I Dreamed Of Heaven With You

13. fejezet

Lassan felülök nagy nehezen majd csak annyit veszek észre hogy alattam tiszta vér a  paplan. Felkelek lassan majd a paplant leveszem az ágyamról sietve majd a fürdőmbe viszem a fürdőkádba de még mindig folyik a vér odalentről. Gyorsan megtörlöm magam majd felhúzok egy alsó neműt. Kimegyek a szobámba újból majd felöltözök sietve, megfogok egy táskát ami be van pakolva majd elindulok lefelé. Lépcső fordulóban megállok egy pillanatra de elindulok utána lefelé. Lassan egy érintést érzek apámtól és megijedek ezért rohanni kezdek. Megfogom a cipőmet majd kisietek az utcára. Zokogva felkapom gyorsan a cipőmet majd elindulok sietve valamerre lehajtott fejjel de ahogy mozgok borzasztóan fájni kezd odalent. Így lassan amint már érzem hogy apám nem követ leülök lassan az egyik padra. Zokogni kezdek keservesen lassan amikor rájövök hogy sehova se tudok menni most. Összehúzom magam lassan, fáj mindenem. Lábaimat felhúzom a padra mert úgy nem fáj annyira az ülés, fejemet a térdeimre hajtom. 

~Laura szemszögéből~
Sétálgatok Lucaék háza felé. Sosem mondott Luca semmit arról hogy miért nincs jó kapcsolatban a szüleivel. Lassan befordulok a hosszú utcába majd haladok tovább. Kirajzolódik egy lány alakja a padon összekuporodva,akkor még nem ismerem fel hogy Luca az de ahogy egyre jobban közeledek egyszercsak meglátom a szőke fürtöket a kapucni alól. Rögtön odasietek és átölelem szorosan.

- Luca mi történt? - Ránézek aggódva, majd már csak az egyre nagyobb könnyeket látom az arcán ahogy lefolynak, de nem tud válaszolni, mert látom hogy egyszerűen nem nyílik a szája. Felhúzom óvatosan majd felkapom a hátamra amikor egy hangos szisszenést hallok tőle. Felpillantok rá.

- Sajnálom, mid fáj? -  Nem válaszol a kérdésemre, lassan a fejét a vállamra hajtja. Halk zokogását kezdem el hallani ahogy elindulok vele hazafelé. Anyámhoz megyek most mert apámhoz vissza menni nagyon hosszas lenne. Egész úton Luca zokogását hallom és közben próbálom szegényt megnyugtatni bár nem tudom hogy mi a baj. Lassan hazaérek vele, elhalkul amikor be megyünk. Felmegyek vele sietve a szobámba majd lerakom az ágyamra óvatosan. Ahogy meglátom hogy a lábai hogy remegnek és még mindig enyhén zihál ezért leülök mellé és magamnak döntöm.

- Itt vagyok..Itt vagyok Luca - Karjaimba zárom ahogy elfekszem vele majd enyhén dölöngélni kezdek vele. Simogatom lassan és próbálom a komfortot nyújtani neki amire tudom hogy szüksége van. Nem engedem el magamtól hisz tudom hogy ő mindig is egy eléggé érintés igénylő lány volt, és mintha az én kezeim között különösen még jobban meg tudja nyugodni ami mindig is megmosolyogtatott. Simogatom enyhén az arcát amíg a könnye folyása el nem áll majd amikor letörlöm az arcáról a könnyeket megpuszilom ott ahol a könnyei folytak.

- Már nincs semmi baj..itt vagyok..- Lassan Luca hozzám bújik teljesen, feje a mellkasomhoz kerül majd lassan ahogy lepillantok rá rájövök hogy a szívverésemet hallgatja. Elmosolyodom ettől a látványtól valamiért.