𝘿𝙚𝙖𝙩𝙝 𝙉𝙤𝙩𝙚/𝙃𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙡𝙞𝙨𝙩𝙖 - 𝖿𝖺𝗇fiction

első fejezet

    A nevem Kiyo, és egy 16 éves gimnazista vagyok Japánban. Soha nem gondoltam volna, hogy pont én velem történne bármi olyan, amivel megválthatnám a világot. Hát, végülis, nem is történt semmi ilyesmi, de találtam egy halállistát. Hogy mi az a halállista? Egy olyan füzet, amelybe ha valakinek beleírod a teljes nevét, szívrohamban meghal. Csak úgy. Simán. 40 másodpercen belül. Mellesleg nekem még nem kellett használnom a halállistát, ugyanis nagyon hírhedt vagyok a suliban, és nincsenek utálóim. Vagyis azt hiszem.
    A napon, amikor rátaláltam erre, azt hittem, csak egy rossz vicc. Otthagytam a helyen, ahol leesett. Másnapra már ott sem volt.
    De a rákövetkező napon már az osztályterem kukájában találtam rá. Azért na, nem egy méltó hely egy ilyen természetfeletti képességgel bíró könyvhöz.
Szóval kivettem, és otthon eltettem az egyik fiókom mélyére. Kíváncsi voltam, de nem annyira, hogy kipróbáljam, mire  képes. Több hét is eltelt azóta, és szinte megfeledkeztem róla. De tegnap végül valahogy mégis szóba került a húgom által.

- Figyu, te mit tartasz olyan nagy gonddal bezárva abba a fiókodba?- kérdezte tőlem amikor filmet néztünk.

- Te megpróbáltad kinyitni a fiókomat?- kérdeztem, mérgesen.

- Nyugi már, dehogy, csak látom hogy a kulcs nincs benne mint ahogy szokott lenni. Tudod...- mondta, habzsolva a csipszet. Majd rámutatott a kulcsra és a fiókra.

    És tényleg... elfelejtettem visszarakni a kulcsot. Gyorsan odasiettem, majd kicsit habozva kivettem a halállistát.

- Emiko, figyelj. Most megbízlak valamivel. Neked ezt úgy kell titokban tartanod, hogy életek múlhatnak a titoktartásodon. Bízhatok benned?

- Persz-

- Ezt most komolyan fontold meg. Nagyon nagy hatása is lehet rád.

   Emiko, vagyis Em, félrebillentette a fejét, közben méregetett.

- Minden oké? Ki vele, mi van nálad! - mondta, majd felkelt és megpróbálta kivenni a halállistát a kezemből.

- Hozzá ne érj! - sziszegtem. Úgy nézett rám, mint aki megőrült.

- Kiki, nem vagy vicces. Mi bajod van?? - kérdezte.

    Úgy döntöttem, inkább jobb, ha nem tud erről.

- Ah, semmi. Hagyjuk... - mondtam, és visszatettem a helyére a könyvet.

- Mi ütött beléd? Mit rejtegetsz? - vont kérdőre.

    Gyorsan kellett valamit kitalálnom.

- Csak egy naplót írok, és féltem, hogy kicikiznél. Ennyi...

    Most komolyan? Ennél bénább magyarázat nemigen hagyhatta volna el a számat.
    Em furcsán nézett rám, majd kuncogott és kiment a szobámból. Sajnos a csipszet elvitte magával.
   "Ez kicsin múlott" gondoltam magamban.
"Holnap kipróbálom, hátha működik ez a halállista cucc..." ezzel elcsavartam a kulcsot a zárban, majd letettem az asztalra. "Nem, ott nincs jó helyen." Támadt egy ötletem. Levettem a láncot a nyakamról, és felfűztem rá a kulcsot. Így biztonságban maradhat. Ez csak az én titkom lesz.