Live Forever (L.S.)

Ötödik fejezet

"- Louis.. ez.. ez igaz?"

Harry kérdőn nézett szerelmére, aki legszívesebben azonnal eltűnt volna a Föld felszínéről. Végül csak egy aprót bólintott, majd lassan feljebb emelte fejét, hogy a smaragdzöld szempárba nézhessen. Nem sok mindent tudott kiolvasni belőlük, de azt tisztán látta, hogy az egykori csillogás ki tudja mióta kiveszett Harry tekintetéből. 5 hosszú éven keresztül marcangolta magát, mert azt hitte, szerelme továbblépett... olyan sokat mosolygott.. táncolt, énekelt, és.. és nevetett is. Louis csak akkor realizálta, hogy Harry is teljesen megváltozott. Arra ugyan magától nem kaphatott választ, hogy miatta-e, de minden esetre az ő egykoron felszabadult, kissé perverz göndör báránykája felnőtt... felnőtt, és szürke lelkét egy csillámpóni külseje mögé próbálta rejteni. S hogy hogyan olvasta ki mindezt csupán a szemeiből? Nem tudta, és nem is akarta letagadni, hogy azon szerencsések közé tartozott, akik ismerik Harry lelki világát. 5 év ide-vagy oda. Azon a napon már a második fontos döntését hozta meg: vissza fogja szerezni a régi Harryt.
Mindeközben Harry is mélyen elveszett a halványkék szempárban. Félelme beigazolódott: Louis tekinteteből is látszott, hogy megtört... habár külsején is észrevette mindezt, azok a fájdalmasan csillogó, mégis addiktív tükrök mindent megmutattak az elmúlt évek gyötrelmeiből. Őszintén szólva sajnálta Louist. De nem azért, mert így megváltozott. Az apró angyal akár szarvakat is növeszthetett volna, Harry mindenhogy szerette volna. És szerette is, mindennél jobban. Hirtelen észrevette a Louis szemei alatt húzódó már-már fekete, hatalmas táskákat. Megszakítva a szemkontaktust szerelmével, lépett Liamhez, és aggódva a fülébe súgta;
- Mióta nem aludt normálisan?
- Őszintén?- sóhajtott egy nagyot Liam, majd miután egy gyors pillantást vetett a továbbra is lefagyott Louisra, folytatta- 5 éve.. sőt, talán több is. Szerintem mikor legutóbb együtt aludtatok kettesben, akkor pihente ki normálisan magát utoljára. De ahogy látom ezzel te sem vagy másképp. - vizslatta aggódóan Harryt a csapat "édesapja". A göndör morgott egyet, és halkan megjegyezte;
- Úgy utálom, mikor igazad van... - Erre Liam csak mosolygott, majd felkapta Freddiet.
- Gyere prücsök, hagyjuk apáékat aludni. - A kisfiú értetlenül váltogatta tekintetét Harry és Liam között.
- Harry lesz az új apukám? De akkor mi lesz apával? És miért alszanak együtt?- erre Liam, és az idő közben megérkezett Niall is felkuncogtak.
- Harry lesz a második apukád. Apa és apu. - vigyorgott Liam.
- És azért alszanak együtt, mert egymás nélkül nem tudják rendesen kipihenni magukat. Csak túl makacsok, hogy bevallják.- tette hozzá az ír manó, majd meglökte a sokkos állapotban lévő göndört. - Gyerünk Pán Péter! Eljött a te időd! Vidd el Lout soha országba! -vihogott, majd Liam nyomában elhagyta a konyhát, kettesben hagyva a két szerelmest.
Harry a sokkból magához térve lassan Louishoz lépett, és óvatosan megsimította az arcát.
- Beszélnünk kellene... - motyogta Louis ismét a smaragdokba bámulva.
- Először azt a parancsot kaptuk, hogy pihenjünk. Alszol egy picit Lou, aztán eszünk valamit, rendben? - a göndör aggódva figyelte szerelmét, és ismét úgy érezte, bármit megtenne, csak hogy az előtte álló férfinek minden jó legyen. A kék csodákban- ha Harry szeme nem káprázott- enyhe játékosságot látott megcsillanni.

- Oké, de csak ha te is alszol. Oh, és muszáj mellettem aludnod. - a második mondatot már inkább halkan dünnyögte az orra alatt, de Harry így is értett mindent. Szó nélkül kapta fel menyasszony pózba Louist, és fájdalmasan konstatálta, hogy sokat fogyott az alapból is csekély súlyából. Felvitte őt a hálószobába, majd óvatosan lefektette őt az ágyra. Lassan lült mellé, és szótlanul figyelte.

- Harry.. melegem van..- jegyezte meg szégyenlősen a földre szállt, bukottnak látszó, de inkább megtört angyal. Harry két kezét óvatosan az apró, sovány derekára tette, megfogta a szürke pulcsi alját, és óvatosan megszabadította tőle szerelmét. Mosolyogva figyelte, ahogy elpirul. "Még mindig akkor a legaranyosabb, mikor zavarba jön" gondolta magában. A szürke melegítőnadrágot Loun hagyta, nem akarta, hogy kellemetlennek érezzen bármit is. Louis kényelembe helyezte magát, és kérdőn nézett az elvarázsolt göndörre.
- Nem jössz? - tárta szét karjait, és észre sem vette, hogy mosolyog... magától... őszintén...

Harry mosolyogva bújt az apró, de izmos karok ölelésébe. Igaz, borzasztóan melege volt, de a világért sem szakította volna meg a pillanatot a nyavalygásával. Louis mégis, mintha gondolataiban olvasott volna, húzta le róla pólóját, így feltárva számára gyönyörű felsőtestét. Harry, hiába volt magasabb, összegömbölyödött, fejét Lou mellkasára hajtotta, és a férfi szívverését hallgatva teljesen ellazult. Kissé félt, hogy összenyomja szerelme törékeny testét, de Louis nyugodt, egyenletes lélegzetvétele arra engedett következtetni, hogy elaludt, így nincs gond. Nem sokkal később Harryt is elragadták az álmok.

2020. október 14.

"-Louis! NEEEE! NEM VEHETITEK EL TŐLEM!- üvöltötte lélekszakadva, de már késő volt. Simon, és az emberei már tuszkolták be szerelmét a magánrepülőbe. Reményvesztetten a földre rogyott, és zokogni kezdett, míg sorra csak motyogta; gyere vissza szerelmem! Ne hagyj itt engem!"

-Harry.. Har.. Harry! Ébredj! Semmi baj. -Harry hirtelen azt sem tudta hol van. Képtelen volt felfogni, hogy mit keres a csípőjén ülve Louis, mikor az előbb szakították el tőle... - Rosszat álmodtál.- magyarázta.- Semmi baj Hazzy. Itt vagyok -suttogta a fülébe, és apró kezeivel letörölte Harry arcáról az ottmaradt könnycseppeket. Mikor a göndör felfogta, mi történt, szorosan magához ölelte az apró angyalt, és könnyeivel áztatni kezdte puha bőrét.

-Sajnálom, hogy felébresztettelek.. én.. nem akartam.. annyira örülök, hogy megint ittvagy nekem.- szipogta Louis nyakhajlatába, akin ettől kellemes borzongás futott végig.
- Semmi baj.. de most próbáljunk meg visszaaludni. A srácok a vendégszobákban, mert az éjjeli szekrényen hagyott levél szerint késő estig vártak, hogy felkeljünk, míg végül nem volt szívük elmenni, lefektették Freddiet, és elszállásolták magukat.- Harry csak egy aprót bólintott, jelezvén, hogy mindent értett, majd óvatosan oldalára fordult, hogy Louis is az ágyon fekhessen. Az angyal azonnal hátat fordított neki, jelezvén: kiflizni szeretne. Harry viszont tudta, hogy a formás farpofáktól nem fog sokáig nyugalmi állapotban maradni, és ezt közölte is Louisval.
- Felőlem fekhetsz így, de akkor garantálom, hogy nem sokat fogunk aludni az éjjel- suttogta rekedten Lou fülébe, aki mielőtt megfordult, még Harry ágyékának dörgölte fenekét, de egyből át is fordult kis akciója után, hiszen már az együtt alvást is kissé gyorsnak tartotta, de "sajnos" a szükség nagy úr... Apró puszit nyomott szerelme homlokára, majd magához ölelte alvótársát, és szívdobogásának hallgatása közben álomba szenderült. Pár perccel később Harry is elaludt, s ezúttal rémálmok nélkül élvezhette 5 év után ismét az igazi pihenést egészen reggelig.