Régi vagy új szerelem /Teen Wolf/Derek Hale ff./

4rész-állatorvos

Mindenki itt volt. A morcos ki lépett egy picit felém.

-Nem akarunk bántani csak tudni, szeretnénk ki vagy és mit keresel itt.-törte meg a csendet. Erre megráztam a fejemet célozva, hogy nincs szándékomba átváltozni. Egy kis csönd után átváltozott ő is farkassá. Megvilágította a piros szemeit majd én az enyémet. Közelebb mentünk egymáshoz és átkaroltuk egymást a nyakunkkal.(remélem ezt érthetően irtam xd /szerk./) Majd felvonyítottunk. Ekkor esett le és hirtelen abba hagytam a vonyítást és csak néztem azokat a szemeket. Ő Derek. Ő Derek Hale akiért annyira odavoltam. Hátrébb lépett és vissza változott. Éreztem, hogy megbízhatok benne ezért én is átváltoztam.

-Hannah?-kérdezte meglepve.

-Most már láttatok és mondom, hogy nem akarok rosszat.-és visszaváltoztam. Próbáltam menni de körbe álltak.

-Engedjétek, had menjen.-mondta Derek mire csak hálásan rápillantottam és elfutottam.

Sokat bolyongtam az erdőbe. Ki kellet szellőztessem a fejem. Arra jutottam, hogy holnap elmegyek Derekhez és beszélek vele, de őszintén nagyon félek.

Már indulok haza, amikor valaki meglőtt nagyon fájt de tudtam, hogy nem maradhatok ott ezért elkezdtem haza felé menni. Próbáltam futni, de abból csak bicegés lett. Ha hazamegyek, akkor ott halok meg egyedül a lakásba ezért inkább a szomszédba mentem. Felmentem a 2000 lépcsőn majd próbáltam orrommal kopogni amennyire ez lehetséges mert már ne volt erőm vissza változni. Egy pillanat múlva elnyelt a sötétség.

Mikor felébredtem csak hangokat hallottam, de nem tudtam, hogy mit mondanak. Össze szedtem az érőmet és megpróbáltam kinyitni a szemem. Sikerült is de olyan nagy volt a fény, hogy muszáj voltam vissza csukni.

-Bocsánat azonnal lekapcsolom.-szólalt meg egy férfi.

-Ki maga?-kérdeztem miközben kinyitottam a szemem és segített felülni.

-Eredetileg állatorvos...

-De ért a természetfelettihez.-szakítottam félbe.

-Akkor rám emlékszel.- mosolygott rám.

 -Persze amikor először kerültem ide akkor is pont így mutatkozott be.-mosolyogtam rá vissza.- És a hely sem változott.-néztem körbe és akkor esett le, hogy majdnem az egész falka itt van körülöttem. De egy személyen megállt a tekintetem. Csak néztem kicsit borostás arcát és szép zöld íriszeit. A csöndet a doki törte meg.

- És ugyan úgy kék sisak virág mérgezésed volt mint akkor és megint Derek karjaiban voltál. -Derek felé pillantottam.

-Köszönöm. -ő csak bólintott.

-És minek köszönhetjük, hogy újra itt vagy?-törte meg ismét a csendet a doki és vissza pillantottam rá.

-Új életet kezdeni vagy vissza térni a régihez.... és itt vannak az egyetlen barátaim.-mondtam kicsit szomorúan.

-Remélem én vagyok az egyik.-nem is néztem oda máris felpattantam ami egy kicsit fájt, de nem érdekelt. Azonnal beleugrottam az ott álló nyakába.

-Szia.- súgtam a nyakába miközben elengedtük egymást.

-Még mindig tudunk így beszélni?

-Igen. A varázslat nem múlik el.

- Éss.. Mi szél hozott erre a vidékre?

-Jöttem Alan-hez mert egy jó barátom és az egyetlen rajtad kívül. Ami egy picit szomorú. Meg tudod a Nemeton vonz magához.

-Meg Derek Hale vonz magához....-mondta majd megforgadta a szemeit és sóhajtott engem. Ő volt az egyetlen aki tudta a titkomat.

-Elmondanátok, hogy miért bámuljátok egymás képét.-erre mind a ketten megfordultunk és szúrós pillantást vettetünk a kis srácra aki megszólalt, amitől egy picit meghátrált.

-Nem bámulják egymás képét, hanem telepátiával beszélnek.-válaszolt helyettünk Derek.