Az Iker - A Természet Lánya

11

Ron mellett ült, amikor Mordon belépett a terembe, az első padban, mivel barátai mindenképpen elől akartak ülni, hogy jól lássanak, miután Fred és George olyan sokat áradozott az exaurorról. Először nem sokan vették észre, de mikor megindult az asztalok között, falába hangosan csattant minden lépténél, így mindenki elhallgatott.
- Azokat elrakhatjátok – utasította őket recsegős hangján – Mármint a könyveket – Wanda gyorsan táskájába rejtette A sötét erők. Önvédelmi kalauz-t és feszülten figyelt a tanárra, aki időközben leült a tanári asztalhoz és elővett egy pergament. A papírdarabot csak normális szemével nézte, mágikusszeme az osztályt fürkészte, meg sem állt – Jól van, Lupin megírta nekem, hogy miket tanított. Eszerint alaposan begyakoroltátok, hogyan kell elbánni különféle sötét lényekkel. Tanultátok a mumust, a rőtsipkást, a bicegócot, a kappát és a vérfarkast – az egész csoport egyetértőn bólogatott, csak Wanda ült behúzott nyakkal. Persze ismerte ezeket a lényeket, le is tudta volna győzni őket, ha arra került volna sor, hogy meg kell ellenük védnie magát, de nem tanult róluk az előírt tananyag szerint – De vészesen keveset tudtok az átkok kivédéséről. Az én dolgom, hogy segítsek pótolni ezt a hiányosságot. Egy évem van rá, hogy felvértezzelek benneteket a sötét...
- Hogyhogy, hát nem marad tovább? – kiáltott fel Ron egy kissé letörten, mire Mordon varázsszeme rögtön felé nézett. A fiú eléggé megijedt, de úgy tűnt, nem kellett volna, ugyanis a tanár olyat tett, amivel az egész csoportot meglepte. Elmosolyodott.
- Te Arthur Weasley egyik fia vagy, igaz? Apád nemrég kihúzott engem a csávából... - merengett el egy pillanatra, legalábbis úgy tűnt – Igen, egy évig maradok, ezt is csak Dumbledore kedvéért vállaltam. Egy év, aztán tovább élvezem a nyugdíjas éveket. Nahát akkor, vágjunk bele! – dörzsölte össze két tenyerét – Tehát az átkok. Sokféle rendű és rangú átkot ismerünk. Na már most, a Mágiaügyi Minisztérium előírása szerint negyedévben csak az ellenátkokat taníthatom nektek. Magukat az illegális sötét átkokat hatodéves korotokig nem láthatjátok. Azt mondják, túl fiatalok vagytok még az ilyesmihez. Dumbledore professzor azonban úgy gondolja, nem kell titeket annyira félteni. És bizony én is azt mondom, hogy minél előbb megtudjátok, mire számíthattok, annál jobb. Hogy is tudnál kivédeni valamit, amit sose láttál? Ha egy varázsló illegális átkot akar szórni rád, nem fog előre figyelmeztetni. Nem fogja udvariasan elmagyarázni, mi vár rád, magadnak kell rájönnöd. Ezért fontos az éberség és az előrelátás – hirtelen olyan mondattal folytatta, ami teljesen eltért a témától – Azt tegye el Brown kisasszony, és rám figyeljen, hogyha beszélek – Lavander ekkor elvörösödött és elrakta, amit a pad alatt nézegetett Parvatival. Wanda megforgatta szemét, az, hogy a két lány pont ezen az órán nem figyelt, elég nagy elővigyázatlanság volt. Mordon már bebizonyította, mennyire éleslátó.
- Nos, tudja valamelyikőtök, mely átkokat bünteti legszigorúbban a varázslótörvény? – Hermione és Wanda ugyanabban a pillanatban emelték levegőbe kezüket, és összemosolyogtak. A lány mellett Ron is bizonytalanul jelentkezett, Mordon pedig rámutatott, de mágikusszemét nem vette le Lavanderről.
- Hát, apám mesélt egyről... - motyogta kissé félénken a fiú – Azt hiszem, Imperius-átoknak hívják.
- Úgy bizony – bólintott egy aprót a tanár – A Minisztériumnak egy időben sok munkát adott ez az átok, apád jól ismeri az Imperius-t – ekkor a férfi kihúzta az asztal egyik fiókját és egy befőttesüveget emelt ki belőle, melyben három nagy, fekete pók volt. A lány mellett ülő fiú amennyire csak tudott, hátrább húzódott, ugyanis ki nem állhatta a pókokat. Wanda biztatóan megszorította Ron kezét, hogy megnyugtassa. Mordon belenyúlt az üvegbe, kiszedett belőle egy pókot és rászegezte varázspálcáját.
- Imperio – a pók fehér fonalat húzva leugrott Mordon kezéről, majd előre-hátra lengett. Wanda faarccal ült, de nem tudta levenni szemét az előre-hátra lengedező állatról. Nem szerette, amikor az állatokat bántották, de persze tudta, hogyha Mordon bemutatja az Imperius-átkot, akkor nem marad ki az utolsó kettő sem. Nem akarta elképzelni, mit élhet át szegény pók, falfehér arccal bámulta, ahogy az állat szteppelni kezdett. Sápadtságán kívül semmi nem árulkodott arról, hogy megviseli, amit szegény ízeltlábú átélt. Érzékelte, ahogy az osztály kacagni kezdett, és ez kissé magához térítette.
- Vicces, mi? – recsegte Mordon – Az is ennyire tetszene, ha veletek csinálnám – társai elhalkultak, a lánynak pedig rossz elérzete támadt, sejtette, hogy a férfi nem véletlenül monda, amit mondott – Ez a teljes kiszolgáltatottság átka – miközben ezt mondta a tanár, a pók gurulni kezdett – Ha akarnám, kiugrana az ablakon – Ron majd' eltörte kezét, úgy szorította félelmében. Wandanak éppen volt annyi lélekjelenléte, hogy bíztatóan barátjára mosolyogjon – Volt idő, amikor rengeteg boszorkány és varázsló állt az átok hatása alatt – mindenki tisztában volt vele, hogy Voldemort rémuralmáról beszélt – Nem volt könnyű dolga a minisztériumnak, mikor ki kellett deríteni, ki cselekedett kényszer alatt, és ki szabad akaratából – rövid hatásszünetet tartott, aztán folytatta - Az Imperius-átkot legyőzni nem lehetetlen, a módszert majd elmondom, de sziklaszilárd jellem kell hozzá, és az nem mindenkinek adatik meg. Jobb tehát, ha nem talál el az átok. Ahhoz pedig mi kell? LANKADATLAN ÉBERSÉG – ahogy hirtelen felemelte a hangját, Wanda alig láthatóan összerezzent, csak a kezét fogó Ron érezte. A férfi eközben felkapta az éppen ugráló pókot és visszadobta az üvegbe – Tud valaki másikat? – Wanda ismét felemelte a kezét, Hermionevel együtt, ám ezúttal Neville is jelentkezett, de egész testében remegett. A Potter lány halványan rámosolygott, de nem igazán tudta, mi baja lehet a fiúnak.
- Van egy... - kezdte reszketeg hangon Neville, amikor Mordon felszólította – A Cruciatus-átok – mondta a fiú halkan, de érthető volt. A tanár ezúttal mindkét szemével őt nézte, majd megszólalt.
- Longbottom a neved, igaz? – Neville megszeppenve bólintott, a férfi pedig nem kérdezett többet, előszedte a második pókot – Lássuk tehát a Cruciatus-átkot. Baziteo – a pók puffadva nőni kezdett, csaknem kétszeresére nőtt, mire Ron halkan felnyögött – Crucio – a pók behúzta lábait, és látszott rajta, mennyire szenvedett. Wanda, ha lehetséges, még jobban elsápadt és szíve szerint felpattant volna, hogy ellenszegülve megvédje az állatot, de nem tudott megmozdulni. Keze enyhén remegni kezdett, de végül nagy nehezen erőt vett magán és megnyugodott, sikeresen uralkodott a testén.
- Hagyja abba – kiáltott fel Hermione, mire Wanda felé fordult, és látta, hogy barátnője nem a szenvedő lényt nézte, hanem Nevillet, és ahogy a vörös lány is arra fordult elszorult a torka. A fiú erőteljesen remegett, arca verítékes volt, látszott rajta, hogy nehezen tartja vissza könnyeit.
- Reducio – morogta Mordon, és mikor visszazsugorodott, visszatette a befőttesüvegbe – Ez a kínok átka. Aki végre tudja hajtani a Cruciatust, nincs szüksége semmilyen más eszközre ahhoz, hogy megkínozzon valakit. Egy időben ez az átok is elég népszerű volt... Hegyes. Tud még valaki illegális átkot? – már csak Wanda és Hermione jelentkezett. A lányok is eléggé meg voltak szeppenve, de mivel tudták a választ, a kezük ezúttal is a levegőben volt – Tessék – nézett a Granger lányra, mire elmotyogta a választ.
- Avada Kedavra – mindenki feszengve pillantott rá, Wanda kivételével, aki összenézett fivérével. – Tudta, hogy Harry nem lehet tisztában azzal, mi ez az átok, de a fiú is feszült volt.
- Hát igen. Ez a harmadik és egyben a legszörnyűbb. Avada Kedavra, a halálos átok – a harmadik pókot letette az asztalra, aki mintha sejtette volna, mi vár rá, kétségbeesetten rohangálni kezdett, de a férfi felemelte pálcáját és kegyetlenül elharsogta az átkot – Avada Kedavra – Wanda tudta, mivel jár az átok, de a vakító zöld villanástól elszorult a torka és legördült egy kósza könnycsepp az arcán, de rögtön letörölte. Nem mert Harryre nézni, tudta, hogy fivére is arra gondolt, amire ő. A szülei halála járt a fejében, és tudta, hogy ikrének is. Látta, hogy társai sem fogadták túl jól. A lányok közül többen felsikoltottak, vagy ugrottak egyet, a fiúk pedig fehérek voltak, mint a fal – Nem túl szép dolog – folytatta Mordon – Nem is túl kellemes. És nincs ellenátok. Két emberről tudunk, akik túlélték, ők pedig itt ülnek előttem – minden tekintet Wandara, és a mögötte ülő Harryre szegeződött, a lány pedig zavartan elvörösödött – Az Avada Kedavra végrehajtásához komoly varázserő szükséges. Ha most mind rám szegeznétek a pálcájukat, és kimondanátok a varázsigét, nem történne semmi, még az orrom vére sem eredne meg. De nem ez a fontos, nem azért vagyok itt, hogy gyilkolni tanítsalak titeket – elhallgatott egy pillanatra - Ahogy mondtam, az Avada Kedavra ellen nincs védekezés. Miért mutattam hát be nektek? Mert meg kell ismernetek, tudnotok kell, mi a legrosszabb, amire számíthattok, azért, hogy elkerülhessétek. LANKADATLAN ÉBERSÉG – harsogta el megint a mondatot, mire mindenki hátrahőkölt – Na már most, ezt a három átkot összefoglaló néven Főbenjáró átkoknak nevezzük – a férfi ezután utasította őket, hogy vegyenek elő pennát és pergament, az óra maradék része pedig jegyzeteléssel telt.