Utazásom egy zsoldossal-Egy amerikai hős naplója

4. fejezet: Különös út

1776 szeptember 24., Nápoly

Ideges voltam. Még mindig nem tudom, minek volt köszönhető a tegnapi lázadás. Beszéltem Duncannal, vagyis csak én beszéltem. Ő csak hallgatott, és nem mert a szemembe nézni. Gondoltam ma is próbálok vele egy próbát.

Lementem hozzá. Fekve találtam. Megkocogtattam a cellaajtaját. Nem foglalkozott vele. Most erősebben. Most sem reagált.

-A mindenségit, kelj már fel, és válaszolj pár kérdésre! -most sem mozdult-Jól van akkor bemegyek-Bementem és csak egy bábu volt ott. Idegességemben a földhöz vágtam.

Felmentem a fedélzetre és megláttam Duncant Rogerssel a hajó orrában. Odamentem hozzájuk.

-Figyelj, Edward! Mr. Walpole jobban áll a hasznukra, ha szabadon van! -mondta elhaló hangon. Látta, hogy bólintok, ezért folytatta-A következő célpontunk Mazzio Pavanni. Csak van egy kis probléma. A kastélya tele katonával. Lehetetlen észrevétlenül bejutni.

-Megnézhetem az épület alaprajzát? -kérdeztem és bementünk a kapitányi kabinba. Ott Rogers elővett egy térképet, ami az épület titkos és felfedett bejáratait mutatta. Még az őröket is véltem benne felfedezni. Walpole magyarázott egy sort, hogy kéne belopakodni. Minden egyes mondatára figyeltem.

-Szóval ez volna a terv-mondta-mit szólsz hozzá?

-Benne vagyok-feleltem örömteli kifejezéssel, majd arrébb húztam Duncant és megkérdeztem: A tegnapi este a te showod volt, igaz? Miért csináltad?

-Torres egy utolsó senkiházi, négergyűlőlő volt. Amit tegnap láttál, az a csoport elakarta nyomni a királyokat és a négereket.

-És az összes többi embert. Azt kifelejtetted. Többet ne csinálj ilyet-figyelmeztettem.

Kimentünk a hajóból. Egy kis séta után észrevettünk egy kastélyt. Ennek az alaprajzát láttam. Itt van Pavanni.

A megbeszélt dolgot követte mindenki. Én lementem az utca sarki csatorna fedelén, ami a házhoz vezet. Két őr állta utamat, viszont a rejtett pengémmel nem volt nehéz végezni velük.

A csatornába érve büdös szagot fogott az orrom. Egy ideig őrmentesen tudtam nyugodtan sétálni. Megálltam. Ránéztem az órámra. 12.30. Várnom kell még egy kicsit. Ám hallottam két őr dobogását. Ennek nem így kellett volna lennie. Gyorsan újra terveztem.

Elbújtam egy kis kiálló oszlopmaradékban. Ott hallgattam a beszélgetésüket.

-Hé, Alberto! Nem láttad azokat a mocskos katonákat, akik megakarják ölni Mr. Mazzio-t?

-Nem. Még az árnyékukat sem, Fouldy-felelte.

Bazd meg! Tudják, hogy itt vagyunk. Gyorsan menekülőre fogtam.

-Hé, itt az egyik! -kiáltotta valószínűleg Alberto. Elővette a pisztolyát és mellkason lőtt. Megfogtam a vérző sebem és négy kézláb másztam. Utána elájultam.

Egy szobába ébredtem. Megkötözött kézzel és szikszalaggal befogott szájjal ültem egy széken Rogers mellettem. Megpillantottam Mazzio Pavanni-t. Mellette Duncan Walpole állt. Nagyon meglepett a dolog. Elárult, ahogy Howe tette.

-Jó napot, uraim! Tudom ez nem egy illő beszélgetés így, hogy maguk megvannak kötözve, én meg nem, de...-mondta azon a nyájas hangján-Hagyjuk is! Maga, Edward Franciaországba megy. Maga, Roberts pedig Törökországba! Van bármi kérdésük?

Én próbáltam megszólalni, de nem tudtam. Mélyen Duncan szemébe néztem. Láttam a félelmet.

-Ja, tényleg. El is felejtettem! Gyorsan megoldom-felelte és leszedte a szalagot.

-Duncan, miért árultál el? -kérdeztem. Ő nem válaszolt, csak lesütötte a szemét.

-Azért, mert a felesége és a fiam a markomban van-erélyesen ökölbe szorította a kezét.

Most megakartam volna kérdezni, hol van Clara, de inkább nem kérdeztem. Biztos elbújt a hajón és nem találták meg.

-Még mielőtt megkérdezné Edward, a barátnője úton van Angliába-találta ki a gondolataimat. Én mérgemben pöcsön rúgtam. Feljajdult.

-Ez nem volt szép dolog-felelte és pofon vágott-Katonák, vigyék a lovaskocsihoz őket.

Kettő katona megfogott és elcipelt a kocsihoz. Rogerssel utaztam. Egy kis késéssel, de Pavanni és Duncan is fel szállt a kocsira.

A célpontom megigazgatta a gallérját és a kocsis elindult.

-Nos, uraim, hogy érezték magukat? -senki nem válaszolt a kérdésére. Ő idegesen a vakargatta a fejét.

Én Duncant figyeltem. A szemébe néztem. Ő is az enyémbe. Látszott rajta a félelem. Mazzio megpaskolta Walpole vállát.

-Szép összejövetel, mi? -mosolygott. Ezen Rogers elröhögte magát-Látom valaki azért nevet.

-Én ezen a helyzeten nevetek. Nem magán, ne aggódjon-mondta Weinburg és Mazzio pofon vágta. Erre a hesseni leköpte az olasz arcát. Én megfogtam a fogva tartónk gallérját és a kocsi oldalába vágtam a fejét. Duncan megfogta a kezem és el kezdte csavarni.

A tábornok hason ütötte az assziszint, majd fojtogatni kezdte. Az olasz kinyitotta a kocsi ajtaját és Rogers Duncan együtt kirepültek a kocsiból. Pavanni kiugrott. Én a helyemen maradtam.

Ekkor a katonák körbevették a két verekedőt, és rájuk szegezték a fegyvereiket. A szívem hevesen elkezdett dobogni. Egy pillanatra megállt az idő. Utána összeestem.

Amikor felébredtem, akkor egy vulkán belsejében voltam. Egy fickót láttam, akiben egy szellem volt. Kard volt a jobb oldalán, a másikon pedig egy tarisznya. Egy kivájt kő asztalhoz tartottak. Nagyon meleg volt bent.

A férfi egy pillanatra megállt. Maga elé nézett. Gyorsan odamentem hozzá. Megakartam érinteni, de csak átnyúltam rajta. Vajon szellem lettem? De miért itt vagyok?

Ő tovább ment, én vele tartottam. Tarsolyát letette az asztalra. Abból kiesett egy gyűrű, és ráesett a kőre. A kövön egy kék vonallal meghúzott kör keletkezett, kívül pedig furcsa írásjelek. A szellem elővarázsolt egy átlátszó kalapácsot.

A tarisznyát ledobta a földre, a gyűrűt a kör közepére helyezte. Felemelte fegyverét és rácsapott a gyűrűre. Semmi baja nem lett. Újra rácsapott. Semmi. Most harmadjára minden erejét összeszedte és egy olyat rácsapott, hogyha egy kőfal lenne, akkor az darabokra tört volna. De a gyűrű visszaverte az ütést.

Egy nagy robbanás keletkezett és a szellem kiesett a férfiból. A férfi a szellemre nézett.

-Sajnálom-mondta a szellem. Oda akart menni, de egy fekete, kicsi tornádó elvitte.

Az ember felállt. A kapunál katonák körbevették, és egy nő ment oda hozzá. A gyűrű leesett a földre a férfi mellé és felvette. Odajött hozzám, mintha látna, és ellökött. Visszaküldött Pavanni mellé.