𝘈 𝘓𝘖𝘝𝘌 𝘛𝘏𝘈𝘛 𝘐𝘚 𝘚𝘗𝘌𝘊𝘐𝘈𝘓!

8.rész

*Be megyek a szobámba s az ágyamra fekszek.Igen.El lógtam az órát és?szarok bele.Nem baj ha meleg,felőlem legyen az.De jinék nagyon is jól tudták és hát mit szeretnének?na mit?.Talán ha nem félnék ennyire a szerelemtől még ismerkednék is vele,de félek.Egyszerűen félek.Jiwoonal 2 éve nem vagyunk együtt,de egyszerűen annyira el tudod engem varázsolni.És nagyon befolyásolt!!Amit én nyilván még akkor észre sem vettem,hanyagoltam a barátaimat és a tanulást is.Bele vitt a rosszba de én szerettem.Mindenél jobban.Nem tudom hogy mi történik velem mikor jungkook közelében vagyok,de nem akarok szerelmes lenni.Nem akarok újra csalódni valakiben s még jobban szenvedni!És jungkookot sem akarom össze törni.Fel húzott térdekkel fekszek a pihe puha ágyamban és agyalok,közben a számat rágom véresre ami be vallom elég rossz szokásom.Akkor csinálom ezt mikor ideges vagyok vagy szomorú,mindenki csak annyit lát hogy egy kemény mindent le szaró gyerek vagyok.Pedig nem is tudják miért vagyok amilyen,de nem fogom el mondani senkinek sem!Nem akarom magam sajnáltatni az nem én vagyok.*
-De a bajaimról beszélni kell*meg fordulok hátamra és a fehér színű kicsit megrepedt  plafont kezdem el nézni,kezeimet hasamon pihentetve,le hunyom szemeim s 2 perc sem telik el de én már alszom mélyen.Olyan késő délután fele kelek fel egy hangos dörömbölésre,ki nyirom bárki is az.Kómásan és morcosan megyek az ajtóhoz s azt nyitom ki,a barátaim azok de itt van jungkook is,szuper.Most magyarázkodhatok,bár nekem senkim úgyhogy nem kell*
-Mi a szart kerestek te itt?*mondom érzelem mentes arccal meg hát a tipik bunkó stílusommal*
-Neked is szia yoongi*jönnek be,én csak le ülök az ágyra feladva az egészet hogy ők el mennek*
-Már érdeklődni sem lehet a mi kis morci barátunk felé?*tette fel a kérdést jimin aki látszolag inkább ideges mint nyugodt,vállat vonok*
-Yoongi most komolyan,mi bajod van?*állt fel jin aggódóan*
-Semmi,mi lenne?
-Ja,persze azért vagy ilyen zárkozott mostanság*rázza fejét hobi felém nézve,hát tudod ha az ember fél egy kibaszot érzelemtől és közben a világot is utálja nehéz nem zárkozotnak lenni.*
-Nem vagyok zárkózott,mindig ilyen vagyok..
-Igen egy hónapja.*vágott szavaimba namjoon aki már párja mellet ál,mint valami két szülő akik épp a gyermeküket fagatják,ez cuki de egyben furcsa is.Meg forgatom a szemem egy nagyot sóhajtva*
-Nincsen semmi baj oké? Nem kell parázni,mostanság ki merült vagyok mert egy csomó mindent kell javítanom az iskolában hogy a picsátok mellett maradjak*Sikerült is meg nevetetnem őket ami őszintén be valva meg nyugtatót,nem szeretem mikor feszültek vagy szomorúak.A barátaim ez normális nem?*
-biztos hogy csak ennyi?*ül le mellém jin aggódó tekintettével,szeretem mikor ilyen anyukás de valamikor irtózatosan idegesítő tud lenni*
-Igen*bólintok,bár igaz hogy barátoknak nem hazudunk de én most per pillanat nem tudok lelkizni,nincs annyi erőm hozzá*
-Rendben,de ha van valami azonnal szólsz vili?
-Vili*mosolygok rá egyet*
-Amúgy itt vannak az órai anyagok és a házik,bár te pont az a fajta vagy aki kerüli ezeket*nevet fel jin*
-de azért oda adom*rakja le az ágyamra a füzeteket és papírokat,ki merülten nézek erre a sok füzetre meg papírra*
-Ez most komoly?*fogok meg egy lapot és azt nézem*
-Nem kutatósnak megyek,há nekem ezeket minek kell meg tanulnom?mikor jövőre már azt se fogom tudni hogy ez meg mi a gecim*mondom a papírt nézve,én esküszöm hogy a tanárok tudost akarnak belőlünk faragni.Minden van ezen a papíron csak az nem ami kéne.Fiúk nevetve hallgatják a morgolodásom*
-Engem ver az isten komolyan mondom,a faszom fogja ezt meg tanulni holnapra.Tanulja meg a tanár aztán szopja le a portás bácsit
-Juj*nevet hangosan hobi hasát fogva,mig tae majdnem össze hugyozik*
-Yoongii,szépen!!*szól rám az anyuci*
-De hát ez rosszabb mint a matek feladat,az én munkámhoz nem is kellenek kémiai anyagok
-De azért jó meg tanulni*fekszik hátára namjoon*
-Ja,csak nem nekem*mondom halkabban s a füzetekkel együtt baszom le a földre a többi tanulni való mellé*
-ettél már?*nézz rám szigorú tekintettel jiminah,meg rázom fejem.*
-Yoongii!!én esküszöm neked hogy beléd fogom tömni a kaját*kezd el velem vitatkozni chim,mosolyogva hallgatom hogy még jobban idegesitsem.Szeretem mikor ideges háhá*
-A kurva szádat min yoongi*csap egy kurva erőset jimin a tarkómra*
-Auuu ez fájt te majom*fogok tarkomra és simogatom,meg cseszem a száját*
-Igy mosolyogjál legközelebb,és most egyél vagy különben kapsz még egyet de az nagyobb lesz és jobban fog fájni.
-Jó jó,de mit egyek?olyan lusta vagyook
-Rendeljek pizzát?*igen hobi tudja mi kell nekem,meg csillannak szemeim.Mig hobi rendeli a pizzát addig én csendben bámulgatok jobbra-balra!!jungkook fel ál és el köszön mindenkitől*
-Megyek,majd holnap találkozunk
-Hova mész?meg se várod a kaját?*jini mindig is aggódalmas volt ez igaz,de soha nem féltet ennyire senkit mint jungkookot*
-Haza..holnap tali sziasztok,jó éjt!*megsem várja hogy el köszönjük mind csak el megy,azt hiszem ez az én hibám.Ki akadtam és most neki van lelki furdalássa.Beszélek vele holnap a próbán ha egyáltalán el jön,várjunk csak most jövök rá hogy kooknak otthon kéne lennie és fortnite-oznia hisz ezért mondta le a próbát*
-Jin! Jungkooknak nem otthon kellet volna lennie?
-Um de,csak el akart jönni hozzád minden áron.És amikor meglátta hogy valójában hol is élsz le sápadott mint az isten*mesél zabálva jini,a pizza idő közben megjött mig agyaltam*
-Ohh..*nem tudom mit mondjak,magyarázzam el kookienak hogy mi is ez az egész?de minek?mondjuk a csapat tagja ennyit csak megérdemel,de nem is tudom.Mindegy ezen még majd gondolkodok pár éjszakát*
-Beszélj vele yoongi,mikor haza rohantál kookie egész órákon és még szünetekben is csendben volt és vagy aludt vagy telefonozot.*Szólal meg teli pofával taehyung*
-De hát el se mondta hogy meleg
-miért te el mondtad neki hogy árvaházban élsz?és hogy nincsenek szüleid?vagy hogy miért vagy ilyen bunkó paraszt?nem!!akkor semmi okod nincs ki akadni,hisz láttad ő sem akadt ki csak csendben ült és várt arra hogy beszélj vele vagy csak rá nézz,de te tudomást sem szereztél róla.És ha én lennék a helyében úgy fel pofoztalak volna fiam hogy ih jaj lett volna,szerinted miért ment el? Vedd észre yoongs,ő aggódik érted és igen is érdekli mivan veled.*kaptam egy kis le szidást jintől de igaza van,ő sem akadt ki igy nekem se kéne.De én most mit tegyek hogy ő érdeklődik utánam?mondtam soha többet nem leszek szerelmes és ehhez tartom is magam mig meg nem halok,beszélni fogok vele hogy jobban érezze magát de többet nem tehetek.Bólintva eszem a pizzám ilyen siri csend sem volt még közöttünk,néha ez jól jönne.Meg kajáltunk és a fiúk segítettek a háziban meg úgy a tanulásban,legalább együtt okosodtunk hisz mindegyikünk kivéve nam és jin agyhalott főleg matekból és kémiából*
-Kösz skacok a segítséget*Pakolok le a földre és fel álva nyújtozkodok egy jó nagyot,na ez most jól esett*
-Szivesen,ti tényleg menthetetlenek vagytok.*Morgolodik namjoon,mi mondtuk.Nevetve nézük namot!Mig a többiek fel veszik a cipőjüket hogy menjenek haza addig én gondolok egyet s cipőmet felvéve indulok ki az otthonból*
-Hova mész vad barom?*jönnek utánam a többiek,hobira nézek*
-Nem tudom csak sétálok egyet*vonok vállat nyugodtan és csendesen*
-Menjünk mi is?*oh taehyung kérlek ne*
-Nem kell,menjetek haza majd holnap találkozunk
-Hát rendben,de ha van valami szólni azonnal mert ha nem el áslak élve*hunyorítva közeledik felém nam hyung,picit hátrálok s kuncogva bólogatok.Az út felénél el válnak útjaink és a parkba veszem az irányt,le esik az a kurva eső. Faszom kurva jó,probálok sietni valami el fedett helyre bár egy kibaszot parkban nehéz ilyet találni, vagy csak nálunk? szerencse hogy kapucnis pulcsi van rajtam igy üres fejem nem ázik el csak a habtestem.Sietve sétálgatok a parkban mikor egy ismerős alakot látok meg. Jungkook az.Padon ül pólóban teljesen el ázva.Sír.Ez már a második alkalom hogy itt láttom sírva,nah jó meg kell tudnom miért.Oda sietek hozzá*
-Te mit keressel itt?nem otthon kéne lenned?*Kookie meg rezzenve nézz fel rám sírós szemekkel*
-Nem tudom..*szipog és halkan dumál,nem tudja?*
-Gyere,meg fogsz fázni*veszem le pulcsim és oda adom neki,egy ideig csak agyal hogy most el vegye e vagy sem.Meg unom a várakozást és feladom rá majd rá rakom fejére a kapucnit,cuki hogy egy picit nagy rá a pulcsim.Várjunk!! Heh?*
-k-köszih*földet bámulgatja sok sok könnyekkel,fel emelem fejét állára fogva s le törlöm könnyeit,most nem gondolhatok hülyeségekre,nincs jól.És én most mellette leszek bár mennyire is szeretném hogy köztünk ne legyen semmi,fel állok vele s az otthonba megyünk vissza.Be megyünk a szobámba ahol a gyerekek most nincsenek bent*
-fürödj le,majd én adok pizsomát.Ma nálam alszol*mondom kicsit sem hülyéskedve,csendben bólint s a fürdőbe megy a kezébe adott pizsamájával,igen itt alszik pedig távolodni akarok tőle.De nincs szivem ott hagyni és le szarni őt,igen paraszt vagyok de a barátaimal soha és kook a barátaim közé tartozzik.És hát itt az ideje hogy meg beszéljünk egy két dolgot asszem..ki jön a fürdőből s végig nézek rajta,hűh...mármint menő,igen.*
-El megyek én is le fürdök,addig ezt edd meg és igyál is*rakok ki neki a tányérra egy szelet nagy pizzát meg öntök neki colát,oda adom neki és le hajtott fejjel csendben eszik,sóhajtva megyek be a fürdő szobába ahol le fürdök meg fogat mosok,aztán ki megyek és a tányérra nézek ami üres és el lett mosva*
-Köszi..*motyogja félénken,mellé ülök s csendben gondolkodni kezdek azon hogy hogyan is kezdjünk ebbe a beszélgetésbe bele,soha nem voltam én ezekbe jó.*
-Sajnálom yoongi*zökkent ki jungkook a gondolkodásomból,értetlen fejjel nézek erre a félénk fiúra*
-Sajnálom hogy nem mondtam el neked,és sajnálom hogy el halasztottam a mai próbát....
-Jungkook*fogom meg kezeit csak úgy reflexből*
-Én sajnálom hogy igy ki akadtam,nem kellet volna hisz én se mondok el neked semmit és nyilván te sem tartozol nekem magyarázattal.Nem haragszok de kérlek te se haragudj rám,idióta tudok lenni...
*kookie kuncogva simogatja meg kezem*
-Igen az tudsz lenni
-Oh köszi,tényleg*kezdünk egy nevetésbe egyszerre*
-De miért nem mentél haza?miért voltál zuhogó esőben a parkban?*teszem fel a kérdéseim amire csak el nézz*
-Kook!!
-Az van hogy...nekem nincs rendes otthonom...
*mi?,le sokkolva ülök előtte*
-Bocsi,nem kellet volna el mondanom csak hát izé am..*pánikol be amit én észre is veszek,arcára simitok nyugtatás képen*
-Nincs baj,de ha nincs otthonod hol laksz?
-Egy szállon..*istenem...*
-De hát a szüleid..
-A szüleim ki dobtak mikor meg tudták hogy meleg vagyok,egy rose nevezetű nénivel jutottam ide szöülbe,és ő íratott be erre a sulira,de mivel ő nem itt él a családjával igy kénytelen voltam szállóra menni...*Miközben ezeket itt mind meséli,rendes könnyesedni kezd a szemem.Nem hiszem el hogy vannak ilyen szülők akik csak ki dobják a gyermeküket mert meleg.És az még rosszabb hogy kookie szállon van,vajon mit eszik?egyáltalán eszik?gondolhatom mi lehet ott...*
-Annyira sajnálom kook*ölelem magamhoz szorosan,nem érdekel hogy most mit csinálok,nem érdekelnek most az érzelmeim.Egyedül most kookie érdekel*
-A fiúk ezt tudják?*kérdezem meg egy pici idő után,csak meg rázza fejét*
-Egyszer el kell mondanod nekik
-Tudom csak nem könnyű...
-Azt el hiszem*mondom halkan s szomorúan.*
-Na és te?hogy kerülsz ide?*szólal meg jungkook,veszek egy nagy levegőt ha ő is el mondta akkor nekem is muszáj lesz.Mindent el mesélek neki,a szüleim halálát és hogy miért kerültem ide,beszéltem jiwoonról is neki és el mondtam neki hogy pontosabban miért is nem akarok szerelmes lenni.Csak csendben hallgatót néha,néha bólintot egy párat.*
-Hát ez...ez...annyira..*kezdenek el hullani könnyei,istenem hogy lehet valaki ennyire érzelmes?de még igy is cuki..*
-Héé ne sírj már*ölelem magamhoz*
-De annyira rossz bele gondolni hogy veled ennyi minden történt...annyira sajnálom hyung*szipog,meg simogatom feje bubját*
-Ne sajnáld,egyszer jobban leszek...*remélem,jungkook kimerültnek látszik ezért le feküdtünk aludni,jó egymás mellett alszunk de nem fogom a földre rakni.*
-Yoongi?
-Hm?
-Miért szar ennyire az élet?
*Oldalamról hátamra fordulok*
-Nem tudom,de ezeket is meg kell élnünk mint a jókat..
-De hisz te nem is élted meg a jókat?vagy de?
*El mosolyodom egy picit,mondanám azt neki hogy most is élem mert itt van mellettem de hülye legyek ha én ki mondom.*
-Nem igazán de majd egyszer meg fogom
-Remélem,és köszönöm még egyszer...jó valakivel ki beszélni a dolgokat..*motyog cukin*
-Ne köszönj semmit Kook,ez természetes*szerencse hogy sötét van és hogy nem lehet látni az arcom ami teljesen boldog*
-Jó éjt hyung*mondja aranyosan és hozzám bújik,meglepődve nézek rá és hezzítálva de át ölelem*
-Jó éjt nyuszi*egy pár perc múlva már alszunk is.*

SYASZTOOK:D ez most egy sokkal,de sokkal hosszabb rész lett.Meg is szenvedtem vele MINDEGY remélem tetszik TIATOOK BABÁK❤