Live Forever (L.S.)

Hatodik fejezet

2020. október 14.

Reggel Harry -5 év után először- kipihenten ébredt. Eleinte nem értette, miért zsibbad a fél teste, de amint maga mellé pillantott és meglátta Louist, minden eszébe jutott. Mivel nem volt kedve még felkelni, óvatosan oldalára fordult, és csendesen csodálta az alvó angyalt. Igaz, 5 évet töltöttek külön, igaz, egyikőjüknek sem tett jót a távolság, igaz, a menedzsment mindkettőjükre hatalmas nyomást helyezett, de akkor, ott semmi nem számított Harrynek. Csak az, hogy az ő angyalkája mellette fekszik, és gyönyörűbb, mint valaha.
- Ne bámulj Harry- morogta mély reggeli hangján Louis, amivel mosolyt csalt a göndör arcára. Óvatosan átölelte apró szerelmét, aki szemeit még mindig csukva tartotta.
- Hogy aludtál Lou?- érdeklődött suttogva.
- Őszintén? Több, mint 5 éve nem aludtam ilyen jól. -a tény, vagy Harry közelsége miatt, de elvigyorodott. Pár perc csend után félve kérdezte meg.
- Harry...
- Igen Lou?
- Nem gyors ez egy kicsit?- már tegnap óta emésztette ez a kérdés, de kétség kívül élvezte minden egyes együtt töltött percüket. Harry csak egy nagy sóhaj után adott választ.
- De, egy kicsit az.. Viszont szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy erre az éjszakára szükségünk volt. Őszintén nem tudom, hogyan tovább, de... Louis, én szeretnélek visszakapni. -Lou arcán a kisebb szónoklat hatására egy könnycsepp gördült le.
- Vissza fogsz kapni... Ahogy én is vissza fogom kapni a régi Hazzymet.. nem ezt az álcát, amit az elmúlt években öltöttél magadra, hanem az én életvidám szerelmemet. - most Harryn volt a sor, hogy elérzékenyüljön. Apró puszit nyomott a selymes hajkoronába, és elgondolkodott, hogy egy fél nap leforgása alatt hogy jöhetett rá Louis, hogy mindez csak egy álca... Még mindig ő ismerte a legjobban. Hallgatózni kezdett, és mikor nem hallott semmit, amely arra engedne következtetni, hogy a többiek fent vannak, világ megváltó ötlete támadt.
- Louis..
- Igen Harry?
- Nem akarunk reggelit csinálni?- kérdezte bociszemekkel a kócos hajú angyalra nézve.
- Bélpoklos a kicsi Hazzy?- kérdezte gügyögve, Harry szíve pedig nagyot dobbant a becenév hallatán. Hevesen bólogatott, amely Louisból egy harsány nevetést váltott ki. - Gyere, menjünk- ezzel kimászott az ágyból, majd megvárta, hogy a göndör is kövesse példáját, majd együtt settenkedtek le a konyhába. Leérve Louis kérdőn fordult a göndör felé.
- Mit szeretnél enni?
- Van egy-két ötletem, de nem akarom elsietni. -vigyorgott perverzen Harry, majd mikor meglátta Lou vörösödő fejét, hozzátette- Tojásrántotta?
- Ahogy én szeretem? - csillantak fel az apró angyal szemei.
- Csakis. - mosolygott Harry, majd nekiállt a hűtőben kutakodni. Ugyan nem láthatta, mégis érezte Louis égető tekintetét, de még mielőtt valami hülyeséget csinálhatott volna, megtalálta az utolsó hozzávalót is, így kihátrált a hűtőszekrényből, majd be csukta azt. A tűzhelyre pillantott, ahol már tárt karokkal várta őt a serpenyő. "Szóval Louis csinált valami hasznosat is a bámulásomon kívül"- gondolta magában. Az említett angyal az egyik bárszéken üldögélve várta, hogy Harry elkezdje készíteni a reggelijüket. Hirtelen nagyot sóhajtott, emiatt Harry ijedten kapta rá a tekintetét.
- Kell egy cigi...- morogta Louis, és már indult is a hálószoba felé, ám egy dörmögő hang megállította.
- Szerintem neked most nem a nikotin segítségére van szükséged.- jegyezte meg a göndör. Szavaival akaratlanul is felbőszítette angyalkáját, akiből ennek köszönhetően előbújt a szívzelen ördög.
- Fogalmad sincs, mire van szükségem! 5 év alatt kurva sokat változtunk mindketten Harry! És csak hogy tudd.. Egyedül a cigaretta segítségére van szükségem, de arra rohadtul!- ezzel felviharzott a hálóba, magára hagyva a megszeppenten pislogó göndört.

Harry végül jobbnak látta inkább befejezni a reggeli készítést, így pár perc múlva ínycsiklandó illatok lengték be a házat. Sót ugyan nem kellett használnia, hisz könnyei betöltötték a nátrium- klorid szerepét.

Mindeközben Louis az erkélyén ülve már a harmadik szál cigijét pusztította el... kellett neki a nikotin. Majdnem mindennél jobban. A méreganyagnál csak a régi életére volt nagyobb szüksége, de mivel előbbit jóval egyszerűbb volt beszerezni, így beérte azzal is. Elmélkedését Liam zavarta meg, aki kezét támogatóan Louis hátára vezette. A kedves gesztus hatására a kékszemű eleresztett egy könnycseppet.
- Mit akarsz? - kérdezte mogorván. Egyedül akart lenni, hiszen utálta, ha mások látták, mennyire padlón van. Ezt pedig sosem volt képes eltakarni, pláne akkor nem, mikor cigizett.
- Beszélni.. segíteni.. bármit Louis. De ez így nem állapot. Nem rágódhatsz örökké a múlton, mikor a jelened is lehetne legalább olyan jó.
- Nem érted Liam? Elvesztettem mindent! Ez az egész csak ideiglenes. Egy idő után nem lesz időtök egy hisztis picsa önsajnáltatását hallgatni, és nem is igénylem. A ciginek meg nincs választása... -mosolygott erőltetetten, belül mégis a szíve hasadt meg saját szavaitól. De Liam nem arról volt híres, hogy oly könnyen feladja.
- Louis basszus nézz már körül! A konyhában vár rád a kisfiad, a barátaid, és nem mellesleg a férfi, akit 18 éves korod óta szeretsz mindennél és mindenkinél jobban. Mert ittvagyunk neked. Mindannyian. És itt is maradunk, ha tetszik, ha nem.- Liam lágy, mégis határozott hangon beszélt, mint mindig, mikor társait vagy éppen gyermekét igyekezett megnyugtatni. Louis elnyomta a cigarettáját, ám megszólalni nem volt képes. Könnyei százával záporoztak arcán, a csapat édesapja mégis hatalmas előrelépésnek könyvelte el ezt a beszélgetést. Mikor Louis megnyugodni látszott, óvatosan megveregette a vállát, majd az ajtóban várva rá még hozzátette.
- Most pedig gyere enni abból a tojásrántottából, amit Harry készített NEKED, direkt úgy, ahogy TE szereted.- Louis elmosolyodott, letörölte könnyeit, és elindult a konyhába.

Ahogy Liam mondta- Harry, Niall, Zayn, és Freddie a kisfiú által megterített asztalt ülte körbe, és épp felszabadultan beszélgettek, mikor megérkezett a két hiányzó. A két szerelmes könnyektől vörös szeme egy pillanatra találkozott, de azonnal véget is ért, hisz mindketten elkapták a másikról a tekintetüket. A kínos csendet egy harsány gyerekhang szakította meg. 

- Apa képzeld el, Harry tud főzni! És úgy csinálta a reggelit, ahogy szeretjük. - A göndör halványan elmosolyodott, de figyelmét továbbra is tányérjának szentelte, ugyanis étvágya nem nagyon volt. 
Harry kivételével mindenki serényen ette a reggelijét. A feszültség ugyan tapintható volt a levegőben, egyikőjük sem tett ellene semmit.
- Harry, te miért nem eszel? -törte meg a csendet ismét a kék szemű kisfiú.
- Nem vagyok éhes - erőltetett arcára egy halvány mosolyt a göndör, tekintetével pedig immár a kisfiút pásztázta. "Szín tiszta apja"- gondolta magában.
- Van még repeta?- vigyorgott Niall, és tekintetével a konyhapultot vizslatta maradék után kutatva. Harry odanyújotta neki érintetlen adagját.
- Repeta az nincs, de edd meg nyugodtan az enyémet.- tette hozzá, majd felállt az asztaltól. - Köszönöm nektek a ma reggelt, és a tegnapi napot is. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb újra összefutunk, de sajnos nekem mennem kell.- mondandóját már az előszobában fejezte be, majd ellentmondást nem tűrően felvette a cipőjét, és egy köszönés után elhagyta a házat. Beült az autójába, és csak a sötétített üveg rejtekében engedett utat könnyeinek. Egyetlen szó forgott elméjében; alkohol. A boltban fényes nappal nem hiányzott neki a feltűnés, így inkább hazafelé vette az irányt. Niall, Liam, és Zayn is hívta, minimum ezerszer, de ezt már csak a konyhájában, egy üveg vodka kíséretében vette észre. Végül inkább kikapcsolta a telefonját, a vodkás üveget lecserélte egy erősebb whiskeyre, és letelepedett a kanapéra. Gondolatai záporoztak a fejében, leginkább Louisról, de egy mindet elnyomta: "Felejteni... Minél hamarabb minél többet".

  Ennek hűen egy óra elteltével alkohol mámorban úszva nyomta el őt az álom a kanapén. Harry ölelő karjai közt, ahol éjszaka még Louis törékeny teste feküdt, ezúttal a kiűrült üveg foglalt helyet. Mikor Liam megérkezett, ez a látvány fogadta, és igazából egy kicsit megnyugodott, hisz tudta, Harry rengeteg baromságra képes józanon is. Azt pedig nem akarta megtapasztalni, hogy mi történik, ha az alaphoz még hozzáadódik 2 üveg alkohol, és egy 5 éve húzódó szerelmi bánat is. Egy nagy sóhaj kíséretében értesítette a többieket a helyzetről, majd egy képet is csatolt hozzá. Amint ezzel is végzett, nekiállt eredeti szándéka beteljesítésének: reményt kellett költöztetnie Harrybe. Mikor megfogta a férfi csuklóját, hogy fel tudja valahogy juttatni a hálószobába, egy vízszintes heg szemet szúrt neki.