Tamaki Amajiki x Reader /befejezett/

16. rész (Most mi lesz?..)

Kiri: Sajnálom, hogy úgy kellett látnod.
Nem válaszoltam, csak "Látta"-mon hagytam. Úgy éreztem, hogy csak miattam lett ilyen Kirishima, abból a mosolygós kedves fiúból. De Tamakira se lehet haragudni. Nagy előre lépés volt számára, hogy el merte mondani az érzelmeit. Nem is bírtam aludni, hisz ezen kattogtam. Másnap, szintén zombiként ébredtem, mint az első napon. Most még talán rosszabb volt. Össze kapartam magam, és megindultam az iskolába. Kíváncsi voltam, mi fog történni.. Mikor oda értem.. Mindketten ott álltak az iskola előtt. Leforgott a fejemben minden. Megtorpantam, és fájdalommal néztem rájuk, míg ők észre sem vettek.

Vettem az erőt, és elindultam. Amint elindultam, észre vettek. Tamaki elindult felém, de Kirishima ott maradt. Hisz olyan jó barátok.. Nehogy már én csesszek el mindent, csak mert ide jöttem.

- Szia, Tamaki.. - köszöntem neki hirtelen. Mikor odaért, egy puszit nyomott a számra, amiről elállt a szavam. Kirishimára néztem, és ő, csak mosolygott.
- Szia, T/N. - vágta rá Tamaki egy śøfť mosollyal az arcán.
Bementünk a terembe, és óra előtt, js azon törtem a fejem, mit mondhatott neki Tamaki, hogy csak mosolygott.
Vagy magától döntött így?
Egy idő után már teljesen kizártam a külvilágot, mert ezen járt a fejem.
Valaki hangosabban megszólított.
- HÉ! Felfogtad hogy neked jártatom a szám? - a hangsúlyból, felismertem, hogy Bakugou beszélt hozzám.. - Nem?!
- De, de.. - szólaltam meg.
- Kirishimával mit műveltél?! - kérdezte flegmán.
- Miért?
- Csak nézz rá! Mint egy fostalicska.
Eddig mosolygott, és kedves volt.
De most olyan,akinek rá szakadt a fejére egy nagy rakás-
- Jó értettem.. - vágtam a szavába. - Majd ő elmondja, ha úgy tartja kedve.

Indultam hazafelé, mikor megláttam, hogy Tamaki nincs ott a kapunál. Mindig ott szokott várni.
Most nem láttam sehol.

(Folytatás következik..xDD)