Az én világom

XXX. fejezet

XXX. fejezet

            Naruto az apartman teraszán állt, és egyenesen a kőfejekre nézett. Valahogy amióta már nem egyedül tért nyugovóra, és amióta volt alkalma beszélni édesapjával már nem találta ellenségesnek a Negyedik vonásait. Sőt! Kimondottan megnyugtató volt, hogy felügyeli az életét. Az életét, amely már kezdett biztonságos mederbe terelődni. Még mindig nehezen hitte el, hogy ezt ő megkaphatja, de akkor nagyon úgy tűnt. Leszámoltak azzal a szervezettel, amely életére akart törni, rengeteg barátot és számára fontos személyt szerzett itt, valamint Sasukéval is megismerkedett. Most már csak a maszkos Uchiha és a teljes kontroll megtanulása maradt hátra számára.

            És akkor elhatározta, hogy az sem fog többet váratni magára.

            Két porcelán kéz karolta át hátulról, neki pedig néha még mindig szokatlan volt ez a közelség. Ennek ellenére azonnal belesimult Sasuke érintésébe. Aztán a porcelán ajkak füléhez hajoltak, és lágyan végigsimítottak cimpáján, mielőtt belesuttogott:

            - Mit csinálsz?

            - Semmit. Miért? Tervezel valamit? – fordult felé Naruto.

            Rókaszerű vigyorral karolta át Sasuke nyakát, akinek ajkain elégedett félmosoly játszott. Naruto gyönyörűen festett a csillagokkal háta mögött, a nappaliból kiszűrődő félhomályban. Kék szemei úgy csillogtak, mint az azúrok.

            - Most, hogy így mondod...igen – jött a játékos válasz féloldalas mosollyal.

            Sasuke akaratosan húzta közelebb magához Naruto derekát, mire az elégedetten elmosolyodott. Lassan hajolt a porcelán ajkakra, és óvatosan húzta meg fogaival maga felé. Közben érdeklődve figyelte Sasuke reakcióját. Az ónixok megcsillantak a felhívásra, és Sasuke ajkai suttogás közben csúsztak ki Naruto fogai közül.

            - Rendben van az, hogy kívánlak?

            - Nem tudom, de én is kívánlak téged – felelte Naruto szintén suttogva.

            A kék tekintet összekapcsolódott a feketével pár pillanatra. Majd Sasuke hirtelen kapott Naruto ajkaira, és onnantól kezdve nem volt megállás. Nyelvük szenvedélyes táncba fogott, kezeik ott simították egymás testét, ahol érték. Egyszerűen nem volt elég a másik, akármilyen közel is volt.

            Sasuke pedig ezt egy morgással megelégelte, és kicsit előre dőlve nyúlt Naruto combjai alá, hogy dereka köré kulcsolja őket. A srác értette a célzást, és azonnal teljesítette a kívánságát. Soha nem tapasztalt még ilyet senkivel korábban, Sasuke pedig türelmes volt vele. Féloldalasan mosolygott, amikor Naruto esetlenül kapaszkodott meg karjaiban, attól félve, hogy elejti. Halkan kuncogott, amikor a szőke pirulva pillantott ismét szemeibe, amikor rájött, hogy Sasuke fenekénél fogva tartja.

            Végül Naruto már nem emlékezett újabb csókcsatájuk közben, mikor sétált be vele Sasuke az erkélyről. Hisz még azt sem vette észre, hogy világosabb lett körülötte a szoba villanyától. Csupán arra eszmélt, hogy a feneke stabil pontot érint, és lepetten szakadt el a csóktól. Sasuke a konyhaasztalra ültette, mert ez volt az első biztos hely a terasz bejáratához.

            Naruto kihasználta a csókcsatában beállt a szünetet, és remegő kezekkel nyúlt Sasuke pólója aljához, hogy lehúzza fejéről. Amint a porcelán felsőtest kibukkant, elszállt belőle a hevesség. Lassan húzta végig rajta ujjait fentről lefelé és lentről felfelé. Közben ügyelt arra, hogy az átokpecsétet ne érintse. Sasuke szintén levette az ő felsőjét, és lágyan hajolt nyakához. Naruto csak halkan sóhajtott az érintésre, majd megérezte, hogy Sasuke ujjai kényelmesen rajzolják körbe pecsétjének mintáit hasán. Zavartan távolodott el, hogy a féloldalas mosolyra tudjon nézni.