Utazásom egy zsoldossal-Egy amerikai hős naplója

3. fejezet: Királyok a patkányok ellen

1776 szeptember 23., Málaga

-Mit csinálsz, Ed? -kérdezte tőlem Rogers. Utálom amikor így hív, de ha szólok neki, hogy idegesít, akkor azért fogja csinálni. Szóval tűrtem ezt a béna becézést.

-Levelet írok Washingtonnak. Arról írok, hogy Howe áruló. Átvert minket.

-Szerintem már Howe megtámadta Washingtont, vagyis szerintem már tudja ezt az értékes információt. Felolvasod?

-Persze. Tisztelt Washington tábornok! -olvastam-A hajón vagyok épségben, viszont én aggódom az ön testi biztonságáért, mivel Sir William egy büdös áruló patkány, de szerintem már tudja. Amint végeztem a küldetésemmel visszatérek önhöz és beteljesítjük régi álmunkat, hogy Amerika független legyen. Beteljesítjük az igazi amerikai álmot. Szeretettel: Barátja, Edward Joseph James Montgomery. Rövid, de lényegre törő levél.

-Szerintem egy kicsit lerövídhetted volna, de igazából egész jó lett.

-Vigyük véghez gyorsan a küldetést, hogy minél előbb visszajussunk haza.

-Igen. Hidd el, én nem foglak elárulni. Bízhatsz bennem!

-Tudom, barátom.

Bekopogtak a kabinunkba. Halk, mégis erős kopogás szemtanúja lehettünk. Meg se várta, hogy kiszóljunk neki, máris bejött. Egy vékony, magas férfi jött be azon a bizonyos ajtón.

-Uraim, várják önöket a megbeszélt helyen!

-Rendben. Máris indulunk, csak még egy dolgot el kell intéznem. Rogers addig nyugodtan ismerkedj, de ne öld meg a célszemélyt. Meg lehetőleg senkit se.

-Igenis, Mr. Montgomery! -mondta és elment. Én is kimentem a kabinból, de én nem a mólóra mentem, hanem a tömlöcbe.

Amint leértem láttam Duncant. Törökülésben ült. Közelebb mentem a cellájához. Megláttam azt az asztalt, ahol a fegyveri vannak. Kezembe vettem azt a pengét, amivel megölte a vöröskabátost.

-Érdekes fegyver. Mi ez?

-Egy rejtett penge-mondta higgadtan.

-És hogy kell használni? Vagy egyáltalán felszerelni a kezemre?

-Add ide! -válaszolta és odaadtam neki. Ő a bőrszíjat a kezem csuklójának az alsó részére csatolta. Erősen megszorította, hogy ne csússzon le. Ezután 5 db kötelet az ujjaimra rakta. Ezt megcsinálta a másik kezemmel is. Ezek után a rejtette pengére húztam a kabátom ujját, hogy senki ne lássa.

-Hogy kell használni? -fordultam hozzá nagy kíváncsisággal.

-Zárd össze az ujjaid. Ha valakit megakarsz ölni a mellkasára, vagy ahova szúrni akarod, oda teszed a kezed. Ezután kinyújtod mind az öt ujjad és a rejtett penge a lökés hatására kihúzódik a bőrcsuklópántból és a célpont testébe fúródik. Érthetően magyaráztam?

-Igen-szólaltam meg és kinyújtottam az ujjaim. Ahogy Duncan mesélte, úgy húzódott ki a penge-Köszönöm!

-Igazán nincs mit! De most indulnod kell!

-Igaz-mondtam és kimentem a mólóra.

A móló közelében volt egy hatalmas épület, ahol csak gazdag emberek vannak. Ott van a célpontom. Rogers már biztos bent van szóval nem késlekedhetek.

Az épület bejáratához mentem. Két állig felfegyverzett biztonsági őr, és egy vézna szolga volt ott. Odamentem hozzájuk. Ők utat engedtek nekem. Tudták ki vagyok. Bementem. Az épület belseje csodaszép volt. Minden ragyogott, még talán a Napnál is fényesebben.