p o e m s

s o r s u n k

szerelmünk
tiszavirág életű
volt

hirtelen fellángolásból
született,
egyikőnk se
állt készen rá

tudtuk a sorsunkat,
mégis az örökkét
akartuk

a sors iróniája, hogy
mire észbe kaptunk,
már meghaltunk

életünk rövid ideig tartott,
de minden egyes pillanatát
át akartunk élni