𝘿𝙚𝙖𝙩𝙝 𝙉𝙤𝙩𝙚/𝙃𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙡𝙞𝙨𝙩𝙖 - 𝖿𝖺𝗇fiction

tizedik fejezet

Light becsukta az ajtót, majd zsebre tett kézzel megkérdezett :

- Ugye nem mondtál semmit apádnak?

- Nem. Semmi okom nem lett volna ilyesmit tenni. - válaszoltam.

Sóhajtott egyet, de megkönnyebbülten.

- Rendben. Akkor megyek is. - mondta Light, de mivel szó nem jutott ki a számon, utánanyúltam, és elkaptam a pólója ujját. A kezem ezután lecsúszott a csuklójára, de gyorsan elvettem, mielőtt ennél is kínosabbá vált a helyzet.

- Ki az a Misa? - kérdeztem végre, a szemébe nézve, olyan mélyen, ahogyan csak tudtam. Ha már napokig bántott, zavart ez a dolog, jogomban állt megkérdezni tőle.

Light egyáltalán nem tűnt meglepettnek a kérdésem hallatára. A tekintete szinte lyukat fúrt a lelkembe.

- Misa egy másik Halállista tulajdonosa. Neki a Shinigami szemei is megvannak. Nem akarom, hogy tudjon rólad. -mondta.

Az utolsó mondat szinte fájt. Látva a meglepődést az arcomon, folytatta.
- Kiyo, ne értsd ezt félre. Misa nagyon féltékeny tud lenni, és nem akarom...- itt egy kicsit elakadt. Közelebb jött, és habozva, de gyengéden átölelt. - Nem akarom, hogy bármi bajod essen. Nem engedhetem, hogy Misa megtudja a neved.

A szívem nagyon hevesen vert. Nem tudom, hogy azért, mert Light megölelt, vagy mert meg akart védeni.

- Miért teszed...? - tettem fel egy újabb kérdést. - Miért védesz meg?

- Azért, Kiyo, mert szükségem van rád. Veled dolgozni könnyebb, mint Misával. És jobbak a megoldásaid. Misa a szíve, és nem a feje után megy.

Annyira jól esett tőle hallani ezeket a szavakat... de Kha a fülembe súgta :

- Kiyo-san, vigyázzon. Ne hagyja magát átverni. Khanak ez nem tetszik.

De most az egyszer nem érdekelt, hogy jó vagy rossz döntést hozok azzal, hogy hiszek Lightnak.

• • •

Másnap eszembe jutott a levél, amit a munkacsoporttól kaptam válaszul. Muszáj lesz a tegnapiaktól eltekintve csatlakoznom hozzájuk. Így akár magamról és Misáról is elterelhetem a figyelmet. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem tudtam bárki más ellen bizonyítékot találni, vagy akár Light, én és Misa ártatlanságát alátámasztó tényeket sem felhozni. Itt kezdtem feladni az ügyet. Végül mégiscsak úgy döntöttem, hogy szüneteltetem ezt az akciómat, de nem hagyom ennyiben.

• • •

A következő pár nap eseménymentesen telt. Csak átlagos, szürke hétköznapok voltak, unalmasak, mint bármely másik.
Egyik nap azonban Apa itthon hagyta az aktáját, ami szigorúan titkos és minden a Kira-üggyel kapcsolatos elképzelése venne van leírva. Engem kért meg, hogy vigyem be a munkahelyére.
Felszálltam a buszra, és csak az épület utcájában szálltam le. Felmentem a lifttel, de amint kiléptem a folyosóra, egy másik lánnyal ütköztem össze. Kiesett a kezemből az akta, de szerencsére csak egy pár nem túl fontos papír esett ki belőle. A lány gyorsan segített összekapkodni miközben mindketten bocsánatot kértünk.

- Nagyon sajnálom, a nagy sietségben nem vettelek észre...- mondta, majd kezet nyújtott. - Misa Amane vagyok, örvendek.