Csak egy nyári tábor...vagy mégsem? ~befejezett~

Szeretlek...

Harry

Olyan fél 1 körül arra keltem fel, hogy megint vihar van, remek ez hiányzott még nekem. Már mindenki aludt ezért inkább nem költöttem fel senkit hanem ültem betakarózva az ágyamon int első reggel. Mikor újra dörgött egyet az ég elgondolkoztam azon, hogy mi lenne ha felébreszteném Louis-t-Nem Harry nem lehet, kihasznált téged, nem jelentesz neki többet egy átlagos táboros kavarásnál-bombáztam magam rosszabbnál rosszabb gondolatokkal. Ültem egyedül és egyre rosszabb gondolatok leptek el. Nem Harry nem lehet kihasznált téged-súgta újra az agyam mire egy óriásit dörgött az ég mire minden gondolatom elszállt, odafutottam Louis-hoz és elkezdtem a nevét suttogni.

-Louis, Louis-suttogtam
-Hazz? Mi a baj?-kérdezte, mire ismét dörgött az ég én pedig visszafutottam és leültem az ágyamra az előző pozíciómat újra felvéve. Louis egyből tudta, hogy mi bajom ezért leült mellém és szorosan átölelt engem. Majd miután eltávolodtunk egymástól én lenéztem, mert nem bírtam Louis szemébe nézni, majd ő pár perc múlva megszólalt
-Harry mi a baj? Miért nem beszélté velem körülbelül egész nap?-kérdezte, mire én nem néztem rá csak elkezdtem sírni-Hazz mi történt?-kérdezte, mire én csak percek múlva tudtam megszólalni
-Én...én.. lá..láttalak csókolózni egy lánnyal-és kitört belőlem még jobban a sírás
-Jajj Hazz..-kezdett bele mire én a szavába vágtam
-Mi az, hogy jaj Hazz? láttam amit láttam-sírtam mégjobban
-Harry had magyarázzam meg, mert így nem oldasz meg semmit
-De...-kezdtem bele, de végül csak bólintottam, hogy elmondhatja
-Szóval az volt, hogy Eleanor akivel egy osztályba jártam általánosban mindig is rám volt cuppanva, Ő volt az a tipikus fő ribi az osztályba-mire rám nézett, hogy értem e, mire bólintottam így folytatta-és ma az volt, hogy éppen álltam a biliárd asztalnál és titeket vártalak amikoris megláttam Őt és elfordultam, hogy észre ne vegyen, de már késő volt és oda jött hozzám és olyanokat mondott, hogy tuja, hogy minidig is Ő kellett nekem, én meg mondtam, hogy nem és, hogy minidig is utáltam őt és Ő egyszer csak megcsókolt, valószínűleg pont akkor értél oda, de én ahogy tudtam eltoltam magamtól és elkezdtem vele ordibálni, hogy ezt mégis, hogy merészeli és mondtam, húzzon el a ribijeivel, mert látni se akarom Őket-miután Louis végére ért a sztorinak én csak lehajtottam a fejem és gondolkoztam, majd csak annyit tudtam kibökni, hogy 
-Honnan tudjam, hogy igazat mondasz e és nem csak azért mondod ezeket, hogy higyjek neked és a tábor további részében is kihasználj engem és az utolsó nap meg csak úgy simán kisétálj az életemből?-kérdeztem kiakadva
-Harry, először is én elmondtam az igazat az pedig már a te dolgod, hogy hiszel e nekem vagy nem-mondta, másodszor pedig sosem használnálak ki Harry soha a büdös életbe, tudod miért?-kérdezte mire én megráztam a fejem-Azért Harry, mert fontos vagy nekem és azért, mert mikor először megláttalak, amikor először beletúrtam a hajadba-sorola-Tudtam, hogy te kellesz nekem és, hogy szerelmes vagyok beléd, sosem hittem az első látásra szerelemben, de ez az Harry és én Szeretlek téged-fejezte be, mire én kicsit elgondolkoztam, majd csak simán az ajkára tapasztottam enyémet. Nyelveink lassú táncba kezdtek, ez a csók nem olyan volt mint az eddigiek ez tele volt érzelmekkel és szerelemmel. Lehet más nem hinne neki, de én megteszem, mert szeretem, szerelmes vagyok Louis-ba.
-Lou-kezdtem bele miután néhány percig némán ültünk egymással szemben, mire rám emelte fejét, majd folytattam-Én..én is szeretlek Kócos hercegem-mondtam neki, majd odabújtam hozzá és így vártuk, hogy vége legyen a viharnak.

-Hazz-kezdett bele Lou mire én hümmögtem egyet, hogy a tudtára adjam, hogy figyelek rá-Szerintem a vihar azt akarta, hogy kibéküljünk-mondta
-Pont ezen gondolkoztam-nevettem fel-Lehet tényleg igaza van Zayn-nek és telepátiával kommunikálunk-nevettünk fel
-Amúgy igen-majd eltolt magától, hogy a szemébe nézzek-Hazz nekem te vagy lelki társam, az az ember akivel szavak nélkül is tudok beszélni, és ami a legfontosabb te vagy az az ember Göndör angyalkám akiért bármikor az életemet adnám, nagyon szeretlek-mosolyodott el
-Én is Lou nagyon szeretlek el sem tudom mondani, hogy mennyire, köszönöm, hogy vagy nekem-mosolyogtam vissza rá, majd magához húzott és ajkát az enyémhez tapasztotta, majd mikor ismét levegő hiánytól szenvedve elválltunk egymástól Lou szólalt meg hamarabb pár perc múlva
-Harry-vett mély levegőt-lennél a barátom?-majd kérdése után beharapta alsó ajkát
-Úr isten Louis persze, annyira szeretlek-mosolyogtam rá, majd mikor láttam, hogy megnyugodott, hogy nem kérdezett rosszat odabújtam hozzá és így ültünk tovább

Olyan három óra fele állhatott el az eső, mire Lou a lehető legaranyosabb pillantását vetette rám
-Göndör hercegem-nézett rám csillogó szemekkel-Aludhatok veled?-kérdezte
-Persze, de csak egy feltétellel-erre felkapta a fejét
-Bármit megteszek-puszilta meg orromat mire elmosolyodtam
-Ne vesszünk össze soha többet, mert nem akarlak elveszíteni-mondtam, mire elmosolyodott
-Rendben-válaszolta, majd megpuszilta számat és elhelyezkedett az ágyamon, majd én is mögé feküdtem, átkaroltam derekát és belepusziltam szanaszét álló hajába-Jó éjt Göndörkém
-Jó éjt Kócoskám-válaszoltam, majd el is aludtunk