Amint Light laptopja előtt ácsorogtam, lepörgött a szemem előtt a lehetőségek tárháza. De az oldalamat furdalta egy nyomasztó, kellemetlen érzés : a kíváncsiság. Tétovázva az egér után nyúltam, majd mintha nem is én irányítottam volna a kezemet, rákattintottam a beérkező leveleire. Sokan azt mondanák, amatőr hiba, hogy nem zárolta a fiókját sem, de őt ismervén, tudta hogy erre is kíváncsi lehet egy betolakodó. "Úristen, mit csinálok?" merült fel bennem az elemésztő kérdés. De ha már úgyis megtettem, folytatnom kellett.
Legörgettem az e-maileket, és egy darabig semmi hasznosat nem találtam. Aztán elkapta a figyelmemet egy név : az apám neve. Mégis mit tervez Light? Klikk. Nem volt visszaút. Egy átlagos levél volt a nyomozással kapcsolatban. De amitől megfagyott bennem a vér, az apám otthoni e-mailje volt, amit senkinek nem adott meg ha munkáról volt szó. Ekkor jöttem rá, hogy nem egyoldalú a kémkedés kettőnknél. Mialatt én el voltam foglalva a kedvességével, végig tökéletesítgette a maga kis tervét. Mivel nem volt nálam pendrive, lefotóztam a fontosabbnak tűnő emaileket, hogy később L-nek is megmutathassam. Nemsokára viszont sietős lépteket hallottam, ezért kiléptem a levelekből, majd gyorsan elővettem egy tollat, mintha végig jegyzeteltem volna valamilyen házit. Nagy szerencsémre nem Light, hanem Sayu nyitotta ki az ajtót.
- Kiyo-san, Light nemsokára itthon lesz, biztos meg szeretnéd várni? Szívesen látunk vacsorára. - mondta, egy kedves mosollyal.
- Köszönöm szépen, de nem tehetem, sok a tanulnivalóm. Mellesleg már felírtam neki a dolgozatok anyagát. Minden jót, Sayu-chan!
Sayu arcán a kellemes meglepetés jelei foglaltak helyet, feltehetőleg azért, mert így szólítottam. Amikor az ajtóhoz értem és léptem volna ki, ezt mondta :
- Gyere máskor is!
• • •
Amikor másnap Ryuzakival találkoztam a nyomozási irodában, és átadtam neki a füzetet, szóba hoztam az e-maileket is.
- Tudja, apám egy igen megfontolt ember, és... nem adja csak úgy ki az otthoni címét bárkinek...
Elgondolkodva tanulmányozta a képeket, miközben egy pár teasüteményt majszolt.
- Érdekes... tehát maga azt feltételezi, hogy Light kutakodott az apja után?
A hajamat idegesen a fülem mögé tűrtem, majd bólintottam.
- Ryuzaki úr--
- Kérem, hívjon csak Ryuzakinak. - mondta, amint egy morzsa hagyta el a szája szélét.
- Ryuzaki... izé... nem gondolja, hogy ez az egész helyzet kissé abszurd? Úgy értem, ha valóban Light lenne Kira, nem kéne óvatosabbnak lennie? Elvégre ha ez az eset, nagy kockázatot vállal azzal, hogy a saját leleplezésében segít.
Ryuzaki kortyolt egyet az italából, majd a szememet fürkészte, mintha átlátna rajtam. Egy hideg áramlat futott végig testemen, amint tekintete elhomályosodott. A mögöttem lévő ajtót nézte.
- Ah, itt is van. Örülök, hogy el tudott jönni, Misa-chan. - intett az asztalunkhoz közeledő lány felé.
A szívem hevesebben kezdett verni. Hát ismeri Misát? Ebből nagyon nagy bajok lehetnek. Ha Misa a halálisten szemeivel meglátja az életkorát... de hiszen... már biztosan tudja a nevét... A fejemben gondolatok ezrei cikáztak, amit egy magas, vidáman csengő hang tört meg.
- Oh, Kiyo! De jó, hogy újra találkozunk!
( írói hozzáfűzés : sajnálom, hogy ilyen sokáig késlekedtem a kövi résszel, de kevés volt az ötletem és sok a dolgom. Remélem, nem nagy gond! Imádlak titeket, vigyázzatok magatokra és feltétlen adjatok visszajelzést, ha tetszett ez a fejezet :) <3
ВЫ ЧИТАЕТЕ
𝘿𝙚𝙖𝙩𝙝 𝙉𝙤𝙩𝙚/𝙃𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙡𝙞𝙨𝙩𝙖 - 𝖿𝖺𝗇fiction
ФанфикEz a történet egy 16 éves lány szemszögéből íródott, aki egy halállista birtokosává vált. Light Yagamit kell megkeresnie, hogy átadja neki a halállista feletti hatalmát, azáltal hogy lemond róla. Sikerül-e neki? És mit szól ehhez Light, vagy a halál...
