22. fejezet

207 7 2
                                    

~Luca szemszögéből~
Két nap után egyszer csak meghallom a kopogast az ajtómon, lemegyek majd kinyitom az ajtót. Laura támad a szemeim elé, bármennyire nem válaszolt két napja a nyakába ugrok hevesen, féltem hogy baja esett vagy valami olyat csinált Bálint ami Laurát az ágyba szorította és megríkatta, de nem így történt hála égnek.
- Miért nem válaszoltál? - Hevesen fürkészik a szemem Laura arcán, úgy érzem hogy alig egy fél hét telt el, de mintha egy éve nem láttam volna. Az arca összes szegletét kémlelem. Végre újból a szemeibe nézhetek de itt veszem észre hogy Laura még mindig nem válaszolt.
- Na mondjad már! Nem harapok - Nevetve csóválom meg a fejem amire Laura is nevetni kezd.
- Bálint ott aludt nálam, miután megbeszéltük a dolgokat.- Válaszolja.
- Oh, értem - Hangom egy kicsit megreked egy pillanatra miközben a mondat közepén járok, de egy köhögés után folytatom a mondatom. - És történt valami? - Rápillantok, szemem még mindig fürkészi a mimikáját de félve mostmár. - Hát, igazából csak megölelt, meg satöbbi olyan dolog amit cringe kimondani - Nevetni kezd a végére, én is nevetni kezdek de valamiért nem olyan szabadon mint amikor pár perccel ezelőtt a nyakába ugrottam. A torkomban megjelenik egy csomó, ami által hirtelen alig kapok levegőt. Lecsukodik a szemem, fojtogató érzés kap el, pedig tudom hogy a szobában nem fogyott el az oxigén. Laura heves megfogását érzem magamon, a karjaiba húz hogy az alattam összeomló lábaim helyett megtartson. Nem értem még magam sem mitől lettem ilyen rosszul hirtelen, de megkapaszkodom Laura segítséget nyújtó kezeiben. Odasétálunk lassan a csaphoz, enged nekem egy kis pohár vizet majd a számhoz viszi a vékony üveget, szemem megakad a kezén, eddig soha nem vettem észre hogy milyen sima a bőre a kezén, néhány helyen ahogy tartja az üveget erek dudorodnak ki amiket egy kicsit több ideig nézek mint gondoltam.
- Jól vagy Luca? Össze fogsz roskadni újból?..Megint egy helyre nézel folyamatosan. - Nézi az arcomat választ keresve, közben enyhén megsimítja az arcomat. A fejem elindul Laura puha és sima keze felé amint elveszi az arcomtól a kezét, amint ezt észreveszi vissza teszi az arcomhoz, majd aztán lassan megitat a pohárból. Befektet az ágyamba amint felvisz a szobámba, betakargat lassan.
- Ettél Luca ugye?..- Rám pillant aggódva, bólogatni kezdek, nem volt annyira nagy étvágyam de ettem. Felnyulok az arcához és megsimogatnám, de hevesen elhúzom amint eszembe jut Bálint. Szeretem Laurát. Borzasztóan, és nagyon fontos nekem. Miért van a képben az az idióta? Miért zavar ennyire ha tudom hogy Laura vele van?
Megrázom a fejemet enyhén, hogy kiürítsem a gondolatokat amik ellepik a fejem. Befekszik Laura mellém majd odahúz magához, odabújok a mellkasához. Hallgatni kezdem a heves szívverését, megijedt hogy rosszul vagyok ami egy kicsit megmosolyogtat hisz az azt jelenti hogy aggódik. Átölelem szorosan, ha tehetném itt megállítanám az időt hogy több ideig érezhessem Laura szoros ölelését. Édes illata járja be a szobát amitől a kedvem máris jobb lesz. Enyhén simogatni kezdi az oldalam ami rám teljesen más hatással van mint gondolnám hirtelen. Megakad a levegő vételem és ahogy érzem hogy a csípőm felé halad Laura keze önkéntelenül egy kicsit megmozdul hogy közelebb lehessek hozzá. Fejem Laura mellkasába furva és egy fél perc simogatás után már enyhén kapkodom a levegőt mert bármilyen érintés Laurától az őrületbe tud kergetni. Lassan megmarkolom a pólóját amire lepillant rám, felhúzodik a szemöldöke ahogy néz engem majd felhúzza az arcomat a mellkasától. Érzem ahogy a forróság és a vörösség veszi át az arcom ahogy szépen lassan húzza fel a fejem. Amint meglátom az arcát egy pillanatra tudok belenézni a szemeibe majd el is nézek.
- Mitől vagy ilyen vörös Luca? - Ravasz mosolyával néz rám majd újból a csípőmre teszi a kezét majd megmarkolja. Enyhén kinyitódik a szám majd libabőrössé válik az egész testem.
- Semmitől, csak meleg van..- Válaszolom olyan halkan hogy azt szinte én is alig hallom, mintha egy lehellet képpen csúszott volna ki belőlem. Elnevetem magam lassan kínomban. Hogy tudok ennyire megbajdulni Laura érintésétől? Úgy érzem hogy amint a keze hozzá ér a bőrömhöz elfogy a levegő körülöttem és mintha csak lebegnék vele.

I Dreamed Of Heaven With YouWhere stories live. Discover now