otthon ⤷ vmin ✔︎

050

ʚ third person ɞ

"Megkóstolhatom?" kérdezte Jimin, miközben a fagyi kehelyre mutatott. Seoyeon egy hangos igent kiáltott, míg Taehyung csak bólintott egyet. "Nincs kanalam." biggyesztette le ajkait, ártatlan arcot felvéve. Jimin tudta mit csinál, de Taehyungnak semmi sem jött le ebből.

"Várj, megyek hozok neked egye..."

"Hagyd csak." intette le. "Csak adj egy falatot belőle." nézett Taehyung szemeibe. Seoyeon volt az egyetlen, aki boldogan falatozott a kehelyből, ugyanis Taehyung, az idősebb szavaitól megdermedt és lesápadt, mintha egy szellemet látott volna.

"Re-rendben." szólalt meg néhány másodperc múlva. Egy kisebb falatot kanalazott a kehelyből, majd Jimin dús ajkai elé tette. Folyamatosan azon volt, hogy ne nézzen le rájuk, és csak az idősebb szemeit figyelje.

Jimin közelebb hajolt, és olyan lassan vette ajkai közé a műanyag kanalat, hogy az már szinte fájdalmas volt. Taehyung pedig nem bírta tovább, lepillantott a másik ajkaira. Észrevette, ahogy Jimin a nyelvét végig húzta alsó ajkán, hogy lenyalja a maradék fagylaltot, amitől Taehyung úgy érezte elfog ájulni.

Jimin valóban szándékosan teszi ezt vele, és teszteli őt.

"Hmhmhm.. Finom." ejtett Jimin egy ártatlan mosolyt, mint aki nem szándékosan tette volna azt, amit az előbb tett.

"Igen." felelt Taehyung lélegzetét visszafojtva.

És aztán valami ötlete támadt.

Taehyung minden előzmény nélkül közelebb lépett az idősebbhez, így mellkasuk szinte összeért, miközben egymás édes leheletét érezték saját ajkaikon.

"T-Taehyung.. Mi.. Mit csinálsz?" makogott halkan Jimin, teste pedig teljesen elgyengült Taehyung parfümjének illatától, ami annyira bódította őt. "Itt van Seoyeon.." suttogta, amikor még közelebb érezte magához a fiatalabbat. Jimin szemei kezdtek lecsukódni, mire a fiatalabb lehajtotta fejét, így arcuk pár milliméterrel közelebb került a másikéhoz, az idősebb szíve pedig gyorsabban vert, mint eddig.

Minden olyan gyorsan történt, hogy Jimin fel sem tudta fogni a helyzetet. Taehyung finoman megragadta az idősebb apró kezeit, amiben a fagyival töltött palacsinta volt, majd azt ajkaik közé emelte, harapott egy falatot belőle, s ellépett az alacsonyabbtól.

"Mire gondoltál Jimin-ssi?" vonta fel szemöldökeit Taehyung önelégülten.

Jimim szótlanul maradt, tátott szájjal. Kezei kissé remegtek, arca pedig elvörösödött.

Olyan rég volt már az, hogy megcsókolt valakit.

Jimin úgy gondolta eddig, hogy ez nem hiányzik neki, és ez nélkül is teljesen meg van, rendben van az élete. Ez így is volt. Mind addig, amíg Taehyung a szomszéd házba nem költözött.

De a délután hátralévő részében úgy tűnt, hogy Jimin csak a csókra tudott gondolni.

Milyen jó lenne.

Megcsókolni azokat az ajkakat, amik úgy tűnnek, sosem hagyják abba a vigyorgást és a pofázást.

Jimin kuncogott. "Ez olyan hülyeség." mormogta magában, miközben Taehyungot nézte, ahogy fut, Seoyeonnal a hátán, az autójuk felé.

......

napsugarak! üdv mindenkinek!

ISTENEM ANNYIRA VÁRTAM MÁR, HOGY PUBLIKÁLHASSAM NEKTEK EZT A RÉSZT!

látjátok akkora eksztázisba kerültem tőle, hogy képes voltam hetven méteres betűkkel írni. (funfact: kisbetűkértjobbanélek) NA DE! itt vagyok nektek a könyv ötvenedik részével, hatalmas történésekkel.

mi a véleményetek a mai részről? jimin fagyis tervéről, hogy ezzel visszaadja szomszédjának a kertben edzős esetet? na és taehyung lépését?

remélem tetszett nektek a rész! nyomjatok egy csillagot, hadd ragyogjon nekünk! a véleményeiteket pedig ne tartsátok magatokban! várom őket!

instagram: illeunnieonwp

legyetek jók! legyen szép napotok!
vigyázzatok magatokra és egymásra!

💜