Ezt a részt @Sunmi_Army16 - nak írom mert ő is meglepett engem egy aranyos rajzal. És mivel a mi drága Namjoon-unk a biasa, így ő lesz a főszereplő ebben a kis szösszenetben. Remélem tetszeni fog neked...
Egy átlagos napnak indult, vagyis én azt hittem az.
Ma is a könyvtárba mentem, hisz ez már megszokássá vált minden szerdán. De a mai szerda teljesen más volt....
Van egy könyv, amit nagyon elszeretnék olvasni, de azt hallottam hogy kevés példány van bent. Direkt siettem, hogy hátha még egy könyv van bent.
És mekkora szerencsém volt! Ott álltam a polc előtt, amin a könyv volt, és pipiszkedek, de még így sem vagyok elég magas, hogy elérjem.
Egyszer csak egy kezet érzek meg a derekamra fonódni, és egy izmos mellkast, ami a hátamnak nyomódott.
Mire fel ébredtem a bambulásomból, a kiválasztott könyv ott volt előttem. Vagyis inkább egy kéz nyújtotta felém. Lassan emeltem szembogaraimat a kéz tulajdonosára, és mikor a tekintetünk találkozott, azonnal elvesztem bennük.
- Öhm... Kezd zsibbadni a kezem... - szólalt meg angyali hangján. Ha ezt egyáltalán lehet mondani férfira. A mosolya azonnal az én arcomra is mosolyt csalt, és azok az édes gödröcskék a pofiján....
- Mi? Ja! Köszönöm... - hajoltam meg egy kicsit, és elkaptam a tekintetem róla.
- Kicsit elbambultál az előbb... - mondta. Én pedig vissza néztem rá, és láttam a szemében azt a pajkos csillogást.
- Igen. Bocsánat... - válaszoltam lehajtott fejjel.
Ő az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek, és kicsit közelebb hajolt hozzám.
- Esetleg ha lenne kedved, akkor ma este elhívnálak egy játékterembe. Csak én, te és pár barátom lenne ott. Meg lesz rajtad kívül egy lány, de ő a barátjával jön. A lánnyal pedig biztos jól kifogsz jönni.
- R-Rendben... - válaszoltam dadogva.
- Rendben, akkor... itt a telefonszámom, és hívj ha készen vagy. De azért 6:00ra legyél kész. - és egy kacsintás kíséretében ott hagyott a telefonszámával együtt.
Éppen azon vacillálok, hogy pontban hatkor hívjam, vagy most hat előtt tíz perccel? Aztán gondoltam egyet, és a hívás gombra nyomtam.
- Szia. már vártam a hívásod...
Szia. Készen vagyok, de nem tudom hogy jó e ez a ruha... - belőle csak egy kuncogást váltottam ki.
- Te mindenben tökéletes vagy Baby... Küld a lakcímet, és két perc és ott vagyok.
- Rendben... Szia. - fogtam magam és kinyomtam, miután ő is elköszönt. A lakcímet bepötyögtem, és elküldtem. Egy bő öt perc múlva itt is volt, én pedig a dzsekimet lekapva a fogasról, a bejárati ajtón kilépve, egy félistent pillantottam meg az autójának támaszkodva.
Illedelmesen kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, és mikor beszálltam, ő a kocsi orrát megkerülve ült be mellém. Az út csendben telt, én néha elvétve rápillantottam, de ő az útnak szentelte a figyelmét.
Mikor oda értünk, kicsit izgultam, hisz nem tudtam még a nevét sem ennek a srácnak, és nem tudtam mire számíthatok ezen az estén. Megkerestük a barátait, és bemutatkoztam. Kellemes csalódás ért, mert mindanyian nagyon rendesek voltak. A lánnyal rengeteget beszélgettünk, és elmondhatom, hogy legjobb barátnők lettünk. Sok közös van bennünk, és nem volt kérdés, hogy telefonszámot cseréljünk.
- Gyere egy kicsit velem. - fogott a derekamra a srác. Én csak bólintottam, és követtem egy szobába, amiben volt egy kanapé. Arra leültünk, és egy kis idő múlva, szembe fordult velem.
- Gondolom kíváncsi vagy hogy ki is vagyok.... A nevem Kim Namjoon. - mondta kellemes hangján.
Ahogy telt az idő, egyre több és több téma jött fel, rengeteg dologban hasonlítottunk. Egyszercsak feljött egy olyan téma, amiről... Hát... Nem szeretek beszélni, mert kínosan érzem magam. Ez pedig a párkapcsolat volt...
- És mond csak... Van barátod? Tudom, nem illik egy ilyet kérdezni egy lánytól, de... Ha rád szeretnék hajtani, akkor nem akarom hogy legyen vetélytársam. - mosolygott rám, és csak akkor vettem észre hogy milyen édes a mosolya, főleg a gödröcskéivel.
- N-nincs b-barátom, - mondtam dadogva. A tudat, hogy egy ilyen pasi akar magának, lázba hoz.
- Akkor hát semmi akadálya annak hogy megcsókoljalak. Hacsak... El nem utasítasz... - nézett mélyen a szemembe, én pedig csak bólogatással adtam a tudtára, hogy csókoljon meg.
Nem is habozott, azonnal a párnáimra tapadt, és először csak finoman, majd egyre hevesebben falta az ajkaim. A kanapén eldöntött, és lassan hámozta le rólam a ruháimat. Mikor rajtam már nem volt semmi, ő is vetkőzni kezdett, és mikor mesztelen lett, a nadrágja zsebéből elővett egy gumit, és felgörgette magára. Fölém támaszkodott, és az egyik kezét levezette a lábam közé, de előtte benyálazta három ujját.
Lassan nyomta fel egyszerre csak egy ujját, és mikor kellően ellazultam, csatlakoztatva hozzá egyesével még kettő ujjat.
Mikor már elég nedves voltam ahhoz hogy befogadjam, bepozícionálta magát, és lassan nyomult előre.
Fájt... Elmondhatatlanul fájt... De figyelt rám, és megállt, mikor úgy éreztem hogy meghalok.
Teljesen bennem volt. Teljesen kitöltött. Pár perc múlva éreztem hogy sokkal jobb, így fel löktem egy kicsit a csípőmet, ezzel jelezve, hogy mozoghat.
Fenomenális csípő mozgása volt, mindenem bele remegett minden egyes lökésébe. Finom volt, de egyben kemény is. Egyszóval... Tökéletes!
Éreztük mind ketten hogy közel a vég, így Namjoon gyorsabb tempóra kapcsolt, én pedig mikor elélveztem, a hátába mélyesztettem a körmeimet, Namjoon pedig azzal húzta el ezt az érzés hogy lökött még párat levezetés képpen.
- Ugye... Leszel a barátnőm? - kérdezte aranyos hangon, miközben az arca a nyakamba volt temetve.
- Persze hogy leszek! - ezzel az ajkaimra tapadt, és minden érzését bele vitte a csókba.
