𝘿𝙚𝙖𝙩𝙝 𝙉𝙤𝙩𝙚/𝙃𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙡𝙞𝙨𝙩𝙖 - 𝖿𝖺𝗇fiction

13. fejezet

L csöndben jött mellettem, és amikor kérdezett, udvarias volt és türelmes.

- Kiyo-chan, ha megkérhetem, a munkaterületemen kívül Ryuzakinak szólítson. Ez nagyban segítene, hiszen ha Kira esetlegesen meghallaná a nevemet, valószínűleg nem lenne neki nehéz kitalálnia a vezetéknevemet is. Tudja, a magamfajta nyomozóknak nagyon elővigyázatosnak kell lennünk. Remélem, megérti - mondta.

- Hát persze. Az ön halálát semmiképpen sem kívánom, Ryuzaki úr. - nyugtattam meg, a lehető legőszintébb hangzással.

- Köszönöm, Kiyo.

Pár perc elteltével betértünk egy kávézóba. Én rendeltem egy tejes kávét, ő pedig egy szelet tortát. Amint leültünk, ezt kérdezte :

- Nem lenne kedve csatlakozni a nyomozáshoz?

Meglepett a kérdése.

- Miből gondolja, hogy alkalmas lennék erre a feladatra? - kérdeztem vissza.

- Nos, ön közel áll az én első számú gyanúsítottamhoz. Ez a személy Light. Mindezt most azért mondom el, mert vakon megbízom magában. És tudom, hogy nem cselekszem rosszul.

Igyekeztem nem bámulni rá. Hogy megbízik bennem? Erre még Light sem volt képes, hiszen eltitkolta, hogy a nyomozáshoz köze van. Éppen ezért döntöttem úgy, ahogy.

- Nem fogok önnek csalódást okozni, Ryuzaki úr. - válaszoltam.

Mindeközben meghozták a kávémat és a süteményt.

- Tudom. Ezért adok magának már ma egy feladatot.

•  •  •

    Nem tudom, jó döntést hoztam- e, de Ryuzakinak dolgozni kedvezőbbnek tűnt, minthogy Light után loholjak, mint egy bolond. A mára kapott feladatom nem volt túl nehéz. Csak el kellett menjek Lighthoz, hogy ellopjam az egyik füzetét. Azt nem tudom, ez mire kell Ryuzakinak, de ha már elhatároztam, hogy segítek, megteszek bármit, amit kér.
Szóval pár óra elteltével átmentem hozzá. A testvére nyitott ajtót.

- Oh, Isten hozott, Kiyo-san!- üdvözölt. - Ugye hívhatlak így?

Udvariasan bólintottam.

- Szuper! Lightot keresed?

- Igen, át kell adnom neki az egyik füzetemet.

- Aha, értem. Light most épp nincs itthon, ha szeretnéd, átadom neki a füzetet.

A francba. Ezt nem egészen így terveztem.

- Oh, megtennéd? - mondtam. Próbáltam nem savanyú képet vágni, de szerintem kicsit látszódott, hogy csalódott vagyok.

- De ha ragaszkodsz hozzá, hogy személyesen add át neki, megvárhatod a szobájában is - mondta mosolyogva Sayu.

- Igen, az tökéletes lenne! - válaszoltam. Sayu mintha a gondolatomban olvasott volna. Ez egy kicsit megrémisztett.

    Felkísért Light szobájába, majd ő maga visszament a nappalijukba.
    Nem találtam semmi különösebbet Lightnál, és ez kicsit gyanúsnak hatott. Elvettem az egyik füzetét, elraktam, majd leültem az ágyára.  De valami nem hagyott nyugodni. Light laptopja őrizetlenül elöl maradt az asztala tetején. Úgy éreztem, mintha tudta volna, hogy jövök, és azt is, hogy nem jó szándékkal.  Valamint azt is, hogy igen kíváncsi lélek vagyok, és biztosan észrevenném, hogy elöl hagyta a laptopját. Ha nem ismerném, azt mondanám direkt csinálta...