I Dreamed Of Heaven With You

1. fejezet

A laptopom előtt kuporogtam egész délután, stresszesen próbáltam kitalálni hogy a holnapi iskolai bemutatkozásnál mit mondjak viszont többször is meg-megállok mert nem tudom mit is kellene mondjak. Minden alkalommal amint megálltam, vettem egy nagy levegőt majd újra kezdem remélve , hogy a következő nem fog makogásból állni
-Sziasztok Luca a nevem!- mosolyogok halványan miközben mondom. A legjobbra törekszem viszont ahogy megint nem megy tovább a beszédem, fejem a kezeimbe hajtom.

- Mit kéne mondjak magamról? Mondjam azt, hogy bocsi nem tudok tömeg előtt megszólalni de esküszöm szeretnék barátkozni? -beletúrok mélyen a felkonytyolt hajamba.

- Áhh istenem Luca, szedd össze magad! Nem folytathatod a beszéded így!- Megvakarom a fejem majd végül felkelek nagynehezen és elvonaglódom az ágyamig majd ráborulok arra, puha ágyam besüpped enyhén alattam.

-Mit kéne várjak ettől középiskolától?- Sok kérdés lepi el az agyam ami egy idő után álomba szenderít. Az álmom a régi életemről szól amikor még minden rendben volt. Eléggé sok baj keveredett az életembe amikor 14 lettem. Édesapám amióta a nővéremmel balesetbe keveredett és a baleset következtében a nővéremet elveszítettük az alkohol lett az egyedüli nyugta, viszont az alkohol egy olyan ént hozott ki belőle amit sosem gondoltam volna. Az életem azóta lett ilyen csöndes, elzárkózott. Nővérem hiánya mai napig fáj de már sikerült elfelejteni így 2 és fél évvel utána. Nemrégen költöztünk el az előző házból mert már én sem bírtam ott maradni és apám sem viszont ő hozta magával azt az énjét amit azt hittem talán akkor elhagyhatunk ha elköltözünk de nem így lett. Édesanyám sosem volt egy jó kapcsolatban velem viszont nem is voltunk veszekedő társak így inkább csöndben maradt mindkettőnk amikor a másik közelében voltunk. Az életem szépen lassan elcsöndesült teljesen, az egyedüli kiszabaduló útjaim a zenék és a filmek ezért azokat nézem 0-24-ben mert legalább akkor nevetni kezdek. Nem érzem magamat annyira borzasztóan mert tisztában vagyok azzal hogy van akinek rosszabb az élete így csak azt mondanám hogy szépen lassan elhagy az élet lényege és már csak létezem. Soha nem gondoltam volna hogy a jövőm ilyen lesz, nagyon imádtam Alexandrát, mert jobb testvéret soha senki nem kapott mint én. Szóval térjünk is vissza az álmomra: A szobámban fekszek és szokásosan Alexandra hangjára majd puszijaira ébredek ami még az álmon kívül is megmosolyogtat. Lassan felébredek mosolyogva majd Alexandra nyakába borulok mosolyogva.

- Jó reggeeellt - Rá mosolygok majd megpuszilom én is az arcát. Itt körülbelül 13 éves lehettem ő pedig 17 éves volt.

- Jó reggelt kócmanóc - Mosolyog majd leültet lassan a tükröm elé amit én nem értek ezért fel is pillantok rá de amint vissza fordítja az arcom akkor már én is ott tartom a fejem. Lassan valami hideget érzek meg a nyakamon, majd meglátom hogy Alexandra egy nyakláncot akaszt a nyakamba lassan. Rögtön mosolyogni kezdek, nagyon tetszik a nyaklánc már most. Lassan a tükörből látom hogy Alexandra rám mosolyog. Felpattanok majd megfordulok és átölelem szorosan.

- Köszönöm szépen, nagyon nagyon tetszik - Mosolygok fel rá majd fel is kap majd megpuszilgat. Odabújok az arcommal és nem engedem el Alexandrát. - Szeretlek - Mondom neki mosolyogva - Szeretlek hugi - Válaszolja mosolyogva.

- Hamarosan felkelek igaz?- Teszem fel a kérdést amire ő csak savanyú ám mégis nevetséges pillantással kapja a szemeit rám. - Felkelsz? Hiszen már fent vagy, ne légy butus! - Bárcsak őszintén tudnék ebben hinni, de végül csak megrázom a fejem lassan. - Te már nem élsz - Ahogy kimondom a mondatot be is zárom erősen a szemeimet, hogy csonka véres tested ne lássam amit még az ablakon kitekintve láttam, mikor édesapámmal karamboloztál. Erősen szorító ölelés veszi körül a testemet, nyugtató bár addigra már tudom hogy édesapám karjai azok, amik az álom világból felébresztve húzznak magukhoz. Bizsergő érzést észlel a testem hátulról de csak sietve koncentrálni kezdek hogy újból álomba essek kisebb nagyobb sikerrel.