te kanyar,
én az autóban
arra kérsz, hogy menjek,
a talpam a gázon van
mégsem indulok
azt kérded mi a baj,
azt felelem,
ez nem én vagyok
tolatni kezdek, majd megfordulok
nem érdemes,
hogy rád hajtsak
kiabálsz, hogy ne
menjek, de nem akarok
maradni; muszály mennem
haladok amerre
az út vezet,
a végtelenségig
a tükörben
egy síró lányt látok,
ez nem én vagyok
a tengerparthoz érek,
ahoz a tengerparthoz,
melyen az örökkét ígértük
mindeközben az eső is
ráeredt, mint a
könnyeim
nem tudom mit akarok
az élettől,
meg tőled
az eszem azt súgja,
vágjak bele nincs vesztenivalóm
a szívem, semmi érzelemmel?
írni akarok neked,
de nem küldöm el,
ez nem én vagyok
