𝘿𝙚𝙖𝙩𝙝 𝙉𝙤𝙩𝙚/𝙃𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙡𝙞𝙨𝙩𝙖 - 𝖿𝖺𝗇fiction

harmadik fejezet

Bediliztem. Csak ez lehetett a magyarázat, hogy látom és hallom őt.
A lény félrebillentette a fejét és továbbra is idétlenül vigyorgott.

- Ryuk nemrég látogatott meg minket, és valamiféle alamáról beszélt. Van esetleg alamád?- kérdezte Kha.

Vettem a bátorságot és újra megszólaltam.

- Alma... a neve alma. És nincs nálam ilyen, jelen pillanatban.

A shinigami lekuporodott az ágyam szélére. És úgy maradt, bámulva engem.

-Na mi lesz? Nem használod a Halállistát?
Fölöslegesen jöttem, mert úgyse veszed hasznát a listának. Olyan lányoknak, mint te, nincs ilyesmire szükségük. - majd felcsillantak lilán a szemei. - Vagy talán nem jól mondom?

Nem volt merszem válaszolni. Én a mitológiában úgy emlékeztem, hogy az ilyesmi hatalommal rendelkező lények nem beszélnek túl sokat. Hát, szerintem itt az ideje frissíteni a forrásaikat.

- Figyelj, Kha, én nem akartam soha ezt. Mondd el, hogyan tudok megszabadulni tőle.- nyögtem ki végre.

- Shinigami erről nem beszél, a füzetben van a kulcs.

Idegesen kinyitottam a listát, és elkezdtem olvasni a hozzá tartozó írásokat. De semmi.
Kha ezt végignézte, síri csendben. Amikor végeztem, dühösen becsaptam a füzetet, és ráförmedtem az ágyamon ülő Sinigamira.

- Ne szórakozz, itt nincs semmi ilyesmi. Kha, ez fontos. Kell a segítséged.

Az óriási, görnyedt szörny elgondolkozott, majd kuncogva csóválta a fejét. 

- Különös...igen különös... az elmúlt 1000 évben még beleírtak minden információt. Hát, sajnálom Kiyo, de ezügyben nem nyújthatok segítséget. Hiszen magam sem tudom, mit kell tenni.

Olyan volt, mintha viccelt volna, de a tekintete őszinte volt.
Sóhajtottam, majd leültem Kha mellé a takarómra.

- Ismeri bármelyik másik Shinigami Light Yagamit? A feltételezett Kirát...

Úgy gondoltam, hogy ez a kérdés fölösleges  lesz, mert úgysem tud majd semmit se mondani ez a bamba lény. De tévedtem.

- Light? Ő Ryuk elveszett halállistájának megtalálója, ennyit tudok. - mondta töprengve Kha.

Ezek szerint mégsem olyan haszontalan...
De nekem túl korán volt ahhoz, hogy gondolkodni tudjak.

- Köszönöm az infót, de tudod most alvásidő van. Kérlek ne csinálj semmi hülyeséget,  amíg alszom... - mondtam neki, és elaludtam.

•  •  •

Másnap reggel tíz óra körül keltem. Kha sehil sem volt, és elkezdtem pánikolni. Ha valaki meglátja...

- Jó reggelt, Kiyo. Remélem nem zavarok.- köszöntött nyugodt hangon. Egy citromot tartott a kezében. Furcsa, vajon honnan szedte? - Ez itt egy alama? Mert nagyon finom, csak piszkálja a nyelvem.- mondta, és harapott egyet belőle, héjastul.

Meglepőldtem. Miért maradt itt? Miért nem ölt meg az éjszaka alatt?

- Uh, izé... az amit eszel nem egy alma. Az egy citrom. És a héját nem kéne megenned. - mondtam neki, amire csalódottan felém nyújtotta a savanyú citromot. A harapásnyomon látszódott, hogy élesek a fogai. Meghámoztam neki, és visszaadtam.
Hálásan elkezdte falni. Amikor befejezte, így szólt:

- Kha soha nem gondolta volna, hogy Ryuk igazat mondott, amikor az embervilági ételekről beszélt. Ez tényleg jó. Köszönöm neked, Kiyo-san.

És így kezdődött a barátságunk.