Ez a történet egy 16 éves lány szemszögéből íródott, aki egy halállista birtokosává vált. Light Yagamit kell megkeresnie, hogy átadja neki a halállista feletti hatalmát, azáltal hogy lemond róla. Sikerül-e neki? És mit szól ehhez Light, vagy a halál...
Hát ez egyszerűen szuper... Misa az egyetlen ember, akibe nem kellett volna belebotlanom, de természetesen amilyen szerencsés vagyok pont most találkozom vele.
- Oh, én sajnálom- mondtam udvariasan, de közben igyekeztem elkerülni a tekintetét valamennyiben. Light mondta, hogy mivel Shinigami szemei vannak, látja a valódi nevemet, úgyhogy nem érdemes hazudnom Misának. - A nevem Kiyo.
- Ah, és mi járatban vagy errefelé, Kiyo? - kérdezte mosolyogva. Látszott rajta, hogy a fejem fölé pillantgat, gondolom itt állt a nevem és élettartamom.
- Az Apám itt dolgozik a Kira-ügyön. Otthon hagyta az egyik aktáját, ezt hozom be neki. - feleltem olyan nyugodtan, ahogy csak tudtam.
- Az izgalmas lehet - mondta Misa, és egy modell mosolyával illetett meg. Végigmért magának, és ezt kérdezte :
- Nagyon szép a hajad, és jó az alkatod is. Igazán nem akarok tolakodó lenni, de nem lenne kedved modellnek jönni?
A kérdés meglepett.
- Hát, valójában nincs túl sok szabadidőm...
- Értem, nem gond. De ha mégis meggondolod magad, itt a számom! - mondta, majd felkacagott, és átnyújtott egy cédulát a számával. Egy pillanat múlva feleszmélt és ránézett az órára. - Jaj, mindjárt elkések! Legyen szép napod Kiyo!
Integettem neki, ahogy eltűnt a folyosó végén. Milyen kedves lány... nem értem, Light mit gondolt az alatt, hogy féltékeny és megátalkodott tud lenni. Lassú léptekkel indultam el Apámék irodája felé, fürkészve az ajtókra írt számokat. Néhány ember jött velem szembe, de egyikük sem kérdezett semmit. Megérkeztem az ajtó elé, és bekopogtam. Matsuda nyitott nekem ajtót, az Apám egyik legjobb barátja, aki sokat járt hozzánk.
- Szia Kiyo! Hogyhogy itt vagy?
- Matsuda-san! Idehoztam Apámnak ezt a mappát, odavihetném esetleg?
- Sajnos Apád most nem tartózkodik itt, egy tárgyaláson van. Yagami felügyelő úrnak tudnád leadni, ha fontos dolog.
A Yagami név hallatán kirázott a hideg. Bele sem gondoltam, hogy esetleg Light is itt lehet... nem valószínű, de mégis lehetséges lenne.
- Igen, az tökéletes lenne. - mondtam, majd Matsuda beterelt egy nagy, képernyőkkel felszerelt terembe.
Nem voltak ablakok, és az egyetlen fényforrást a monitorok sokasága jelentette. Öten állták körbe őket, az egyikőjük pedig furcsa pózban guggolt. Halkan beszélt, de megfontoltan. Amikor hátrafordult, hogy megnézze, ki jött be, láttam, hogy sápadt volt és karikásak voltak a szemei, a haja fekete és kissé borzas.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ahogy a többiek is hátrafordultak, Matsuda megszólította Yagamit, a Kira-ügyben való nyomozás vezetőjét.
- Főnök úr, ez itt Myoga-kun lánya, Kiyo-chan. Kiyo, ez itt a főnök úr, Soichiro Yagami.
A bűnügyi osztály mind az öt tagja végigmért, majd Soichiro Yagami felém jött.
- Örvendek a szerencsének, Kiyo-chan. Light mintha már mesélt volna kegyedről. Mi ügyben van itt? - kérdezte, amint kezet ráztunk.
Light mesélt neki rólam? Ezt nem feltételeztem róla.
- Apám aktáját hoztam el... - mondtam, de hirtelen elhallgattam, ugyanis kinyílt a helyiségbe vezető ajtó, és egy ismerős arcot láttam meg benne. Ő is felismert. Light volt az.
