otthon ⤷ vmin ✔︎

038

ʚ third person ɞ

"Mit keresel itt kint?!" kiáltotta Taehyung, miközben Seoyeon egyik kezét fogva sétáltak ráérősen a ház felé. Seoyeon volt az egyetlen, aki fagyijának világában élt, teljesen megfeledkezve a külvilágról. Jimin a tornácon állt, nyakig pokrócba bugyolálva. Az orra vörös volt a rengeteg fújástól, szemei duzzadtak voltak, és folyamatosan verejtékezett. Taehyung messziről kiszúrta, hogy az idősebb remegett.

"Mi tartott ilyen sokáig? Aggódtam." mondta rekedt hangján, ami tele volt aggodalommal. Kérdését követően, egy pillanat alatt megkapta a választ, amint kiszúrta a fagyit, amit kislánya evett.

Taehyung. Te mocskos.

"Sajnálom, de nem tudtam ellenállni neki." mondta a fiú, s zavartan lenézett a padlóra. "Fagyit szeretett volna, de én úgy terveztem, haza hozom, és megkérdezem tőled, hogy rendben van-e, de én.." kezdett magyarázkodni.

"Nincs semmi baj. A lányomnak nehéz ellenállni." szólt közbe Jimin kuncogva, aminek a végéből csúnya köhögés lett.

"Jól vagy Apa?" kérdezte Seoyeon, akinek egész arcát az olvadt fagyi borította. Jimin bólintott, miközben a lány figyelte őt.

"Menjünk be." mondta Taehyung, majd kezét Jimin hátára tette. "Remegsz." jegyezte meg.

"Ez a te hibád." motyogta Jimin. "Azért mert túl sokáig voltatok el." Taehyung pedig azonnal meghallotta az idősebb hangjában a duzzogást, és szinte látta maga előtt a másik ajakbiggyesztését, amitől a fiatalabb úgy érezte meg kell ráznia fejét. Furcsa gondolatok.

Csak azért aggódott, hogy Seoyeon biztonságban van-e mellette.

"Seoyeon, miért nem mész be a nappaliba, és játszol néhány játékoddal?" javasolta a kislánynak Taehyung, aki egyből megiramodott a nappali felé, otthagyva a két felnőttet.

"Van lázad?" kérdezte Taehyung, mire Jimin vállat vont és félre nézett. "Megmérted a lázad egyáltalán?" tette fel újabb kérdését a fiatalabb, mire Jimin nemlegesen megrázta fejét, ajkait pedig lebiggyesztette. "Akkor mérjük meg." biccentett Taehyung.

"Taehyung, minden oké. Tudok.."

"Nem, Jimin." szakította félbe az idősebbet. "Beteg vagy, és valakinek gondoskodnia kell rólad."

"Nincs rá szükségem." motyogta Jimin, viszont hiába mondta, hogy nincs rá szüksége, mert, semmilyen ellenállást nem mutatott a másik felé, akkor, amikor Taehyung a hálószobájába tolta őt.

"Feküdj be az ágyba. Hol van a hőmérő?" kérdezi, miközben felemelte a takarót az ágyon, hogy Jimin betudjon mászni.

"Taehyung, tényleg nem kell..."

"De akarok." jelentette ki Taehyung hirtelen.

Oh, baszki Kim Taehyung!

A két fiú pár másodpercre elhallgatott, majd a fiatalabb megköszörülte a torkát, s megszólalt.

"Nem vagy jól, és rendben van, oké, tudom, hogy valószínűleg régóta vigyázol magadra, de.. De megérdemled, hogy néha más is ezt tegye veled." magyarázta Taehyung halkan, majd meglátta, ahogy Jimin szemei fényesebbek lettek.

"Taehyung..." kezdett bele Jimin ismét, de Taehyung most sem hagyta szóhoz jutni.

"Kérlek csak.." tette fel kezeit, hogy elhallgattassa az idősebbet. "Csak pihenj egy kicsit, és hadd vigyázzak rád." egymásra néztek, de nem szóltak egy szót sem. Az egész szobát a csönd töltötte be, csak annyi különbséggel, hogy ezúttal ez nem kínos volt. Jimin végül bólintott egyet, majd a pokrócot a földön hagyva, az ágyba bújt, s magára húzta a takarót.

"A hőmérő a fürdőszobában van. Második fiókban a mosdó alatt." motyogta Jimin, Taehyung pedig már meg is indult a mérő keresésére. Amint azt megtalálta, rohant is vissza az idősebbhez.

Amikor visszaért a hálóba, Jimin nyugodt, alvó lényével találta szembe magát. Apró kezeit ökölbe szorította, ahogyan azt a lánya is szokta. Taehyung kis léptekkel haladt az idősebb felé, majd finoman megrázta őt, hogy felébressze. Nem akarta, hogy Jimin felriadjon attól, hogy a pizsama felsőjét felhúzza, hogy aztán a hőmérőt a hóna alá tegye.

"Köszönöm." suttogta Jimin erőtlenül.

"Semmiség." felelt a fiatalabb. Leült Jimin mellé, majd ránézett, várva arra, hogy a hőmérő végre sípoljon.

"Seoyeon jól viselkedett?" kérdezte Jimin, miközben halvány mosoly húzódott a száján.

"Mindig jól viselkedik." nyugtatta az apát. "Nagyszerű munkát végeztél Jimin." az említett arca felmelegedett, amikor meghallotta Taehyung dicséretét. Nem tehetett mást, minthogy elfordítsa a fejét. Viszont így is könnyen meghallotta, a fiatalabb kuncogását, de megpróbálta figyelmen kívül hagyni.

"Szeretnél valamit enni?" kérdezett rá Taehyung. "Fogadok, hogy még nem is ettél semmit." nézett Jiminre.

"Tudok..." kezdte mondani az idősebb, de amikor meglátta hogyan néz rá Taehyung, megadta magát, és megváltoztatta válaszát. "Nem. Valójában nem ettem semmit."

"Mit szeretnél enni? Bármit meg tudok főzni neked." ajánlotta fel Taehyung hirtelen, de miután kapcsolt, hogy mit is mondott pontosan, kijavította magát. "Bár, annak a bárminek is van határa ám." tette hozzá, mire Jimin erőtlenül kuncogni kezdett.

"Egy leves, jó lenne most." nézett a fiatalabbra.

........

napsugarak! sziasztok!

remélem jól vagytok. tegnap igen érzelmekkel dús napom volt, ami engem teljesen kikészített. akkor úgy éreztem nem leszek képes itt lenni, és írni, de egész éjszaka fent voltam, nem igazán tudtam aludni, szóval úgy voltam vele, megpróbálok nektek írni egy újabb részt. hát itt vagyok vele. 😅

mi a véleményetek a mai rész tartalmáról? jimin elég engedékeny volt, számítottatok rá? a szomszédok kapcsolata kezd egyre jobb lenni. mi lesz ebből? 🥰

remélem elnyerte a tetszéseteket a mai rész.
nyomjatok egy csillagot, hadd ragyogjon nekünk, véleményeiteket pedig várom kommentben!

legyetek jók! legyen szép napotok!
vigyázzatok magatokra és egymásra!

💜