Persze, míg apám kórházba volt, én nem mentem iskolába. Sőt, még otthonról se. Ki se akartam menni. Nem tudni semmit valamiről, ami fontos, nagyon sok energiám elvette. Idegeskedés, szorongás. Ja, egy darabig bennem maradnak ezek a dolgok. Idő elteltével, mentem iskolába. Féltem, hogy Tamaki teljesen elfelejtett. Lehet már arra sem emlékszik, hogy barátságot kötött velem. Megálltam az osztály előtt. A talajt nézve, nagy levegőt vettem, és benyitottam az osztályomba. Az összes szempár rám vetette a tekinetét. - (neved)! - szólt hozzám Kirishima, egy széles mosollyal az arcán. - Mi történt..? Mért hiányoztál több mint 2 hetet..? - váltott komolyra. - H-hát.. Hogy is mondjam.. - érzékenyültem el. - H-hétvégén.. Mikor h-haza értem, apukám nem v-volt otthon.. És valaki.. - törtek ki a krokodil könnyeim. - Valaki.. K-követett.. És meg akartak ölni minket.. És még vagy 3-an jöttek utána..! Szerencsére nem találtak meg minket.. De.. De.. Miután elmentek..- Kirishima kezdett aggódni. Elmeséltem neki mindent, hogy apámmal mi történt, és hasonlók. - É-értem.. Egyébként Tamaki mondta, ha vissza jössz, küldjelek oda, az osztályába. - mondta Kiri. " Mégse felejtett el." Elindultam Tamaki osztálya felé. Haladtam, mert gondoltam már nagyon aggódhat miattam. Végül oda értem. Bekopogtam. És ő nyitott ajtót. - (beceneved)!.. - be csukta maga után az ajtót, és szoroan megölelt.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- H-.. Hiányoztál. - akadt meg a hangja. - Hát mégsem felejtettél el.. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor meg tudtam, hogy nem felejtett el. - M-mégis, h-hogy felejthettelek v-volna el?.. - fogta meg a tarkóját. - Csak vicceltem. - kuncogtam el magam előtte, miközben teljesen komolyan gondoltam a dolgot. - É-és mi történt..? - ...Örülnék ha, Kirishimát kérdeznéd meg erről.. Nem akarom megint el mondani. Engem nagyon megrázott.. Tamaki elindult az osztály felé, ahol már mindenki bent volt. Kihívta Kirishimát, én pedig bementem, és leültem a helyemre. Mély gondolatokba merültem, így még azt se hallottam meg ha hozzám szólt valaki. - (neved)?.. (NEVED)..? - szólongatott az a bizonyos Bakugou. - HÊĖĒ FIGYELSZ TE EGYÁLTALÁN..?! - Hmm? Nem hallottalak.. - vágtam rá mint egy zombi. - Tch. Kirishima mondta mi történt veled!.. Csak.. Tch... Jobbulást apádnak. - és ott hagyott.
