... Odébb lépett az ajtóból, majd végignézte, ahogy Harry lassacskán belépked a szobába. Elméjében egyre erőteljesebben jelzett az a bizonyos vészvillogó, de képtelen volt törődni vele. Csak akkor vette észre, hogy egy apró, ámde annál őszintébb vigyor kúszott fel az arcára, mikor a göndör megunta a bámészkodást, és felé fordította fejét.

- Szia Harry...- motyogta halkan, inkább magának. Érezte a smaragdok égető tekintetét, de nem tudott reagálni. Teljesen leblokkolt. Az elmúlt másfél órában realizálta, hogy szüksége van a göndörre, és kerüljön amibe kerül, ő visszahódítja. Igyekezett gyorsan visszaépíteni szíve köré a vastag kőfalat, amelyet az elmúlt 5 évben felemelt, hisz tudta, terve csak annak segítségével sikerülhet. Mégis, akárhányszor meghallotta a hőn imádott nevet, a védelme egy szempillantás alatt semmivé foszlott. Ilyen alapokkal pedig nyugodtan kijelenthette, hogy nagy fába igyekszik vágni a fejszéjét. Míg Louis elmélkedett, Harry leült az olvasó fotelbe, ő pedig továbbra is csak a göndört tudta bámulni, és hiába érezte, hogy rohadt kellemetlen lehet ez Harrynek, képtelen volt abbahagyni. Feltételezésével ellentétben Harry egy pillanatig sem bánta, hogy ilyen árgus szemekkel vizslatják. Louishoz hasonlóan ő is elhatározta, hogy nem hagyja semmibe veszni szerelmüket. Egyetlen probléma volt; egyikőjük sem tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá ehhez a hosszú és nem éppen bökkenőmentes folyamathoz.

Végül Louis vett erőt magán, elsétált éjjeli szekrényéhez, elvette róla cigarettás dobozát, és elindult erkélye felé. A göndör szó nélkül követte, ami nagyon furcsa volt, hiszen Harry ugyan nem ítélte el a dohányzást, kifejezetten utálta, ha Lou mérgezi gyönyörű lényét. Mikor a kék szemű angyal elővette a cigis dobozt, Harry egy gyors mozdulattal kikapta a kezéből, lezárta, és a szobaajtó melletti kukába dobta.

- Kidobósból lettél volna ilyen jó...- dörmögte morcosan Louis az orra alatt. Pechjére a göndör mégis meghallotta megjegyzését, és válaszként szerelme fülébe dörmögte;

-Legalább ne előttem mérgezd magad- mondatának egy Louis hajára intézett puszival adott nyomatékot, aki megborzongott a mély hangtól, lábai pedig hirtelen felmondták a szolgálatot. Lehunyt szemekkel várta a becsapódást, ám helyette egy izmos mellkasnak ütközött. Ott, abban a pillanatban leomlottak a falaik, Louis szorosan ölelte át 5 éve nem látott szerelmét, és ismét zokogni kezdett. Harry nem szólt semmit, csak elbotorkált az ágyig, leült rá, de közben egy percig sem vált el szerelmétől. Halkan suttogott a fülébe, és szorosan tartotta. Idővel a férfi kezdett megnyugodni, s lassacskán csak annyit motyogott az izmos felsőtestbe;

- Harry...

- Igen Louis?

- Ígérj meg nekem valamit...

- Amit csak szeretnél BooBear..- Louis szíve nagyot dobbant a becenév hallatán.

- Í.. ígérd meg, hogy nem hagyod, hogy ismét szétválasszanak minket... - a felhánytorgatott, mai napig tartó rossz emlék hatására mindketten elmorzsoltak egy könnycseppet.

- Ígérem...- ismét egy apró puszit hintett a gesztenyebarna hajkoronába.

A végtelenül romantikus nyáltengernek Liam vetett véget, akinek kopogási szokásairól leginkább azt a következtetést lehetett levonni, hogy ha nem nyitnak neki mihamarabb ajtót, akkor puszta kezével fogja pokolra juttatni a nyílászárót.

- Srácoooook elég a békülős szexből! Majd este kisajátítjátok egymást, de mi is szeretnénk veletek dumálni!- Liam általában vígan cserélgette két teljesen ellentétes szerepét, a felelősségteljes apukát, és a perverz hülyegyereket. Jelen esetben az utóbbi győzött, amelyet a szobában tartózkodók egy halk morgással díjaztak.

- Gyere be te barom! Nyitva van az ajtó!- kiáltott ki Louis, és mérhetetlenül büszke volt magára, hogy nem csuklott el a hangja beszéd közben. Harry bátorítólag simogatta a hátát, ezzel próbálva megelőzni a "Könnyagara" újbóli kiáradását.

Mire Louis visszatért a Földre, az ajtó kivágódott, és egy rettetetten haragos Liammel találták szemben magukat.

- Tch.. szép.. EGY KURVA HÓNAPJA ÁPOLGATJUK A LELKEDET, ÉS CSAK EGY ÁLCÁVAL TÁRSALOGTUNK, ERRE MEGJÖN HaRoLd, ÉS ARRA KELL BEJÖNNÖM, HOGY A KARJAIBAN ZOKOGSZ!?- Hiába szánta Liam viccnek az egészet, Louisnak nagyon rosszul estek a szavak, így fejét inkább Harry mellkasába fúrta, aki még jobban magához húzta- ha ez egyáltalán fizikailag lehetséges volt-, így próbálva megóvni őt minden rossztól.

- Liam! Nyugi! Örüljünk inkább, hogy megnyílt egyáltalán! - Igyekezett lenyugtatni a kedélyeket a göndör, és egy szúrós pillantást küldött Liam felé.

- OH IGEN!? ÖRÜLJEK ANNAK, HOGY A LEGJOBB BARÁTOM AHELYETT, HOGY NEKEM MONDANÁ EL A PROBLÉMÁIT, AKI VÉGIG MELLETTE VOLT, INKÁBB ANNAK ÖNTI KI A LELKÉT, AKI MIATT ÍGY TÖNKRE TETTE MAGÁT!?- Liam önkívületi állapotában kíméletlenül zúdította rá sérelmeit a két szerelmesre. Louisnál itt elpattant valami, kiugrott Harry öléből, és dühös tekintettel váltogatta tekintetét a két férfi között.

- ELÉG! KURVÁRA NEM VAGYOK GYEREK, HOGY PÁTYOLGASSATOK! ŐSZINTESÉGET AKARSZ LIAM? KIBASZOTTUL NEM VAGYOK JÓL, DE EZ AKKOR SEM HARRY HIBÁJA! SŐT, MEG IS BESZÉLTÜK, HOGY HELYREHOZZUK, ÉS MINDEN SZÉP VOLT, AMÍG BE NEM TÖRTÉL! DE TUDJÁTOK MIT!?HAGYJATOK BÉKÉN MINDANNYIAN!- haragosan törölte le arcáról a nemrég keletkezett könnycseppeket, és olyannyira arra koncentrált, hogy minél hamarabb hagyja el a helyiséget, hogy majdnem elesett a folyosón ácsorgó Freddieben.

- Mi történt apa? Miért sírsz? Harry bácsi bántott? - kérdezte ijedten a kis csöppség, amellyel azonnal képes volt mosolyt csalni édesapja arcára.

- Minden rendben prücsök. Csak kicsit összevesztünk Liam bácsival. Harry miatt pedig ne aggódj. Ő a legjobb dolog, ami történt velem egész életemben... Na meg persze te.- Apró puszit nyomott a puha gyermekarcra, majd ölébe kapva a csöppséget indult le a lépcsőn.

- Srácok.. Néha rosszabbak vagytok, mint a faszhiányos tinipicsák - röhögött a kanapén ülve Niall.

- Niall.. mit beszéltünk a Freddie előtti csúnya beszédről?- igazából kifejezetten viccesnek tartotta, mikor Freddie csúnyán beszélt, de nem szerette volna, hogy fia ilyen hamar rászokjon a trágár szóhasználatra. „Szerencse, hogy nem vagyunk magyarok.." - gondolta ilyenkor magában.

- Jólvan szuperapu, befejeztem..- cinkosan rákacsintott Freddiere, amit a kisfiú egy harsány kacajjal, Louis pedig egy szemforgatással díjazott. - Amúgy mi történt odafent?- váltott gyorsan témát a szöszi.

- Semmi különös.. hülye voltam...- adta meg a választ a lépcsőn lebattyogó Liam, ezzel Louis arcára apró mosolyt csalva.

- Harry bácsi hol van? Ő is hülye volt?- tette fel a millió dollárost kérdést a Louis karján csüngő csöppség.

- Harry bácsi itt van, és igen, én is hülye voltam Freddie.- Hallatszott a dörmögő hang közvetlen az apa - fiú páros mögül, amitől Louis kicsit megugrott ijedtében.

- De.. de apa az előbb azt mondta, hogy te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt vele. Akkor miért voltál hülye?- értetlenkedett a kisfiú, Louis arca pedig egyre inkább hajazott egy jól megérett paradicsomra.

- Louis.. ez.. ez igaz?