𝘈 𝘓𝘖𝘝𝘌 𝘛𝘏𝘈𝘛 𝘐𝘚 𝘚𝘗𝘌𝘊𝘐𝘈𝘓!

12.rész

Jk szemszög:

Amint nevem szólítja rá nézek kissé félve-i-igen Yoongi?-az imént történteket ne mond el senkinek sem oké?-szinte biztos voltam hogy erre fog meg kérni,de hát mi mást gondolhatnék? Csak erre vagyok jó! Semmi másra.-Rendben,ahogy szeretnéd-bólintok egy aprót,mindketten vissza öltözünk és gyakorlunk még egy picit! Utána el válnak útjaink ugyanis ő megy a gyermek otthonba én pedig az undorító csöves szállóra.Amint oda érek le dobom cuccaim az ágyamra és el megyek le fürdeni.Aztán csak tanulok a holnapi dolgozatokra és felelésekre-hogy hogy itt vagy Jungkook?-jön be a szobába az egyik szoba társam,mondhatni hogy ő a legnormálisabb a többi közül.-Hát tudtommal itt élek-nézek fel rá a tanulni valókból-Ez igaz,de tegnap miért nem jöttél haza?-ez haza? Ez most komoly? Sóhajtok egy aprót -csak az egyik barátomnál voltam,tudod most sokat gyakorlunk az év végi kis koncert miatt ennyi-vonom meg vállaim,aprót bólint Hyunjin,igen ez a neve.-rendben! Amúgy van egy kis kaja még direkt hagytam neked ha kell be hozom -megrázom fejem-nem köszönöm,most nem vagyok éhes -rá mosolygok kedvesen,hyunjinak sokat köszönhetek,ha ő nem lenne engem agyon vert volna a társaság.Ő olyan mint a bátyám,úgy szeretem mint egy testvéremet.Minden percben Yoongin kattog a fejem,én annyira élveztem ezt a kis együttlétet.Olyan volt mintha szeretne valaki! És ez jól esett...persze tudom hogy ő nem szeret,de azért jó lenne.Remélem egyszer lesz valami köztünk....-min gondolkodsz?-zavar meg hyunjin-um..semmi érdekesben,csak a tanulni valón -mondom egyszerűen,ezzel le csukva a tankönyvet és be fekszek szépen az ágyamba-Hyunjin?-tessék?-nézz rám -szerinted fog valaha engem bárki is szeretni?-Persze hogy fognak,kookie ez milyen kérdés? Egyszer minden jóra fog fordulni csak legyél türelmes.De miért kérdezed ezt?-csak..úgy érzem hogy ez soha nem fog be következni..-Oo Jungkook,akkor fog be következni mikor te tudomást sem veszel róla.Figyeld meg-kuncog,innen már nem válaszolok vissza! El nyom az álom de közben Yoongiról álmodok.Ahogy együtt sétálunk kézen fogva a tenger parton és előttünk szalad egy kis emberke...aki talán a gyerekünk is lehet.És ha még ez valóságos is lenne...az életem már is értelmet nyerne.

Sziasztok! Tudom,sokáig megint nem folytattam a storyt de egyszerűen ez az online oktatás nem mindig tud jó lenni.Nagyon sajnálom:) nem igérhetek semmit előre,de amint tudom hozom a következő részt addig is puszi nektek❤️❤️és vigyázni magatokra!!!
J.