Lassan itt az év vége, én pedig bukásra állok biológiából. Foggalmam sincs hogyan fogom kijavítani, mert ha felelek is, Akkor sem érem el az elégséges szintet. Az osztályfőnököm ajánlatára beszélek a biosztanárommal, hogy korepetáljon, mert nem akarok megbukni.
Amint az irodájához értem, kopogtam majd egy "Gyere" után bementem. Az íróasztal mögött a biosz tanárom ült, akit nehogy egy ilyen vén fószernek képzeljetek, mert ennek szöges ellentéte, mert olyan dögös hogy még a nyálam is kicsordul...
- Miben lehetek a segítségedre Y/N? - kérdezte egy mosollyal az ajkain.
- Hát... Tudja tanárúr... Bukásra állok biológiából, de nem szeretnék pótvizsgázni a nyáron... Az osztályfőnököm ajánlatára jöttem el magához, hogy... Tudja... korepetáljon... - kimondhatatlanul zavarban voltam, és nem mertem a szemébe nézni.
- Rendben. Korrepetállak, mivel ma volt bioszunk, így még friss a tananyag. Ma várj meg az iskola előtt. Oké? - mosolygott rám.
Én csak bólintottam, és utána az étkező felé vettem az irányt. Megebédeltem, és bementem a egy kicsit a suli melletti könyvesboltba, hátha találok valami jó kis könyvet. Meg is találtam a nekem valót!
Ezt ni!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Baromira örültem hogy ezt megtaláltam, mert akkor a nyáron bele is kezdek. Viszont kicsit késésben vagyok, így rohantam vissza a sulihoz. A tanárúr már az iskola kapujában várt, de mikor elé értem, a könyvön akadt meg a tekintete.
- Ez nagyon jó könyv. - és mintha egy kis pajkosságot hallottam volna a hangjában. Ezzel a kocsijához mentünk, és mikor beszálltunk, a lakása felé vettük az irányt.
Gyönyörű lakása van, és igaz nem nagy, de otthonos. A kanapén ülünk, és míg ő a gépen dolgozik valamit, én feladatokat oldok meg.
- Kérsz esetleg valamit inni? - kérdezte. Én csak nemlegesen ráztam a fejem, hisz itt van a táskámban a kulacsom. Ha szomjas lennék, már rég ihattam volna.
Egy fél óra sem telt el, de csöngettek. Én kicsit megilyedtem, hisz bele voltam merülve az egyik feladatba.
- Ki lehet az ilyenkor?! - sóhajtott fel, majd nagy nehezen felállt mellőlem.
Már három perce elment de az egyik pillanatban kiabálást hallottam.
- Emily... Hagy békén! Nem kezdjük újra, szakítottunk, hozzá tenném, szerintem jogosan vetettem véget a kapcsolatunknak.
Foggalmam sincs honnan vettem a bátorságot, de a szoknyám derekát fentebb húztam, az ingemen a gombokból kigomboltam párat, hogy legyen egy kis villantás, a hajamat pedig kicsit össze kócoltam.
