I Dreamed Of Heaven With You

23. fejezet

~Luca szemszögéből~
Felpillantok lassan Laurára, a szemeim az ajkaira csúsznak rögtön. Annyira megakarom csókolni, csak egy pillanatra is de had érezzem az ajka ízét. Szeretném, mindennél jobban.
- És.. történt valami köztetek? - Nézem Laura arcát válaszra várva.
- Tán féltékeny vagy?.. - Nem bántalmazóan kérdezi inkább incselkedően. Látom a tekintetén amikor meglátja a még nagyobb vörösséget az arcomon, tudja az igazságot.
- Nem, nem vagyok az..- Felelem de a hazugság kiolvasható rögtön a mondatomból.
- Aha..- Nézi az arcom, próbálja velem végig fenntartani a szemkontaktust de én mindig elpillantok róla hisz nem bírom nem az ajkait nézni ha rá nézek jelenleg. Becsukom a szemeimet lassan. Laura nevetését hallom az arcom előtt.
- Csak ugratlak..- Nevetve mondja ki Laura amire lassan felnézek rá, nevetek de nem a rendes nevetésem kerül elő. - Könnyen zavarba lehet hozni, sokkalta könnyebben mint azt gondoltam volna..Egy érintés és egy kis szemkontaktus máris kikészít?.. - Egyszercsak megfogja az államat majd odahúz magához, ajkaink pár centire a másiktól. Lassan az ujját a számon érzem, enyhén lehúzza az alsó ajkam. Lángoló érzés fojtogatja az arcom rendes fakó színét, hisz már vörös színekben mutatkozik az arcom. Szemeim csillogását szinte még én is érzem. Hülye lenne ha nem jönne rá hogy szeretem. Tudja jól. Elakarok fordulni hogy ne mutassak több jelet, de annyira nagy a csábítás Laura feléről. Közelebb csúszik a szám a kezéhez, a szemeim Laura kezét nézik. Heves levegő vételem üti Laura kezét minden másodpercben. Lassan elveszi onnan a kezét majd megrázza a fejét nevetve.
- Jaj te drága..- Nevet az arcomon de amikor megfordulok elhallgat a nevetése, megfordít hevesen majd odahajol hozzám gyorsan és az ajkaimhoz nyomja az övéit. Megszűnik körülöttem az élet, megáll az idő teljesen. Kezem Laura arcára helyezkedik és az ajkaink egyre hevesebben próbálnak egymás közelében maradni. Ahogy az órára pillantok úgy látom egy perc telt el, de ez a hatvan másodperc olyan hosszúnak tűnt, nem is azért mert nem élvezem, hanem mert szinte haldoklom benne a legjobb értelemben. Egyszercsak azt kezdem érezni hogy az ajkaink elválnak egymástól majd a kezem lehúzodik Laura arcáról, pedig meg se moccantom. Szemeim kinyílnak és rápillantanék Laurára de már csak annyit veszek észre hogy felkel.
- Sajnálom..Nem kellett volna így cukkolnom téged..- Rám pillant egy pillanatra majd kimegy mielőtt egy szavam is lehetne hozzá.  Felkelek sietve majd odasietek hozzá, megfordítom majd éppen az ajkaihoz hajolnék amikor szintén elhúzodik a csókomtól. Leereszkedik a kezem önkéntelenül is, hajam az arcomban lebeg egy kicsit.
- Bocsánat..- Csúszik ki a számon, de Laura így is arrébb halad. Nem látom az arcát de úgy vélem lehet könnyeit rejtegeti előlem.
- Jársz.. Bálinttal?..- Nézem az elsuhanó alakot. - Vagy.. történt valami köztetek?..- Utána indulok. Megfogom lassan Laura kezét. Nem szól semmit csak átölel engem szorosan, nem engedi hogy felnézzek rá, csak ölel.

~Egy hét múlva~
Éppen most lépek be Lauráékhoz. Mosoly szokásosan kiül az arcomra amint meglátom Laurát. Odamegyek hozzá siető, nagy lépésekkel hogy gyorsabban magam körül érezhessem a kezeit. Amint a kezei végig csúsznak az oldalamon máris végig rázza a hideg a testem. Teli mosollyal nézek rá, aki viszonozza ezt a mosolyt.
- Hogy vagy? - Mosolyom olyan elmúlhatatlannak tűnik jelenleg hogy el nem tudom azt mondani.
- Egészen jól, Bálinttal tegnap találkoztunk és este amikor kint ültünk a tíz emeleteseken akkor lekapott.. - Nevetve mondja nekem a mondatot. Az a heves elkomorulás önti el az arcom egy pillanat alatt pedig még a mondat felénél se tartunk, majd gyorsan mosolyogni kezdek de már nehezemre esik valamiért.
- Ouh, az..az tök jó - Próbálom az egész mondatot végig mondani mosolygással.
- Egy fél pillanat és jövök - Mutatok egyet a mosdó felé majd elindulok abba az irányba. Kellemetlen hányinger kapja el a testem, önkéntelenül is leroskadok lassan a földre. Könnyeim féktelen módon potyognak le a fürdőszoba padlójára, kapkodom a levegőt halkan de sietve felnyulok a csaphoz és elkezdem ereszteni a vizet, ezzel kizárva annak a lehetőségét hogy Laura meghallja a levegő vételeim minőségét. Kezem a szám elé kerül, halk sírásba folyik lassan a néma könnyezés, testemet remegés fojtogatja. Túl reagálom..teljesen másképp kéne vegyem. A legjobb barátnője vagyok..nem a barátnője. Tán..tudom jól hogy Bálintnak ezerszer több esélye van mint nekem?.. Félek hogy elveszi Laurát..