A semmiből jöttél elő
mint egy csillag az égen,
miután a nap lement.
Tündököltél
fényed mindent elárasztott
elfeledett minden bánatot,
csak te voltál.
Távolról figyeltelek
nem hittem a szememnek
egy csodát láthatok ma éjjel.
Csakis én.
Meglepődöttségemből visszarántottál
a valóságba
tekintetünk egymásra talált,
majd elmosolyodtál úgy,
mintha már régi ismerősök lennénk
pedig csak most találkoztunk.
Vártam, hogy közelebb jössz
De te nem mozdultál,
a gitártokodat szorongattad tovább.
Elnéztem oldalra, a mellettünk elhaladó tájat csodáltam közben szemem sarkábol téged kémleltelek.
Sötétedett,
Voltak még páran körülöttünk
mégis mintha csak mi ketten
lettünk volna,
csillag és hamu.
Miért is vagy számomra csillag?
Magam se tudom
Csak azt, hogy mindent megváltoztattál.
Mindketten tudhattuk, hogy mi fog történni a következő percekben
Te ragyogsz tovább,
mintha mi se történt volna
Én viszont maradok hamu.
A legfájdalmasabb az egészben az volt,
hogy be is bizonyosodott.
Fényed halványult,
mint, a csillagoknak
mikor a nap felkel.
Mint, aki veszít erejéből,
mert mennie kell,
egy jobb helyre.
Tekinteted már nem keresett,
ő is a tájat bámulta
mint én.
Az utolsó pillanatban még egymásra néztünk,
majd távoztál.
Már meg se lepődtem, hogy csak úgy kilépnek az életemből,
egyszerűen hozzászoktam.
Az ablakból még néztelek,
örömömre te is.
Már másnak fogsz
jelenteni ragyogást,
más fog hasonlítani
egy csillaghoz.
Te voltál életem legjobb pillanata
és egyben
jelenése.
2019.11.19-20
