otthon ⤷ vmin ✔︎

006

ʚ third person ɞ

"Gyerünk Seoyeon, elfogunk késni az oviból, ha nem sietünk." motyogta Jimin, miközben próbálta óvatosan ráadni a rózsaszínű, bolyhos pulóvert, hogy a kis copfját ne rontsa el. Seoyeon ma reggel ragaszkodott ahhoz, hogy dús haja lófarokban legyen, amit még Jimin is nehezen értett meg, hiszen Seoyeon még nem beszél tisztán.

Jimin imákat mondogatott magában azért, hogy ne kelljen találkoznia a tiszteletlen, bunkó és durva fiúval, főleg Seoyeon jelenlétében, ugyanis akkor hamis mosolyt és kedvességet kéne felvennie, ami nem őt tükrözi, valamint nem akarja, hogy a szomszédja tudjon arról, hogy neki van egy lánya. Jimin a születése óta nagyon védi Seoyeont, ezért sem szeretné, hogy bármilyen formában is kontaktba kerüljön az egyetemistával. A világnak azonban más tervei voltak vele, mert amikor Jimin kinyitotta a bejárati ajtaját, egy nagyon izzadt és félmeztelen Taehyunggal találkozott közvetlenül a járda előtt.

"Mi a fa.." Jiminnek meg kellett állítania magát, mert nem akart káromkodni a lánya előtt. "Vegyél magadra valamit!" sikoltozott Jimin, felkeltve Taehyung figyelmét, ezzel megállásra is késztetve a másikat. Jimin ebben a pillanatban döntött úgy, hogy felveszi a három éves Seoyeont az ölébe, majd szorosan tartva őt, úgy fordult el vele, hogy a lánynak semmi esélye se legyen látnia az egyetemistát.

Taehyung szeme elkerekedett, amikor Jimin közelebb lépett felé, a kislánnyal a karjában, kissé tátott szájjal.

"Jó reggelt ." mondja vigyorral az arcán Taehyung, amit Jimin legszívesebben azonnal letörölne.

"Ne „jó reggelt"-ezz nekem!" vág rá Jimin durván. "Vannak gyerekek a környéken, szóval ne járkálj így." nézzett végig Taehyungon, akin észrevette, hogy a fekete rövid nadrágja kicsit lejjebb lóg a csípőjén, ezzel megmutatva v vonalát, valamint hasizmait enyhe izzadságréteg borítja, s Jimin hirtelen úgy érezte arca kezd felmelegedni, amivel megpróbált nem foglalkozni.

"Nem hiszem, hogy a gyerekeknek problémája lenne. Ők... gyerekek. Nem értik." mondta a fiatalabb, majd az egyik kezével a vállára tette a törülközőt. "Néhány más azonban..." tekintetét levezette Jiminre, majd mindent tudó szemekkel nézte őt.  

Jimin összevonta szemöldökét, miközben az arca még jobban elvörösödött. "Mit akarsz te kihozni ebből, mi?"

"Én nem tudom, mond meg te." vigyorodd el Taehyung, majd letörölt homlokáról néhány csepp izzadságot. Jimin nem értette, hogy lehet az, hogy a fiút szó szerint verejték borítja, és még így nyugtató tej és kamilla illata van.

"Apaa!" nyafogott Seoyeon, s kényelmetlenül mozgott Jimin karjaiban, megpróbálkozva azzal, hogy kiszabaduljon apja tartásából. Általában akkor szokta ezt csinálni, amikor már elege van a magasságból, és leszeretne szállni. Végül annyit sikerült elérnie, hogy megtudta fordítani fejét, így Seoyeon hatalmas őzike szemei találkoztak Taehyungéval. A lány kíváncsian nézett rá, míg az egyetemista mozdulatlan maradt. "Szia." köszönt Seoyeon néhány másodperces kínos csend után.

Jimin elkerekedett szemmel nézett a lányára. Seoyeon átalában nagyon félénk az idegenek között. Mindig Jimin lába mögé bújik, és nem hajlandó senkinek sem köszönni. Eleinte még Jungkooknak is nehéz dolga volt, amikor megpróbált Seoyeonnal barátkozni, és teljesen összetört a szíve a fiúnak, amikor elutasította őt, mert nagyon szereti a gyerekeket. Tehát Jimin nem egészen érti azt, ami történik.

"Szia." köszönt Taehyung, hangja viszont magasabbra sikerült, mint amilyenre gondolt. Seoyeon apjára nézett, majd vissza Taehyungra, és Jimin meglepetésére felső testével előrébb hajolt, karjait pedig a magasba emelte, ezzel jelezve azt, hogy a másik karjaiban szeretne lenni.

"Seoyeon, ne.." szólalt meg halkabban Jimin, miközben próbálta visszahúzni lányát, aki viszont annyira makacs volt, mint Jimin, és nem adta fel olyan könnyen.

Addig hajolt egyre előrébb, amíg Jiminnek közelebb nem kellett lépnie Taehyung felé, aki nem igazán szerette volna viszonozni kislány gesztusát. A fiatalabb csupasz mellkasával ütközött a válla mellett, Jimin pedig szinte sziszegett, de próbált hűvös maradni.

"Öhm..." kezdte el. "Azt hiszem, azt akarja, hogy fogd meg." jelentette ki zavartan. Teljesen kiakadt, hogy a lánya ennyire vevő az egyetemistára. Úgy kellett volna utálnia, mint neki! Azt hitte..

"Oh..OH!.." döbbent meg Taehyung. "Rendben!" tárta szét karjait, majd Jimin átadta Seoyeont Taehyungnak, aki könnyedén vette magához és fogta ölében. Seoyeon felnézett a fiúra, s mintha valami érdekeset talált volna a szemében. Jimin tágra nyílt szemekkel nézte a furcsa, de kissé kínos jelenetet. Még mindig nem hitte el, hogy mi történik.

Seoyeon ekkor apró ujját Taehyung egyik nyakláncába akasztotta és meghúzta. Mivel pici nem igazán bír az erejével, és akármennyire is tűnik gyengének a kicsi lány, akkorát húzott rajta, hogy a lánc része kissé fájdalmasan belenyomódott a fiú nyakába. "Hé!" szólalt meg. "Ne csináld, ez az enyém." mondta játékosan, egy téglalap alakú mosollyal az arcán, Jimin pedig nézve az egyetemistát meglátta, ahogy felcsillannak szemei, amikor Seoyeon visszamosolygott rá.

"Nagyon sajnálom." kért elnézést Jimin, ugyanis úgy tűnt Seoyeon nem akarta elengedni.

"Nincs semmi gond." vont vállat Taehyung. "Azt hiszem a családod három tagjának egyike kedvel engem." viccelődött, de ezt Jimin egyáltalán nem tartotta annak.

"Öhm.. Valójában csak én és ő.." magyarázta Jimin, Taehyung pedig egyből felkapta fejét az idősebbre.

"Oh, értem." szólalt meg halkan. Jimin pedig csak várta a megszokott kérdéseket a fiútól, amiket az eltelt három évben folyamatosan megkapott, és kap is ha ilyen helyzetbe kerül, mint most. Most viszont egyet sem kapott.

"Menjünk, különben késni fogunk." szólalt meg Jimin egy újabb kínos csend után. Taehyung csak bólintott egyet, s visszaadta Seoyeont az apjának.

"Köszönj szépen Seoyeon." kérte Jimin, miközben mosolyogva nézett rá.

"Szia!" mondta, majd apró kezét Taehyung felé nyújtotta, amit az egyetemista elfogadott, és a lány apró kezeit megfogva rázott vele kezet finoman. A kis gesztus miatt a lány hatalmas kacagásba kezdett.

"Szia Seoyeon!" köszönt el Taehyung is igazi mosollyal az arcán. Tekintetét visszavezette Jiminre, és hirtelen összeszorul az állkapcsa. "Majd találkozunk." közölte az idősebbel mélyebb hangon és komolyan. hangnemben.

"Igen." felelt Jimin, majd elindult a kocsija felé, azonban hirtelen megállt és visszafordult, hogy ráordítson Taehyungra. "És vegyél fel egy átkozott felsőt!" ettől pedig Taehyung csak hangosan felnevetett.

.....

napsugarak! megérkeztem egy újabb résszel.
nem lett átolvasva, így csak reménykedem abban, hogy nem ütöttem el egy szót sem, és minden a helyén van. ha pedig még sem történt ez meg, akkor tudassátok velem légyszi 🥺 ma nagyon aktív napom volt és nagyokat pislogva írtam a részt is, ezért vagyok ilyen össze-vissza.. 😂