𝘿𝙚𝙖𝙩𝙝 𝙉𝙤𝙩𝙚/𝙃𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙡𝙞𝙨𝙩𝙖 - 𝖿𝖺𝗇fiction

hetedik fejezet

    Szóval Light már nem gyanúsított. Nem tudom, miért, de ennek igazán örültem. 
    Másnap reggel, mivel hétvége volt, elmentem a parkba. Kellemes volt az idő, kicsit felhős az ég, de inkább napos.
    Egyszercsak megfogta valaki a vállamat hátulról. Megfordultam, és kicsit meglepődtem.

- Light...

- Szia, Kiyo. Hogy vagy? - kérdezte.

- Jól. Szép napunk van.

    Egy kicsi ideig csak álltunk. Majd Light megszólalt.

- Kérsz egy fagyit?

- Persze. - mondtam.

    És ezzel elindultunk a sarki fagyizó felé.

- Figyelj, sajnálom, hogy tegnap olyan rideg voltam. Nen tudom, mi ütött belém. - mondta Light.

- Mindegy, az már a múlt.

- Nem, Kiyo, tényleg. Egyedül nem fog menni. Kell a te segítséged. Tudnál ezentúl velem együtt dolgozni?

     Össze voltam zavarodva. Az előbb elutasította a segítségemet, most meg kellek neki?

- Te eszednél vagy? A múltkori után még képes vagy a segítségemet kérni? - kérdeztem.

- Kiyo, én továbbra sem szeretném, hogy bajod essen. De gondolkodtam, és a te  kezedben is nagy hatalom van. Ketten együtt véghez viszünk bármit. És nem, nem szeretnék a főnököd lenni. A társaddá akarok válni. Mert szükségem van rád.

     Ez a sok nyálas beszéd Light szájából furcsa volt. Szinte még őszinte is.

- Mondj egy dolgot, ami nekem is hasznomra válik, ha veled fogok dolgozni. - mondtam válaszként.

     Egy pillanatra elgondolkodott.

- Együtt fogjuk a világot egy jobb hellyé tenni.

     Sóhajtottam.

- Rendben. Ezt elintéztük. - mondtam, majd kezet fogtunk.

     Az út további részén nem szóltunk egymáshoz.
     A fagyi után hazamentünk. A parkhoz az én házam volt közelebb, ezért először nálunk álltunk meg.

- Köszönöm, hogy hazakísértél, Light. Akkor holnap találkozunk?

- Igen, a terv szerint gyere át.

Egy pillanatig csak álltunk.

- Akkor viszlát holnap. - mondta, és intett, hogy menjek be.

•  •  •

     Este leültem a gépem elé, mintha leckét csinálnék, de valójában a Halállistát tanulmányoztam. Ki szerettem volna újra próbálni, hogy még mindig működik-e.
De ahhoz kellett egy név. Valaki olyané, akit gyűlölök. Egy ilyen név jutott hirtelen eszembe. A volt legjobb barátnőm. Akit a volt barátommal értem tetten. De most már értem, hogy az a disznó miért akarta az exemet. Mert szüksége volt valakire, aki még bírta őt tolerálni.
      Csak a neve kellett. "Véget vethetek neki"- gondoltam magamban. Megfogtam a tollamat, és kipróbáltam, hogy még fog-e. A kezem kicsit remegett. A lány neve Eiko Sumeragi. "Ez lenne a tökéletes bosszúm." De nem tudtam megtenni. A tenyerem izzadt, a szívverésem felgyorsult. Már az E leírásánál tartottam, amikor csörgött a telefonom. Ismeretlen szám volt, de kis habozás után felvettem.

- Halló? Itt Kiyo beszél.

- Kiyo! De jó, hogy felvetted. Light vagyok, és segítened kell!