handsome harassing~sope/BEFEJEZETT/

28.~Szakítsunk

Kérlek írjátok meg kommentbe, hogy az előző résznek szeretnétek e folytatást! Viszont, ha igény lenne rá akkor csak a történet befejezése után tenném ki (kb. 1-2 rész) egy speciális részként!

Jó olvasást!

A fiatalabb mosolyogva nézte szerelme alvó arcát, de ez a mosoly nem volt az igazi. Ahogy Hoseok nyugodt arca sem. Ezt a szeme alatt elhelyezkedő, piros foltok mutatták meg, ami arra utalt, hogy jó pár órát végig sírt az este. Azt gondolta Yoongi, ha ő nem lenne ez lehet meg sem történt volna. De már nem tudná elengedni őt, túlságosan is beleszeretett ahhoz.

Hoseok fájó fejjel és égő szemekkel kelt fel. Egy nyűgös nyüszítés után lassan kinyitotta a szemeit és mikor meglátta szerelem kiscica szemeit, ahogy őt nézik, szinte el is feledkezett a gondjairól. Karjait kinyújtva vonta ölelésébe Yoongit.

-Jó reggelt.-bújt mosolyogva szerelme nyakába.

-Jó reggelt Hobi.-szorította magához.-Hogy vagy?

-Mivel itt vagy, már sokkal jobban.

-Mondanom kell valamit.-tolta el magától.-De ne akadj ki kérlek.-nézett rá félve.

-Yoongi, ha te most azt akarod nekem mondani, hogy szakítani akarsz vagy valami, akkor kérlek ki se mond.-csillantak meg szomorúan szemei.

-Dehogy! Ilyenre ne is gondolj!-nézett rá szigorúan.-Azt akartam mondani, hogy beszéltem Seokjinnel.

-Hogy mivan?

-Mondtam, hogy ne akadj ki.-húzta el a száját.-Figyelj ide Hobi! Jin nagyon bánja, amit neked mondott és rettenetesen sajnálja. Azt üzeni, hogy szeret és, majd ha már nem haragszol rá, hívd fel.

-Chh, azt várhatja.-nézett maga elé dühösen.

-Naaa, Hobii...-ült le az idősebb ölébe, vele szembe fordulva.-Neked se jó így, ezt be kell vallanod.-fonta nyaka köré karjait.

-Lehetséges, de bántott téged és a barátaimat.

-Csak félt téged egy újabb csalódástól és, ha jól emlékszem azt mondta, hogy összeveszett a barátjával és azért volt veletek olyan, amilyen.

-Nem érdekel.-nézett félre.

-Na ide figyelj Jung Hoseok! Most azonnal megfogod a kurva telefonodat és írsz neki vagy valami. És a.a még nem fejeztem be.-rakta mutató ujját Hoseok szájára, mikor látta, hogy szólalna meg.-Hobi ez neked sem jó és tudom, hogy addig nem leszel teljesen jól még meg nem beszélitek ezt a helyzetet.

-De haragszom rá, nagyon..-biggyesztette le ajkait.

-Te is tudod, hogy igazából nem haragszol rá, csak bánt a dolog.

-Utálom, hogy ennyire ismersz.-fonta karjait a fiatalabb dereka köré.

-Mit szólnál ahhoz, hogy ameddig telefonálsz, addig én csinálok reggelit és kávét, hmh?

-Azt, hogy szeretlek és köszönök mindent.-temette arcát a fiatalabb nyakhajlatába.

-Én is szeretlek.-ölelte át szorosan.-Na de én akkor megyek, ügyes legyél.-adott egy lágy csókot ajkaira.

Hoseok pov.:

Nagyot sóhajtva nyitottam meg a névjegyzéket, majd kerestem ki Jin számát, de nem tudtam, vagyis nem akartam rákattintani a zöld kis jelre. Egyszerűen nem vitt rá a lélek. Tudom, hogy milyen Jin ezért nem szoktam már magamra venni az ilyen beszólásait, de szájára vette azt az embert, aki legfontosabb az életembe. Viszont, ha ettől eltekintünk ő a legjobb barátom lassan 10 éve. Egy nagy sóhajtás keretében kattintottam rá a hívás indítására. Nem telt bele 5 másodperbe, mire felvette a készüléket.

-Istenem Ho..-kezdett volna el sajnálkozni, de félbeszakítottam.

-Most hallgass Hyung! Csak mondom, hogy nem akartalak felhívni, de muszáj volt, mert Yoongs megfenyegetett.-szögeztem le elsőnek is.-És igazából fel sem akartalak hívni! De tudod mit? Nem fogok rád haragudni, a legjobb barátom vagy és tudom, hogy milyen nyomorék tudsz lenni. De most leszögezem, hogyha még egyszer, bármi bántó dolgot mondasz rá, elfelejthesz örökre. És mielőtt belekezdenél, még mindig nem fontosabb egy kapcsolat a barátságnál, de ezt te rontottad el. Semmi rosszat nem tett ellened és te még is úgy bántod őt.

-Tudom és sajnálom.-szipogott egyet.-Nagyon nagyon sajnálom kicsi Hope.-zokogott fel.

-De ne sírjál már hallod?-törölgettem a könnyeimet.

-Jóhh.

-Nammal sikerült megbeszélned a dolgokat?

-Azt is mondhatjuk.

-Fogadjunk, hogy megint összetörtetek egy ágyat.-sóhajtottam el magam.

-Csak a fal repedt meg egy picit.

-Kamu! Konkrétan átdugta Nam, Jint a szobámba.-kiáltott fel hisztérikusan Kook, mire belőlem olyan nevetés tört fel, mint még soha.

-Amúgy nem jöttök át este? Iszogatunk meg beszélgetünk?

-Ha Yoongi is benne van simán.

-Akkor kérdezd meg tőle.

-BABA.-kiáltottam el magam.-Jin azt kérdezni, hogy átmegyünk e ma este?

-Ühm, nem hiszem, hogy szívesen látnak ott, de te nyugodtan menj el.-mosolygott rám.

-Várj egy kicsit Jin, 10 perc és visszahívlak.-raktam rá gyorsan a telefont.

-Gyere ide baba.-tártam ki karjaimat.-Figyelj ide!-fogtam két kezem közé arcát.-Megakarnak ismerni és én is azt akarom, hogy megismerd őket.

-De ha megint miattam fogtok veszekedni?-bigyesztette le azokat a kívánatos ajkait.

-Hidd el, ha mégis megtörténne, de nem fog akkor azonnal eljövünk onnan, okés?

-De nem az Hoseok! Csak nem szeretném, ha miattam elveszítenéd barátaidat.

-Yoongi.-nyúltam az álla alá idegesen.-Basszus néha legyél már egy kicsit önző! Vagy esetleg te nem gondolod ilyen komolynak a kapcsolatunkat? Mert, ha nem akkor mond azt, ne ezzel takarózz.-néztem rá csalódottan.

-Már megint kiforgattad a szavaimat.-száll ki az ölemből.-És igazad van én vagyok a szar ember, csak azért, mert nem akarom, hogy tönkrmenjen a barátságod velük. Elmondtam neked mindent a múltamról, mindem odaadtam neked, de persze nem gondolom komolyan.-ingatta szomorúan a fejét.

-Az, hogy odaadtad magad nekem meg nem jelenti azt, hogy komolyan gondolod. Lehet csak erre mész mindig, nem is csodálkozok, hogy megerőszakoltak.-csúsztak ki meggondolatlanul a számon a szavak.

-Fejezzük be ezt Hoseok.-törli le a könnyeit.-Szakítsunk...