Magán élet (Ateez ff.)

3

Wooyoungi nem tudott San nélkül aludni , nem volt melette a másik , hogy melegítse a hátát és védelmezze a gonosztól.
Forgolódott , szemei olyannyira nyitva voltak, mint a baglyoknak esténként.

Kivételesen most nem Yeosangra gondolt és a kis bakijukra , -ami ezentűl hármójuk kis titka lesz Jonghoval együtt-, hanem Sanra gondolt , mert nem volt melette és érezte az egyedüllét felemészti őt. Ez a másik ok , hogy miért nem tud a lepcses szájura haragudni. A többi ok maradjon titok.

Örízzünk még párat...

Wooyoung inkább úgy döntött, hogy leköltözik a kanapéra Sannie mellé és akkor is ott alszik , ha egyszer le is esik. Arra meg nem is gondolt , hogy felkeltse a másikat és együtt ágyba bújjanak. Inkább a nyomorgás a szűk kanapén.

Lassan lépkedett, nehogy a padló hangos recsegése esetleg felkeltse a többieket.
Mikor meglátta a magasabbat felsóhajtott, megnyugodott.
San egy díszpárnát szorongatva aludt, kapott valamelyik tagtol takarót is , ezért biztonságban volt, az esetleges megfázástól.

Woo most magára haragudott, mert még arra sem gondolt, hogy párjának egy paplant hozzon, hogy ne fázzon.
Megint felsóhajtott, már mindegy volt.

Óvatosan kivette a másik kezéből a párnát és helyette magát csúsztatta oda. San mintha megérezte volna a másik közelségét, arrébb kúszott, -már amennyire tudott -hogy több helyet adjon Wooyoungnak.
Erre csak elmosolyodott és karját átlendítette az izmosabb fiú derekán és lábával is átölelte. San is ugyanezt tette , csak kezével , mert lábait lefogták.  Young-ah belebujt Sannie nyakhajlatába és egy puszit is adott neki, majd mostmár nyugodtan aludhatott.
Mintha a tudata tudná, hogy csak San mellett aludhat.

A reggeli balhét megsem hallották, oly békésen aludtak , hogy bűn lett volna felkelteni őket, így lemaradtak a drámáról amit a Seongjong páros művelt. Pedig nem volt alacsonyan a hangerejük, sőt a maradék 4 tag még hallgatózott is az ajtó előtt. Kiváncsiak voltak , min veszekednek , hisz ritkán volt mikor Seonghwa felemelte a hangját , de akkor sem mondatokban kiabált.

Yunho fülig pirulva hallgatta az egész veszekedést, mert elhangzott olyan ami , az ártatlan szívének kicsit sok volt.
Ő is szomorú volt, füle az ajtóra tapadva, de tekintete végig Mingit nézte , a másik csak Jonghoval viccelődtek , Yeosang meg csak ott volt , csak nem akart kimaradni , pedig nem érdekelte mi történik, de sosem szerette , ha kihagyják valamiből.

Ha már Yeosang, térjünk vissza a tegnap estére.
Miután a két mamlasz elhagyta a szobát Jongho ezzerrel verdeső szívvel ment Yeo után , aki magabiztosabban lépkedett nem úgy mint, a legfiatalabb, akinek úgy remegtek a lábai , mint a ma született őzikének.

Nem tudta mit tegyen, pedig az elején annyira izgatott volt , most meg homlokáról folyik az izzadság és csak egy helyben áll a szoba közepén.
Yeo sóhajta, mintha unatkozna , viszont belül vigyorogva megragadta a másik kezét és az ágyra hajította , majd az ölébe ült.
Jongho az ágyon elfeküdt , a huncutabb pedig kezeivel megtámazkodott a legfiatalabb térdén és fenekét kezte el mozgatni az félős kisfiú ágyékán. Jogho paradícsom vörös arcát eltakarta, már szédült is annyira melege volt.

Yeosang ezt észrevette.
-leálljak?- kérdezte és minden tettét abbahagyta , saját kezét a másikéra tette és próbálta lefeszíteni arcáról, majd tudta , hogy nem fog menni , ezért hagyta. Az alma fiúval nem tud erősködni.

-n-nem csak egy kicsit fel kell készülnöm- Jongho elvékonyodott hangon nyögte ki ezt a mondatot és mély levegőt vett. Sangie csak szemet forgatva leszállt és az ágyra ült a haldokló mellé.

-szerintem meg hagyjuk , mert a végén én duglak meg és nem fordítva, de abban semmi móka-tetetett szomorsággal elkezdett köröket rajzolgatni Jongho combjára.

Yeo nagyon ravasz pedig, annyira élvezte minden percét, hogy ennyire hatni tud a másikra, hogy mégis ő irányít, de nem lenne top az biztos.
Tetszett , hogy Wooyoungra is mai napig hatással van és örült, hogy felpezsdíthette a régi emlékeket, vagy amikor rajta kapták őket, furcsa érzés kerítette hatalmába, annyira jól érezte magát ezekben a pillanatokban. Lehet benne van a vágy , hogy írányíthat másokat, kötelen rángathat bárkit, ő a középpont és minden szem rászegeződik. Utálják és szeretik egyaránt, mégis boldogan vívja ki ezeket az érzéseket másokból.
Valami megmagyarázhatatlan történik.

Esze ágában sincs szétválasztani Woosant , csak szórakozni akart , és amíg tud fog is. Reméljük San nem jön rá.

-sajnálom-Jongho felkel az ágyról és lehajtott fejjel ül tovább, majd kezét rácsúsztatja a másikéra.
Yeosang nevetve veszi el kezét.

-miért kérsz bocsánatot?-Jongho döbbenetében felnéz a hófehér arcú, de vörös ajkakkal mosolygó fiúra.

-nem tudom-megrántja vállát. Yeosang nevetése miatt pulzusa normalizálódott és visszatért a magabiztos régi Jongho. Kínosan érezte magát, mert máshogy közeledtek egymáshoz, vagyis csak Yeosang próbálkozott, ő pedig lefagyott. Új volt neki , és nem tudta kezelni. Most , hogy már csak egymás melett vannak és beszélgetnek , már nem volt feszült vagy kipirult. Félő , ha úgy maradt volna , hívhatták volna a mentőket, hogy hőgutát kapott az este közepén , holott Yeosang a túl fényes.

-elmeséled , hogy lettetek barátok vagy mik , mi volt köztetek Wooyoungal, mert több, mint barátság az biztos?-kérdezi végül a kiváncsi , tudni akarja minden áron, miben jobb Wooyoung és akkor később próbál máshogy cselekedni, mert biztos , hogy Yeosangot ágyba viszi egyszer vagy többször, nem is, inkább az tetszene neki a legjobban, ha egy párkapcsolatba rángathatná a szabadon élő fiút és magához láncólná, mocskosan szerelmessé tenné.

-miért ne-Yeo lábait török űlésbe helyezi az ágyon, kezeit meg maga mögé teszi és mesélésbe kezd.-a suliban nem nagyon voltak barátaim , mert ugye év eleje van új iskola meg minden, senki sem ismeri a másikat és csak úgy ismerkedhetsz, ha odamész valakihez, nekem meg nem volt az erősségem , hogy másokhoz szóljak. Mindegy is , ez lényegtelen, de amikor egyedül akartam lenni vagyis nem majmokkal együtt az osztályban  , felmentem a tetőre friss levegőt szívni, de amikor kinyitottam az ajtót , pont akkor jött egy erősebb szellő és Wooyoung is fent volt, és hát annyira drámai , annyira elbűvölő volt , ahogy ott áll es nézi az eget, a haját hátrafújja a szél és a sima arcát telibe látatja, olyan magával ragadó volt, hogy képes voltam először az életben más felé is nyitni.

-szóval szerelem első látásra?-Jongho kérdezi összehúzott szemekkel.

-dehogy-legyint Yeo-hadd meséljek. Tehàt megkérdeztem , hogy nem akar a baràtom lenni, de ezt úgy , hogy én még mindig az ajtóban állva kiabáltam neki. Felèm fordult először döbbenten , majd elmosolyodva nèzett rám. Majd együtt lógtunk ,valahogy egymásba gabalyodtunk , neki megtetszettem , azért mert ugyanolyan furcsa vagyok, mint ő , ezt mondta, aztán rávettem erre meg arra, de végül tudta, hogy nem fogom viszont szeretni , ezért nem feküdtünk le , mert ő szerette volna olyannak adni magát, akit teljes szívéből szeret és a másik is ugyanúgy vagy jobban szereti. Így legjobb barik maradtunk , majd jött az Idol lét és sokat kelett gyakorolnunk meg egyéb, de ez tudod mivel jár, ezután meg időnk se lett volna kiverni egymásnak.

-értem- végül csak ennyit tudott kinyögni a legfiatalabb.

-elmodhatok még egy titkot?-kérdezi kacsintva az idősebb.

-persze, húzom a strigulákat a titkoknak.-mosolygott az alma fiú.

-én is viszont szerettem Wooyoungot, de ha esetleg összejövünk és szakítunk nem lesz többet a barátom és még túl fiatalok voltunk ,nem akartam barát nélkül átvészelni az iskolát, nem akartam nélküle élni , ezért biztosra mentem , hogy örökre együtt maradhassunk , örök barátok lettünk, így nem kell elválnunk egymástól. Most pedig örülök, hogy együtt van Sannal , de tényleg.-mosolyodik el az emlékekre.

-még mindig szereted?

-nem, már nem szabad szeretnem.

Jongho szemei bekönnyesedtek és a másik keze után kapott-akkor elérem , hogy belém szeress - csupán ennyit mondott, majd a másik ajkai után kapott. Belül, majd meg halt, de ha nem tette volna meg lehet bánta volna.
Végül egymást csókolva zárták az éjszakát.