Harry
Reggel ismét Louis gyengéd érintéseire ébredtem, mondtam már, hogy ez a világ legjobb dolga? Majd amikor végre ki tudtam nyitni a szememet akkor óceán kék színű szemébe néztem majd elmosolyodtam.
-Jó reggelt-szólaltam meg
-Jó reggelt Hazz, annyira aranyosan alszol képes lennék egy életen át csak ezt nézni, najo nem, mert akkor nem csókolnál vissza engem-erre muszáj voltam felnevetni és Ő is így tett, majd egyszer csak hangulatváltozáson mentem át és nagyon szomorú lettem amit Louis rögtön észre is vett.
-Mi a baj Hazzy valami rosszat mondtam?-kezdett aggódni
Dehogyis Lou te sose mondasz rosszat-válaszoltam
-Akkor mi a baj, miért lettél ilyen hirtelen szomorú-kérdezte
-Csak eszembe jutott, hogy ez a tábor utolsó napja és ma lehetek veled utoljára
-Harold Edward Styles!-ordított rám-Te normális vagy?-kérdezte halál komolyan, életem szerelme vagy és nem mellesleg a barátom szóval csak úgy mondom, hogy a tábor után se fogsz tudni lerázni magadról-kacsintott rám mire én a nyakába ugrottam és puszikat szórtam az arca minden részére
-Szeretlek Louis Tomlinson, mindennél jobban
-Én is szeretlek téged Harry Styles-válaszolt, mire én számat az Övének tapasztottam, majd nyelve felkérte az enyémet egy táncra ami persze egyből belement ezért így csókolóztunk mindaddig ameddig Zayn ránk nem nyitott.-Jó reggelt Rómeó és Júlia-üvöltette, majd meglátta, hogy éppen benne vagyunk valamiben-Huppsz bocsika, szeretlek titeket tudjátok-majd inkább kiment, mire mi ezen nagyot nevettünk Louis-val, majd ott folytattuk ahol az előbb abbahagytuk.
-Te nem vagy éhes Lou? Lassan mehetünk enni-mondtam
-Ami azt illeti éhesnek éhes vagyok, de jelenleg nem a kajára hanem rád éhezem Fürtös-válaszolt perverz mosollyal az arcán
-Sajnálom drágám akármilyen csábító is az ajánlatod, ezt most ki kell hagynom ugyanis egy táborban vagyunk-mosolyogtam rá gonosz vigyorral arcomon, mire magához rántott egy csókra, majd lassan eltávolodott
-Ne már Hazz halkak leszünk-kacsintott
-Hidd el nekem Lou nem lennél te olyan halk mint amennyire gondolod-mosolyogtam perverzen rá ezúttal én-De azt majd máskor leteszteljük szerelmem-mondtam, majd nyomtam egy puszit ajkára-Most pedig menjünk reggelizni-kacsintottam rá
-Harry nem hagyhatsz így itt-nézett a takaró alá, majd egy gonosz vigyorgás után válaszoltam neki
-Csak figyelj Mr.Toplinson-kacsintottam rá, majd nyitottam az ajtót, de még gyorsan közöltem vele, hogy-Kapsz 3 percet életem-dobtam egy puszit neki, majd ki is mentem a szobából5 perc múlva ki is jött a szobából mire gonoszan rá vigyorogtam,mire ő csúnyán nézett rám és odajött mellém és a fülembe kezdett suttogni.
-Ezt a játszmát te nyerted, de várd csak meg Harold amíg át nem hívlak tábor után egy "teára" magamhoz-vigyorgott
-Alig várom-kacsintottam rá mire egyből elszállt minden bátorsága és arca piros színre váltott, mire én csak nyomtam egy puszit a szájára és elindultunk reggelizni.
YOU ARE READING
Csak egy nyári tábor...vagy mégsem? ~befejezett~
FanfictionCsak egy átlagos srác voltam, mindaddig míg egy nap egy álmom valóra nem vált... Ez voltam én, Harry Styles egy átlagos 17 éves srác míg meg nem láttam Őt. "Mikor megláttam őt azt hittem ott helyben elájulok, nem hittem a szememnek" ~trágár szavak~