-Nos a program az lenne hogy elmennénk a Partra és ott piknikezünk meg bármi mást amihez van kedved-
Amikor kimondta a programot a szívem olyan hevesen vert mint ahogyan eddig soha. éreztem valami felfoghatatlant de tudtam, hogy nem bízhatom el magam ilyen gyorsan ki tudja mi vár még rám és rá.
-Ez az ötlet nagyon tetszik! Induljunk mert sötétben nem olyan izgalmas.-
Az este nagyon jól telt. Egyfolytában éreztem a szeretetét és a melegségét ami megnyugtatott és felhőtlenül boldoggá tett ami nálam nagyon ritka.
Már sötét volt de mi még mindig ott ültünk némán amikor a mély hangja hirtelen megszólalt.
-Nos nekem viszont indulnom kellene eléggé későre jár- mondta elszomorodva Máté. Elkezdett pakolni miközben én marasztaltam volna, de úgy voltam vele hogy ezzel még várok. Ezért inkább csak néztem őt kitágult szerelmes pupillákkal amit szerencsére nem vett észre. Lassacskán én is felálltam a párnákkal körberakott pokrócról és elfújtam a kettő gyertyát amit még én hoztam hátha kell hangulat világítás.
Elköszöntünk egymástól megöleltem és mindketten elindultunk a magunk irányába.
Máté:
Mikor sétáltam csak Izán járt az eszem a mosolyán és a gyönyörű szemein. Nem tudtam kiverni a fejemből, de valami megzavart. A Barátaim voltak azok akik éppen a gördeszka pályáról mentek haza és oda kiabáltak hozzám. Először nem reagáltam a hangos kiáltásra máshol járt az eszem. Másodjára fel észleltem é vissza köszöntem.
-Sziasztok srácok! Milyen volt nélkülem deszkázni?-
- Hát eléggé unalmas nem is értettük hogy hová tűntél.-
-Más dolgom volt.- mikor ezt kimondtam a telefonom hátterére néztem ahova betettem a közös szelfinket Izával.
-Haver minden rendben?- kérdezte Ákos megrémülve miközben a kezét mozgatta az arcom előtt.
-Igen persze minden rendben van de most haza kell mennem. Bocsi majd talán máskor- a választ nem vártam meg, inkább csorsan elsétáltam.
Mikor haza értem az ágyamra feküdtem és egy nagy sóhajjal vetettem véget a napnak.
Persze nem tudtam aludni ezért gondoltam ráírok Izára hátha ő is fent van.
Iza:
Az ágyamon feküdtem mellettem még ott volt Dorka és Áron akiket nagyon érdekelt hogy mégis mi történt velem. elmeséltem nekik az elejétől a végéig.
Hazamentek mindketten. Lezuhanyoztam és az ágyamban kényelembe helyeztem magam amikor kaptam egy üzenetet Mátétól.
Szia nem tudok aludni gondoltam rád írok remélem nem zavarok! A mai napot nagyon élveztem remélem lesz folytatása.
Szia! Én is nagyon élveztem a mai napot. Holnap megbeszéljük a suliban hogy mi legyen a folytatás.- írtam vissza nagyon izgatottan.
Rendben!
Nos de én viszont megyek aludni álmos vagyok! Holnap tali! szia- köszöntem el tőle mert majdnem leragadtak a szemeim.
Erre már választ nem kaptam gondoltam biztosan elaludt. Én is így tettem és elmentem aludni. Másnap reggel egy üzenet várt a telefonomon.........
Sziasztok! Bocsánat hogy eddig nem volt rész nem voltam a legkreatívabb időszakomban. És azért is bocsi hogy ez ilyen rövid lett.
