Az Iker - A Természet Lánya

15

Nem tudta elhinni, nem merte elhinni. Az lehetetlennek tűnt, hogy Harry a Roxfort egyik bajnoka, reménykedett, hogy csak álmodta az egészet. Az egész világ elnémult körülötte, csupán Harryt figyelte, aki kissé rémülten indult el Dumbledore felé, azonban hirtelen eltakarták előle fivérét, és Piton professzor megszólalt mellette.
- Menjen a bajnokokhoz – a lány bólintott, lassan felkelt a székről és óvatosan besurrant az ajtón. Fleur, Krum és Cedric némán ácsorgott a terem közepén, amikor pedig Wanda belépett, kérdő tekintettel fordultak felé, azonban mielőtt bármit mondhatott volna, újra nyílt az ajtó és belépett Harry. Amint megpillantotta fivérét, nem foglalkozott a többi bajnokkal, hanem odarohant hozzá és szorosan megölelte.
- Mit műveltél? – szipogta, Harry vállába fúrva fejét, aki szorosan tartotta, de érezte a fiú remegését.
- Semmit – mormogta bátyja, ő pedig elhúzódott tőle – De megoldjuk, mint mindig – a két testvér megfordult és kéz a kézben figyelték a terembe özönlő tanárokat. Wanda nem figyelt a hangosan felháborodó Karkarovra és Madame Maxime-ra, sem a többi felnőttre, csupán szorította Harry kezét és próbált minél semlegesebb arckifejezést magára erőltetni, miközben Bumfolt megragadta fivére kezét és folyamatosan dicsőítette őt, azonban Wanda tekintetére hátrált egy lépést. Mindenki idegeskedett, kiabált, de a lány biztatóan szorította Harry kezét, csak arra figyelt, hogy fivére ne legyen egyedül.
- Harry, te dobtad a neved a Tűz Serlegébe? – az igazgató volt az egyetlen nyugodt személy a teremben.
- Nem Uram – rázta a fejét a fiú, Wanda pedig egyre jobban szorította testvére kezét. A férfi oldalra fordította fejét, és üzent valamit tekintetével Mcgalagonynak, aki bólintott és a lány mellé lépett, aki abban a pillanatban tudta, mit akarnak, elvinni őt a balhé közelből.
- Miss Potter, jöjjön velem – dacosan nézett az igazgatóhelyettes szemébe, és megrázta a fejét.
- A diákok képviselőjeként jogom van itt maradni – jelentette ki, még közelebb lépve ikertestvéréhez, mire a nő felsóhajtott – És nem hagyom itt Harryt – Mcgalagony bólintott, sejtette, hogy ez lesz a Potter lány válasza, azonban Dumbledore pillantására a lány lehajtotta fejét. Az igazgató egyértelműen azt akarta, hogy menjen el, de nem volt hajlandó otthagyni testvérét, csakhogy egy dologgal nem számolt: a férfi varázserejével. Az igazgató egy intésére más helyen találta magát, a varázslatot pedig később sem tudta megérteni, hogyan történt, de a Nagyterem előtt állt, egyedül, aminek az ajtaja éppen kinyílt és kiözönlött rajta a sok tanuló. Amint megpillantották a lányt, elindultak felé, azonban a tömegből kivált két alak és magukkal húzták. Ron és Hermione nem engedte őt el, mert tudták, hogy képes lett volna visszarohanni Harryhez, a tekintetéből látták.
- Mi történt? Versenyeznie kell? – kérdezte idegesen Ron, azonban hangjában nem aggodalom csendült, hanem valami, amit még nem hallott a fiú hangjában – Wanda?
- Nem tudom. Valószínűleg igen – suttogta ajkába harapva, mire a Weasley fiú idegesen hajába túrt.
- Ronald, nyugalom – szólalt meg Hermione, miközben megsimította barátnője vállát, azonban a fiú egy pillanat múlva már ott sem volt.
- Mi baja van? – kérdezte Wanda, miközben kihúzta magát és letörölte a kósza könnycseppet arcáról.
- Azt hiszem féltékeny – morogta Hermione – Minden rendben lesz, megoldjuk – barátnője határozottságát látva a Potter lány bólintott és elmosolyodott.
- Persze, hogy megoldjuk. Ha eddig megvédtük egymást, akkor most sem lesz nagy kihívás – próbált pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de persze tudta, hogy valójában nem lesz egyszerű – Irány a könyvtár, itt az ideje egy kis gyűjtőmunkának – mindenképpen meg akarta védeni testvérét, és ha kellett, átrágta volna magát az egész könyvtáron, az ideje pedig eljött annak, hogy elkezdje a kutatómunkát.
- Igenis kapitány – kacsintott rá Hermione, mire ő elmosolyodott és indult volna, azonban megakadályozták őket, az egyik falikárpit mögül kilépett Draco. A fiú körülnézett, hogy csak ők vannak-e ott, amikor pedig megbizonyosodott arról, hogy egyedül vannak, közelebb lépett a lányokhoz, és óvatosan kitárta karját. Wanda keserű mosollyal lépett oda hozzá, Draco pedig rögtön karjaiba zárta, jelezve, hogy ottvan mellette, számíthat rá - Nem akarok zavarni tubicáim – szólt közbe pár perc múlva a Granger lány – De azt hiszem társaságunk lesz – Wanda ellépett Dracotól, utoljára rámosolygott, majd elindult a könyvtár felé, készen arra, hogy mindent elolvasson a Trimágus Tusákról.

~~~~~

A két lány fáradtan ballagott vissza a klubhelyiségbe, amikor már egyikük sem tudott koncentrálni a szövegekre, annyira összefolytak előttük a betűk. Egymásba karolva támogatták a másikat, majd a klubhelyiségbe érve rögtön készültek volna lefeküdni, azonban megpillantották Harryt a kandalló előtt ülni, így közrefogták és érdeklődve néztek rá.
- Mi történt? – tette fel a kérdést először Hermione, a fiú pedig mintha csak akkor vette volna észre őket.
- Versenyeznem kell. És azt hiszem, Ron megsértődött – motyogta, mire húga rögtön megölelte – Az első próba november huszonnegyedikén lesz – a két lány összenézett, Wanda pedig felpattant és fel-alá járkálva beszélni kezdett.
- Van rá több, mint másfél hónapunk, megcsináljuk. Csak gyakorolni kell egy-két alap varázsigét, a fizikumodat a kviddics úgy is segíti majd – gondolkodott hangosan – Mi Hermionevel átnézzük az eddigi Tusák feladatait, és az alapján nagyjából elő tudunk készülni a nehézségére. Harry, meg tudod csinálni, ami pedig a legfontosabb, nem hagyjuk, hogy bajod essen. Felkészülünk minden eshetőségre – tervezgetett.
- Hugi, nyugalom, minden rendben lesz – próbálkozott Harry, azonban a lány már beleélte magát, emellett bármit megtett volna, hogy testvérének semmi baja ne legyen.
- Menj Hazza, aludd ki magad, jó? – nyomott egy puszit testvére arcára, aki felsóhajtott, majd elköszönt és eltűnt a fiúk hálókörletében. Wanda újult energiával kezdett tervezgetni, azonban legjobb barátnője megállította.
- Wanda, ez az év alapból elég stresszes lesz, ki tudja, mennyit fogsz pihenni. Kérlek, könyörgöm, aludd ki magad ma – a Potter lány végül beleegyezett, így elkészültek a lefekvéshez és nyugovóra tértek.

Wanda nagyon rosszul aludt azon az éjjel, háromszor felriadt, ugyanis mindhárom próbát elképzelte úgy, hogy fivére a lehető legrosszabbul jön ki belőle, így amikor harmadszorra ébredt fel, úgy döntött nem tud aludni, így kiosont a szobából és letelepedett a tűz elé. Egyedül volt, nem zavarta meg senki a gondolkodásban, azonban úgy tűnt, nem segít neki az egyedüllét, még inkább beindult képzelete. Egyre kreatívabb próbákat talált ki, ami testvére vesztét okozhatta volna, így végül nem bírta tovább, úgy döntött, kiszellőzteti a fejét, így felpattant és kimászott a portrélyukon. Nem tudta, merre megy pontosan, nem is törődött azzal, hogy elkaphatják, egyszerűen ment, amerre lába vitte, így került a Csillagvizsgáló toronyba. Amikor realizálta, hol is volt, elmosolyodott és leült a hűvös kőre. Gondolatai a hely hatására emlékei felé terelődtek, ő pedig úgy döntött, hagyja eluralkodni magán áradatukat, szóval hátradőlt és behunyta szemeit.

Két másodikas futott fel a csillagvizsgáló lépcsőjén kacagva. A vörös hajú lány rögtön hátradőlt a kövön, amint felért a toronyba, szőke barátja pedig a csillagokat figyelte.
- Ott van a Cassiopeia – mutatott az égre, mire a lány felpattant és kíváncsian nézett arra, amerre a fiú mutatott – Ha lesz gyerekem, Cassiopeianak fogják hívni – mosolygott a szőke, miközben a lány félrebillentett fejjel figyelte a csillagképet. A két gyermek hatalmas álmokat dédelgetett, mind a ketten abban a hitben voltak, hogy mindent meg tudnak oldani, reménykedtek a nyugodt jövőben, habár akkor még nem tudták, mennyi minden fog történni velük.