handsome harassing~sope/BEFEJEZETT/

29.~Találkozás/VÉGE/

Jó olvasást!

Yoongi pov.:

-Szakítsunk..

Rettenetesen fájt kimondani ezt az egy szót. A szavai hatására úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívem a helyéről, majd rá is tapostak volna. Mindketten meggondolatlanul vágtuk egymás fejéhez a szavakat. Tudom jól, hogy nem gondolta komolyan azokat, amiket nekem mondott, úgy ahogy én sem azt, hogy szakítsunk. Még ha komolyan is gondoltam volna, a kétségbeesett, könnyáztatta arca látván azonnal meggondoltam volna magam.

-Szakítani akarsz?-nyögi ki nagy nehezen. Azonnal rávágtam volna, hogy nem és oda siettem volna hozzá jó szorosan megölelni és elmondani neki, hogy sosem hagynám el, de valami visszatartott.-Ne Yoongi kérlek.-ölelte át zokogva a lábam.-Annyira sajnálom. Nem gondoltam komolyan. Te vagy a mindenem kérlek ne hagyj el.

-Shh Hobi.-guggoltam le hozzá.-Kérlek ne sírj.-öleltem át.

-Nagyon sajnálom. Mindennél jobban szeretlek Yoongi. Nem akartam neked azokat mondani. Semmit sem gondoltam komolyan. Bármit megteszek neked, csak ne hagyj el.-lassan leguggoltam hozzá, majd a karjaim közé zártam.

-Nyugodj meg kérlek.-csókoltam lágyan tincsei közé.-Nem szakítunk, oké? Sajnálom, hogy ezt mondtam.

-Ne kérj bocsánatot, rendben? Nagyon csúnya és bántó szavakat mondtam neked. Megérdemelném, ha komolyan mondtad volna, de örülök neki, hogy még sem.-kulcsolta össze ujjainkat.

-Menjünk el Seokjinékhez, oké?-néztem le rá mosolyogva.

-Oké. De előtte megcsókolhatlak?-nézett rám azzal a szokásos pimasz és gyönyörű mosolyával.

-Meg sem kéne kérdezned.-mondtam mosolyogva.

Fordítva a helyzetünkön húzott az ölébe, majd karjait derekam köré téve húzott magához. Egyik kezét az arcomra simítva csókolt meg minden érzését beleadva. Ha álltunk volna nagy valószínűséggel estem volna össze, hiszen még ülő helyzetemben is megremegett a térdem. Éreztem a csókjában a sajnálatot, szenvedély, örömöt és a szeretetet.

-Te vagy a mindenem, kérlek többet ne veszekedjünk.-mondta nagyokat lélegezve.

-Benne vagyok.-mosolyogtam rá.-Szeretlek Hobi.

-Én is téged kisbaba.-csókolt meg újra.

******

-Ennyire izgulsz?-fogta meg remegő kezeimet.

-Ahh igen. Nem akarok rosszban lenni a barátaiddal.

-Kedvelni fognak, hidd el nekem.-mosolygott rám.

-Miért vagy te ebbe olyan biztos?

-Mert egy apró kiscica vagy akit lehetetlen nem szeretni.-adott egy lágy csókot a homlokomra.

-Oké, menjünk.-szorítottam rá a kezére.

Egy bizonyos szinten megnyugtattak Hoseok szavai, viszont mélyen belül rettenetesen féltem a mai estétől. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Láthatta rajtam, hogy valami nagyon nem oké, és mielőtt becsengetett volna lágyan megcsókolt, majd összekulcsolta ujjainkat, aztán megnyomta a csengőt.

-Én akarom.-hallottunk bentről egy kiáltás, mire kérdően néztem Hobira, aki csak az orrnyergét masszírozta.

-Nam~ Tae beleharapott a seggembe.

-Tae, ha még egyszer megharapod Jin bármelyik testrészét véged van.

Enyhe félelemmel néztem fel Hoseokra, aki csak egy hangos sóhajtás kíséretében nyitott be a lakásba, de ami ott fogadott minket az mindkettőnket megdöbbentett.

Egy magas, szőke hajú srác épp verte(?) egy kék hajú gyerek fejét, mellette pedig egy nyuszi fejű srác könyörgöt, hogy ne verje meg a barátját, feléjük pedig Seokjin közeledett egy serpenyővel.

-Miafasz srácok? Csak azt az egyet kértem tőletek, hogy viselkedjetek normálisan.-fogta a fejét Hobi.

Hangjára mindenki elhallgatott, majd felénk kapták a fejüket és félve néztek rá.

-Khm.-köszörülte meg a torkát a magas srác.-Szia, Kim Namjoon vagyok, de nyugodtan szólíts csak Namnak.-nyújtotta a kezét.

-Min Yoongi.-néztem fel rá mosolyogva.

-Én Taehyung vagyok.-ugrott hirtelen elém a kék hajú srác, mire ijedten szorítottam meg Hoseok kezét, ami miatt Hobi elég csúnyán nézett rá.-Uhh ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni.-húzta be a nyakát.

-Szia, én Jeon Jeong-Guk vagyok, de csak Jungkook. Mondták már, hogy hasonlítasz egy cicára?

-És neked azt, hogy egy nyúlra?-kérdeztem vissza egy kicsit flegmán, mire láthatóan elszomorodott.-Héé.-fogtam meg a vállát.-Nem sértésnek szántám tényleg. Nagyon aranyos a pofid.-csíptam össze almácskáit, amire végre elmosolyodott.

-Ennyi elég is volt.-nézett ránk csúnyán Hoseok, mire gyorsan elengedtük egymást. 

-Bocsi-súgtam oda neki, mire csak megforgatta a szemét. Tch..

-Ohh már csak én maradtam-vakargatta kínosan a tarkóját Jin.-Engem már sajnos ismersz, de nem kezdhetnénk előről?-nézett rám kérdően.

-De, nagyon örülnék neki.

-Kim Seokjin, de hívj nyugodtan Jinnek.-fogta meg a kezem.

-Min Yoongi.

Ezután csodálatosan telt az este. Mindenki jól érezte magát és sikerült jó kapcsolatott kialakítani a barátaival, aminek láthatólag ő is nagyon örült. Seokjinnel is sikerült megbeszélnünk a félreértéseket és szerintem vele lett a legjobb kapcsolatom közülük. Vacsora után még leültünk beszélgetni, ahol elfogadtuk a meghívásukat estére, hisz' Hoseok is fáradt volt és nem lett volna a legbiztonságosabb így hazamenni.

******

-Fent vagy még baba?-kérdezte Hoseok.

-Uhum.-bújtam a karjaiba.

-Csak annyit akartam, hogy nagyon nagyon szeretlek és köszönök mindent.

-Mi mindent?-néztem fel rá kérdően.

-Azt hogy vagy nekem, hogy mellettem állsz, hogy elfogadod a barátaimat és azt, hogy elfogadsz olyannak amilyen vagyok.-törölgette a könnyeimet.

-Szeretlek.-másztam be az ölébe.-Nagyon nagyon. Tudod Hobi nem is neked kéne ezeket mondanond, hanem nekem. Annyiszor segítettél nekem és megvédtél folyamatosan, miközben néha tényleg egy hisztis picsaként viselkedtem.-öleltem át szorosan.

-Jó éjszakát baba!-feküdt el velem.

-Jó éjszakát Hobi!-bújtam bele a nyakába.

________

Tehát ez lenne az utolsó rész. Nem igazán úgy sikerült ahogy terveztem, de már nem szerettem volna tovább húzni és még egy felesleges fordulatott beletenni. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki folyamatosan olvasta ezt a kis történetett és hozzájárult ahhoz, hogy mára több, mint 10k megtekintés van rajta és kicsit kevesebb mint 1000 vote. 

Történet vége: 2021.06.20.