te kanyar,
én az autóbanarra kérsz, hogy menjek,
a talpam a gázon van
mégsem indulokazt kérded mi a baj,
azt felelem,
ez nem én vagyoktolatni kezdek, majd megfordulok
nem érdemes,
hogy rád hajtsakkiabálsz, hogy ne
menjek, de nem akarok
maradni; muszály mennemhaladok amerre
az út vezet,
a végtelenségiga tükörben
egy síró lányt látok,
ez nem én vagyoka tengerparthoz érek,
ahoz a tengerparthoz,
melyen az örökkét ígértükmindeközben az eső is
ráeredt, mint a
könnyeimnem tudom mit akarok
az élettől,
meg tőledaz eszem azt súgja,
vágjak bele nincs vesztenivalóm
a szívem, semmi érzelemmel?írni akarok neked,
de nem küldöm el,
ez nem én vagyok