otthon ⤷ vmin ✔︎

017

ʚ third person ɞ

Jimin kilépve a házból, egyből szembe találta magát a kapuban álló testvérével, aki a kezében tartva lányát, furcsa tekintettel nézte Taehyungot. Szomszédja guggolva, gumi kesztyűbe bujtatott kezeivel, WC papírral tisztította a hányás foltot, miközben folyamatos grimaszokat vágott fekete arcmaszkja mögött. Jimin nem tehetett róla, de elmosolyodott a látványtól. Nagyon elégedett volt azzal a látvánnyal, ahogy a kicsinyes szomszédja épp azt csinálja, amit ő akart, ezért még néhány pillanatig a bejárati ajtajának dőlve élvezte a kilátást. Végül, amikor Jihyun felhívta figyelmét, beterelte öccsét és lányát, majd bezárta a kaput.

"Szia kincsem! Apának nagyon hiányoztál már!" sétált Jimin a kicsi felé mosolyogva, akinek szintén egy hatalmas mosoly jelent meg apró orcácskáján.

"A fiú.." szólalt meg vékony hangján Seoyeon, majd apja helyett a takarító, feketében öltözött fiúra tekint.

"Igen? Takarít kincsem." felelt halkan Jimin, igyekezve nem felhívni magára Taehyung figyelmét.

"Nem akaratból teszem." szólalt meg gúnyolódva a fiatalabb felemelve fejét, majd Jiminre pillantott.

"Érdemes erre valami magyarázatot várnom?" kérdezte Jihyung elveszve.

"Én a szomszédja vagyok." Taehyung felállt, majd levette kezeiről a kesztyűt, a piszkos WC papírokat pedig egy műanyag zacskóba dobta. "A nevem Taehyung." nyújtott kezet Jimin testvére felé, aki kedvesen viszonozta a gesztust.

"Jihyun, Jimin testvére." mosolygott barátságosan, Taehyung pedig egyből észrevette benne Jimin mosolyát.

Valóban hasonlóak. Le sem tagadhatják egymást. Bár Jimin szebb. Várj. Mi? Nem! Nem az.

"Tegnap bulit rendezett, és minden felfordult. Valaki oda hányt." mondta Jimin, majd arra helyre mutatott, ahol az előbb szomszédja takarított. "És megkértem, hogy tüntesse el."

"Inkább követelted, hogy takarítsam fel, mint sem, hogy megkértél." tette keresztbe karjait mellkasa előtt Taehyung, majd lenézett és megakadt az apró lány hatalmas barna szemein. Egy pillanat kellett csak, Seoyeon ismét kezeit nyújtogatta Taehyung felé. "Őőő, azt hiszem a lányod szeret engem."

"Dehogy." forgatta meg szemeit Jimin, s teljesen figyelmen kívül hagyta Seoyeon által végzett mozdulatokat, és nyafogó hangját.

Nem bírta sokáig, ugyanis Seoyeon egyre jobban tekergett apja ölében, Jimin pedig attól félt, hogy kifordul kezei közül és leesik, így hatalmas sóhajt kiadva magából átadta a fiatalabbnak. A lány egy pillanatig kábultam nézett a fiúra, majd apró ujjaival egyszer csak meghúzta az orrát.

"Tete!" kuncogott fel hangosan, Taehyung pedig úgy érezte nyugtató melegség terül el az egész mellkasán.

Ez a lány annyira aranyos.

Jimin zavartan nézte mindkettőjüket, majd a testvére felé fordult, aki ugyanolyan arckifejezéssel nézett rájuk, nyilvánvalóan nem értve, hogy mi történik a lánnyal, hiszen Seoyeon félénk ha idegenekről van szó.

Jimin és Jihyun addig beszélgettek, amíg el nem kellett mennie, így most már csak ő, Taehyung és a lánya maradt ott, aki játékosan rángatta a fiatalabb fiú nyakláncait, miközben együtt nevettek. Ahogy Jihyun autója elhagyta a házat, Taehyung komoly arckifejezéssel közelebb lépett Jiminhez.

"Sajnálom a tegnapit. Nem úgy gondoltam." kért bocsánatot az idősebbtől.

"Nincs baj." felelt ridegen, vállat vonva. "Nem mintha érdekelne mit gondolsz."

"Tudom." bólintott Taehyung.

"Szuper." ezzel Jimin teljesen lezártnak tekintette a beszélgetést szomszédjával.

"Játszani szeretnék Tete-vel." mondta Seoyeon, majd Taehyung mellkasába bújt.

"Tessék?" kérdezte apja kikerekedett szemekkel.

"Játszani! Játszani! Játszani!" kiáltotta izgatottan.

"Seoyeon, nem hiszem, hogy Taehyung..." kezdte, majd az említett félbeszakította

"Én benne vagyok" vont vállat a fiatalabb. "Játszunk!"

"Tessék?" kérdezte Jimin ismét. "Valószínűleg még mindig másnapos vagy. Nem engedem, hogy így legyél a lányom mellett."

"Még is én fogom." felel értetlenül Taehyung, ezzel ismét Jimin idegeit kikészítve.

"Tök mindegy." vágott arcot az idősebb.

"Tényleg velem akarsz játszani Seoyeon?" kérdezte tőle Taehyung, akinek hangja lágyabbá és szelídebbé vált. Jimin azon kezden hirtelen gondolkodni, vajon milyen hangja lehet szomszédjának, ha babázik.

Hagyd abba Jimin. Még akkor is egy bunkó, ha most épp aranyosnak tűnik.

A lány buzgón bólogatott, és szélesen elmosolyodott, arca pedig éppen úgy vörösödött, mint Jiminé.

"Láttad?!" vidult fel Taehyung, és önelégült mosollyal nézett Jiminre. "A lányod szeret engem."

"Igen. Nos, hát én nem." mondta ki gondolkodás nélkül.

"Én sem téged."

"Nem kérdeztelek róla." a két fiú beszélgetése pedig ismét civakodásba fulladt, Jimin arca pedig pironkodni kezdett a témától.

"Akkor miért pirulsz?" kérdezte Taehyung. Hangja elcsuklik és szinte suttogásként érkezik ki szájából.

"Számos ok miatt pirulhat az arcom. Most például azért, mert dühös vagyok." felelt, szemei pedig képzeletbeli lyukakat fúrt Taehyungba.

"Aww!" Taehyung kötekedő módon kezdett el kacagni. "Ne kapj dührohamot, csak olyanoknak szabad, mint a lányod."

Jimin úgy érezte eleget beszélt szomszédjával, ezért átkarolta Seoyeont és finoman javasolta lányának, hogy inkább menjenek el a parkba, mert ma Taehyunggal nem játszhat.

"Várj, Jimin!" kiáltott az idősebb után, aki már rég messze járt.

"Mit akarsz?" fordult meg kérdő arckifejezéssel.

"Jössz a jövő heti bulira?" vigyorodott el a fiatalabb. "Csak azért, mert meg vagy hívva."

"Rohadtul utállak!" kiáltotta Taehyungnak, mielőtt megfordult volna.

Akkor még is miért nem tudja visszatartani az ajkaiban formálódó apró mosolyt?

........

napsugarak!
egy újabb kiírt résszel érkeztem hozzátok!
annyira vártam már ezt a részt. egyszerűen imádom, amikor seoyeon kontaktba kerül taehyunggal. 🥺

véleményt kérek! nektek hogy tetszett a rész? mit gondoltok a könyv sztorijáról eddig? annyira kíváncsi vagyok, hogyan álltok az ilyen típusú könyvekhez, főleg úgy, hogy nekem ez az első olyan könyvem, ami dad au témájú.

még mindig köszönöm nektek a csillagokat és a kommenteket! hatalmas energiát és boldogságot adtok vele nekem! nagyon köszönöm!

legyetek jók! legyen szép napotok!
vigyázzatok magatokra!

💜