K-POP ONESHOTS

🎂 Születésnap ( Kim Taehyung )🎂

Ma van a születésnapom! Annyira örülök, hisz 18 lettem!!! Elértem a nagykorúságot, mostmár mehetek a dohányboltba! Mondjuk, nm mintha dohányoznék, de na...

Ma mamánál leszek, mert azt mondta, lesz egy meglepetése számomra, persze nagyon izgultam hogy mi lesz, de nm nagyon akart semmit mondani.

Annyira unatkoztam, hogy egyszer csak be aludtam. A csengő hangja ébresztett fel, de mikor már harmadjára csöngettek, akkor eszembe jutott, hogy lehet mama a hátsó kertben van. Ezért fogtam magam, és a kulcsom felkaptam, és a kapuhoz mentem.

Mikor kinyitottam, és a szemem elé tárult, hogy kik állnak ott, és azt hittem elájulok....

A BTS állt ott. Az egész bagázs...

- Öm... Hello... - köszöntem, hisz nm tudtam mit mondhatnék. Rap-monster volt aki hamar vissza szerezte a lélek jelenlétét, és egy dobozt nyújtott át.

- Boldog születésnapot! Remélem, a legjobbkor jöttünk. - mosolygott rám, ezzel pedig láthatóvá váltak az édes gödröcskéi. Én csak megfogtam a felém nyújtott ajándékot, és egy köszönöm után beinvitáltam őket. Mikor beértünk a szobába, mindenki elfoglalt egy helyet, és elkezdtük beszélgetni.

- Hány éves is lettél? - kérdezte Jin. én csak felnevettem, majd válaszoltam.

- 18 lettem. - vigyorogtam rájuk.

- A legszebb kor! - mosolygott rám Hobi. Én csak bólogattam, mert még mindig nagy sokk alatt voltam.

- És... Mondjátok csak... Hogy hogy itt vagytok Magyarországon? Amire a legjobban kíváncsi vagyok, hogy hogy itt? Nálam? Mert azt vágom hogy szülinapom van, ráadásul 18, de nem értem... - néztem rájuk kérdőn.

- Hát... Igazából, a nagymamád felvette a kapcsolatot a céggel, és mikor meghallottuk hogy Magyarországra kellene jönnünk, kértük Bang PD-t, hogy had jöhessünk el. - válaszolt Taehyung. A többiek, csak bólogatottak, amin elkezdtem nevetni. Már fetrengtem a nevetéstől, mikor Jimin megkérdezte, hogy mit nevetek.

- Olyanok voltatok, mint amit az utcán szoktam látni az ablakokban, olyan bólogatós díszek, vagy mik... - bukott ki belőlem újra a nevetés.

Mikor lenyugtattam magam, felálltam, és elindultam a konyhába. A kamrából vettem ki három üdítőt, meg rágcsát, és vissza mentem velük a szobába, ahol a srácok éppen az édes szüleimről az esküvői fotókat nézték. Én marha az este nem pakoltam el, pedig ma még ki kellett volna selejtezni.

- Azokat kérlek tegyétek le! Nem mintha olyan sokat jelentenének, de mindegy... Akár meg is nézhetitek. - vontam vállat.

- Ha meg kérdezhetem, miért nem jelent neked semmit ezek a képek? - kérdezte Yoongi.

- Hát... kettő és fél éves voltam, mikor édes anyám elhagyott minket. Egy kis ideig apukám nevelt, viszont nem sokára egy új nőt hozott a házhoz. Ő lett a nevelő anyukám. Nyolc éves voltam, mikor megszületett az első kis húgom. Addig, nem volt nap, hogy ne veszekedtünk volna a nevelőmmel. Az első húgom születése után rá másfél évre született a második húgom. Mikor az első testvérem meglett, onnantól rá szállt több munka. Etetni kellett, pelenkázni, vigyázni rá, játszani vele, stb... Aztán pár évre rá jött az öcsém. Végül még egy húgica. Már egy jó ideje elegem lett az egészből, de nyilván nagyon nagyon szeretem a kis testvéreimet, és nekem ez sok volt tíz éven keresztül... Mikor be tőltöttem a 18at, azaz tegnap, el jöttem otthonról. Hagytam egy levelet, és ennyi... - ezeket csak azért mondtam el, mert úgy éreztem megbízhatok bennük.

- És... Az édes apád nem volt mérges? - kérdezte Taehyung.

- Nem mondhatnám hogy mérges volt, inkább csalódott. De a saját életemet akartam élni, így ezt tettem. De ami a legfájdalmasabb volt ebben az egészben, hogy pont azaz ember hagyott itt, aki fontos volt számomra. - könnyeztem be.