Az Iker - A Természet Lánya

06

Másnap reggel hajnalban kelt, mivel egy héttel korábban kellett a Roxfortba mennie. Előző este már elbúcsúzott mindenkitől, poggyászai – az a kevés, ami volt, mivel az Abszol útra később kellett mennie – már a Roxforti szobájában volt, már csak Dumbledore-ra várt. Mrs. Weasley-n kívül még mindenki aludt, így a nőnek segített a konyhában, amikor kopogtak.
- Nyitom – sietett az érkező elé a nő, miközben a lány befejezte a mosogatást és lassan követte Mrs. Weasleyt.
- Jó reggelt Igazgató úr – üdvözölte a tanárt, majd hirtelen gondolt egyet és megölelte a Weasley asszonyt – Köszönök mindent Mrs. Weasley – szorította a nőt, majd elmosolyodva intett egyet és megragadva az igazgató felényújtott karját lehunyta szemét, hogy egy pillanattal később a férfi irodájában találja magát. A szobában már Mcgalagony és Piton professzor várt rájuk, az igazgató pedig miután hellyel kínálta őt, letelepedett saját székébe és beszélni kezdett. A délelőtt folyamán megbeszélték a másnapi „sajtótájékoztatót", tökéletesítették, hogy mit mondanak el a varázsló világnak és persze Caramelnek, Szóba került a lány negyedik éve a Roxfortban és megállapodtak abban, hogy egy héten belül leteszi a harmadéves vizsgákat, és miután letette, délutánonként gyakorolni fog, hétfőn és szerdán Dumbledore-ral, csütörtökön és szombaton Mcgalagony professzorral, kedden és pénteken pedig Piton professzorral. Na meg persze az erőnlétét is fejlesztenie kellett, szóval precíz órarendet állítottak össze. Ezen kívül megtudta, milyen rendezvényt tartanak az évben az iskolában, a Trimágus Tusát. Érdeklődve hallgatta a részleteket, megtudta, melyik iskolák, mikor érkeznek intézményükbe és nem kis meglepetésére segítséget kértek tőle. Azt a feladatot kapta, hogy segítse a versenyzőket, támogassa, és védje meg őket, ha arra lenne szükség egy-egy próba alatt. Óriási megtiszteltetésnek érezte, hogy Dumbledore ezzel a feladattal őt bízta meg, és elhatározta, minden erejével azon lesz, hogy tökéletesen végezze el feladatait. Mire mindent egyeztettek, már jócskán ebéd idő volt, és alig evett valamit reggelire, így miután elköszönt rohanni kezdett a konyha felé, ahova belépve mosolyogva köszöntötte a házimanókat. Mindegyik kis lény boldogan sereglett köré és halmozták volna el mindenféle finomsággal, de visszakozott és csak egy adag ebédet kért, amit indult volna elfogyasztani, de megpillantotta Dobbyt így inkább elindult felé, és mosolyogva üdvözölte, majd letelepedett mellé. A kis manó vidáman csacsogott mindenféléről, az életéről a Roxfortban, hogy Dumbledore milyen csodálatos volt hozzá és a konyhán dolgozók életéről, alig állt be a szája, látszott rajta, hogy nagyon boldog az új munkájával.

Wanda délután újra bejárta a Roxfortot, fülig érő szájjal sétált végig a folyosókon, titkos alagutakon, meglátogatta Hagridot, Bimba professzorral beszélgetett a különböző növényekről, mindegyik klubhelyiséget meglátogatta, járt a Tiltott Rengetegben, a tónál és persze ellátogatott Roxmortsba is, Lottie-ként. Az egész délutánja elment a sétálással, Roxmortsban sötétedett rá, így ott vacsorázott meg, majd mikor végre a Griffendél klubhelyiségébe ért, fáradtan zuhant az ágyába és elég hamar elaludt.

- Készen áll Ms. Potter? – kérdezte Mcgalagony, amikor megjelent az igazgatói irodában.
- Igen – bólintott elszántan és közelebb lépett Dumbledorehoz, és előző reggelhez hasonlóan belekapaszkodott a karjába, egy pillanat múlva pedig már a Mágiaügyi Miniszter irodájában álltak.
- Jó reggelt Cornelius – üdvözölte a nekik háttal álló férfit az igazgató.
- Jó reggelt Dumbledore – fordult meg Caramel, de rögtön elsápadt, amikor meglátta őt – Hát tényleg igaz – motyogta – Üdvözlöm Miss Potter, igazán csodásan fest – a lány a tájékoztatóra valamennyire kiöltözött, vörös haját elegáns kontyba fogta, fekete, elegáns szoknyát és fehér blúzt viselt, fekete lapossarkúval.
- Köszönöm Miniszter úr – mosolygott a férfira kedvesen.
- Van fél óránk, beavatnak a történetbe? – érdeklődött a miniszter, miközben hellyel kínálta őket – Vagy én is csak a tájékoztatón tudom meg?
- Sajnálom Cornelius, de ezt a fél órát felkészüléssel szerettük volna tölteni és egy kis teázással – hárított Dumbledore, Wanda pedig aprót bólintott.
- Ó, majd elfelejtettem, a tea! – kiáltott fel Caramel kissé idegesen és rögtön intett egyet a pálcájával, mire egy ezüst tálca jelent meg előttük, három csészével és egy szép, fehér kannával – Tölthetek?
- Igen, köszönöm – vigyorgott továbbra is, kissé erőltetetten a lány, de tudta, hogy elengedhetetlen a mosoly. Lassan belekortyolt a forró italba és hallgatta a felnőttek társalgását, néha helyeselt vagy hümmögött, de különösebben nem szólt hozzá a beszélgetéshez.
- Ideje indulni – javasolta Dumbledore öt perccel a kezdés előtt, mire a vörös hajú felpattant és követte a férfit. A folyosókon mindenki megbámulta őket, sutyorogva vagy éppen hangosan jegyezték meg, hogy ő az, Wanda Potter, ujjal mutogattak rá, amitől kissé feszélyezetten érezte magát, de próbált nem foglalkozni a minisztériumi dolgozókkal.
- Ms. Potter – nyitotta ki előtte az ajtót a miniszter, a lány pedig vett egy mély levegőt és belépett a terembe, határozott léptekkel fellépett a pódiumra, és megállt, majd mikor Dumbledore utolérte, mögé állt és hallgatott. A sötétben állt, nem láthatták a megérkező újságírók, csak az igazgatót és a mágiaügyi minisztert.
- Üdvözlök mindenkit – kezdett beszélni Dumbledore – Valószínűleg érdekli önöket, miről lesz szó. Be szeretnék jelenteni valamit, ami az egész varázs világra hatással lehet. Wanda Potter életben van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Draco az ágyán fekve bámulta a plafont, fél percenként oldalra pillantva az asztalon heverő újságra. Amióta baglya meghozta a legújabb példányt, rögtön elolvasta volna, mert nagyon unatkozott, de megpillantotta a címlapon Wanda arcát, így inkább ledobta az asztalra és lefeküdt, azonban kínozta a kíváncsiság így végül felsóhajtott és a cikkhez lapozott.

Wanda Potter visszatért a halálból

Írta: Kathrine Hawkins

Albus Dumbledore ma különös bejelentést tett a Mágia Ügyi Minisztériumban. A Roxfort nagyrabecsült igazgatója megosztotta velünk, hogy Wanda Potter, Harry Potter ikerhúga, aki addigi legjobb tudomásunk szerint életét vesztette a Titkok Kamrájában, életben van. Nem kis meglepetést okozott ezzel a mondatával, és mikor a Potter lány kilépett a sötétből megfagyott a teremben a levegő. Wanda Potter állt előttünk, elszántság csillogott szemeiben és akik ismerték Lily Pottert, őt látták benne.

„Először én is azt hittem, hogy ennyi volt, mikor vetettem egy utolsó pillantást Harryre, azt gondoltam, ez a vég" nyilatkozott a lány „De később magamhoz tértem egy erdőben, valahol Magyarországon és egy évig tanultam."
„Mit tanult?" a kérdést Rita Vitrol, a Reggeli Próféta munkatársa.
„Ezt-azt. Főleg különböző varázslatokat."

„Miss Potter, továbbra is a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulója lesz?" tettem fel a kérdést.
„Igen, folytatom tovább a tanulást. Még a tanév kezdete előtt leteszem a harmadéves elmaradt vizsgáimat, és negyedévesként fogom folytatni tanulmányaimat."

Több kérdésre nem kaptunk választ, ugyanis Dumbledore végett vetett a kérdéseknek, és a tájékoztatónak egyaránt. Vajon Wanda Potter hogyan maradhatott életben? Mi is történt pontosan aznap a Titkok Kamrájában? Egyet tudok mondani, a Potter lány még meg fog minket lepni...

Nem tudta levenni szemét a csatolt képről. Wanda úgy nézett ki, akár egy érett, fiatal, erős nő, tekintete elszánt volt. Tökéletesen festett fekete elegáns szoknyájában és fehér blúzában, zöld szemei még a fotón is ugyanúgy csillogtak, ő pedig önkétlenül is elmosolyodott.
- Draco, éjfél elmúlt, aludj, holnap korán kelünk, megyünk az Abszol útra – nyitott be hozzá édesanyja, amikor pedig elment a szőkeség felsóhajtott, majd leoltotta a lámpát és megpróbált elaludni.