otthon ⤷ vmin ✔︎

068

ʚ third person ɞ

Ahogy Jimin letette a telefont, oldalt fordult, s minden gondolkodás nélkül Taehyungra feküdt, míg kezeivel és lábaival közrefogta testét.

"Koala vagy?" Taehyung kuncogva nyújtotta ki kezét, hogy megsimogassa Jimin haját.

"Nem adok ki olyan fura hangokat, mint ők, így nem." felelt Jimin, szorosabban szorongatva a fiatalabbat, majd elégedett sóhajt hallatott.

"Nem. A te hangjaid szépek." mormogta Taehyung, ajkait Jimin homlokához szorítva, majd gyengéden megcsókolta.

"Aah.. Fo.. Fogd be." suttogta Jimin, s elrejtette arcát Taehyung nyakában. Érezte, hogy arca vörössé vált.

"Apa." mindketten meghallották Seoyeon hangját, majd a kislányhoz tartozó lépteket is, amik siettek a kanapé felé. Jiminnek aligha volt ideje arra, hogy lelökje saját magát a fiatalabbról, és úgy viselkedjen, mintha mi sem történt volna.

"Igen kincsem?" kérdezte apja az ölébe véve a csöppséget. Taehyung a lány felé fordult és egy hatalmas mosollyal ajándékozta meg őt, amit Seoyeon boldogan viszonzott.

"Már fogat is mostam. Most már megnézhetjük a filmet?" kérdezte, miközben tekintete apján és Taehyungon cikázott.

"Már rég az ágyadban kéne lenned Seoyeon. Késő van már. Aludnod kellene." mondta Jimin édes hangon. Seoyeon duzzogni kezdett, veszekedni és kiabálni. Taehyung nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel, de szíve szerint leültette volna a tévé elé és mesézett volna vele ő is, de tudta jól, hogy nem lenne helyes. Jimin pedig ezt alá is támasztotta, azzal, hogy a három éves kislány folyamatos akaratából nem engedett.

Seoyeon kifáradt a hangos beszédből, és nagy levegőket vett. "Na, most, hogy kikiabáltuk magunkat.. Van egy ötletem." kezdte Jimin. "Miért nem mutatod meg Taehyungnak az új szobádat?" kérdezett rá a lányára, aki izgatottan ugrálni kezdett és azonnal beleegyezett.

"Tete, új szobám van." újságolta, miközben Jimin öléből átmászott Taehyungéba.

"Ó, valóban?" kérdezett vissza a fiú, akit a dolog sokkal jobban érdekelt, mint ahogyan azt Jimin képzelte.

"Igen. Nagy lány vagyok már, mert már nem alszom a kiságyamban." magyarázta, amin Taehyung és Jimin is kuncogni kezdtek.

"Megnézhetem?" kérdezte Taehyung, mire Seoyeon kimászott a fiú öléből, egyenesen a kanapéra, amitől Jimin szíve majdnem leállt, de megkönnyebbülve érezte magát, amikor látta, hogy Taehyung fogja a kislány kezét, nehogy megsérüljön az akrobatázása közben.

A kislány mindkettőjüket a szobája felé vezette, majd megkérte apját, hogy nyissa ki az ajtót, hogy beléphessenek. A falak világosszürke színnel voltak kifestve, míg a bútorok m fehéren virítottak, pasztell rózsaszín mintákkal. A falakat róla és Jiminről készült képek díszitették, a mennyezetről pedig tündér és felhő formájú lámpák lógtak az ágy felé.

"Apa rendezte be." jegyezte meg. "Segítettem neki én is." tette hozzá, majd az ágy tetejére ugrott. Jimin megemelte a takarót, Seoyeon pedig alá bújva elhelyezkedett, így utána apja is letudott ülni mellé.

"Nagyon szép." dicsérte Taehyung, végig nézve a szobán.

"Azért tettem fel ezeket a lámpákat az ágya fölé, mert még mindig fél egy kicsit a sötéttől." mesélte, mire Taehyung megértően bólintott, majd Jimin mellé ülve Seoyeonra nézett, aki már félig az álom világban volt.

"Jó éjszakát Seoyeon!" mondta kellemesen hangon Taehyung.

"Jó éjt apuci." válaszolt motyogva, s elnyomta az álom. Jimin megcsókolta a feje búbját, mielőtt azt súgta: legyen jó éjszakája, majd a két felnőtt felkelt ágy széléről és bezárták maguk mögött az ajtót, amint kiértek a szobából.