Yoongi egy 17 éves fiú aki tele van lelki fájdalmakkal,és emlékekkel.Jungkook az új osztálytárs akit yoongi egyáltalán nem kedvel,ám egy ritka kis esett miatt minden meg fog változni a két fiatal életében.Vajon yoongi képes lesz újra szeretni valak...
Annyira fura hogy én mint fiú terhes vagyok,nyilván nem rossz csak fura és új ami érthető.Persze ezt senki sem fogja tudni a fiúkon kívül hiszen nem mindennapi dolog ha egy fiú teherbe esik vagyis én még nem hallottam ilyenről.Viszont a pocakom nőni fog ami annyit jelent hogy az utolsó évemet nem tudom el kezdeni a gimiben szeptembertől,ott kell hagynom az iskolát s ha netán Yoongi segít a nevelésben úgy általában mindenben akkor könnyebb dolgom lesz így nem kell azon aggódnom hogy hogyan nevelem fel a kicsit és miből.Amint ovis lesz a picike már mehetek is dolgozni bár nem hiszem hogy érettségi papír nélkül sok helyre fel vennének de egy próbát megér.Mikor nyitódig a terem ajtó oda nézek,Namjoon nem egyedül jött itt van Yoongi is.A szívem hevesebben kezd verni,pupilláim ki tágulnak a tenyereim pedig izzadni kezdenek de nem azért mert félek s nem is azért mert izgulok egyszerűen csak szerelmes vagyok.Bár ez mindegy ha a másik fél viszont engem nem szeret. -Itt vagyunk -ül le Namjoon jin mellé és rám mosolyog kedvesen,Yoongi hezitálva de le ül mellém.Meg köszörüli torkát a fiúk pedig el mennek. -Sajnálom..
Yoongi szemszög:
-Sajnálom..-szólalok meg egy aprócska idő múlva-Nem kellet volna ilyen bunkó lennem veled,és nem is kellet volna hülye dolgokat hozzád vágnom.Erről te nem tehetsz hisz én csináltam azt a kis babát...csak egy beszari fasz vagyok.Való igaz nem így képzeltem az életem de nem akarom hogy el vetesd még is csak egy kis baba aki semmiről sem tehet.Megpróbálok mindent megadni nektek és segítek neked amiben csak kell.A másikat illeti sajnálom hogy ,,ki használtalak,, vagy nem is tudom hogy ezt minek nevezzem-nevetek fel egyet halkan s csalódottan-nagyon rég volt már ilyenben részem és nem is tudom mit képzeltem akkor....de jó volt...-nézek rá -sajnálom JungKook -Rám nézz és halványan el mosolyodik ahogy arcomra simogat-Meg bocsáltok Yoongi,Ne haragudj hogy fel pofoztalak -Szipog-Hát tudod már kellet ez a pofon szóval nem haragszom -És sikerült meg nevetetnem ahogy saját magamat is,sikerülni fog.Jó apa leszek és boldoggá fogom tenni őket.-De ígérj meg nekem valamit-nézz szemeimbe egészen mélyen - hogy soha nem fogod magára hagyni a kicsit bármi is történjen oké ?-bólintok-Megígérem,soha de soha nem fogom magára hagyni -ahogy téged sem,persze ezt már nem mondom ki.Mert még nem tudom hogy valójában mit érzek Iránta.-Egy csomó mindent át kell beszélnünk de ezt tartogassuk későbbre oké ?- Um..rendben-mosolyog rám -van még időnk bőven -igen van-mosolygok én is kedvesen.Aztán a fiúk vissza jönnek és beszélgetünk,próbálgatunk tovább.Délután mindenki haza megy este pedig egész hamar el alszok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nagyon nagyon szépen köszönöm 1,01k nézettséget,el se tudjátok hinni mennyire boldog vagyok.🥺😍Mindenki vigyázzon magára. Puszi😘
